Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-11-27 / 54. szám
II. évfolyam. szám. Szekszárd, 1890. november 27. Szerkesztő-tulajdonos: Seiger Gyula, a kihez úgy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, mint a hirdetés és előfizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárd, Pándzsó-utcza 1022. Megjelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a „Szekszárd Vidékének“, s ennek előfizetői ingyen kapják. Külön megrendelve egész évre 2 forint 50 krajczár. ZErCirde-tö czégeiixls: szives fig-yelrnn.é’beHa a beküldő hirdetményét a „Tolnamegyei Hölgyek Lapjában“ kívánja felvétetni, kérjük e körülményt különösen megjelölni. A divat-, és női munkák- rnliák-, ókszer-pipere-ezikkek,/általában hölgyeinket érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési díjak: mint a főlapban. A télen. A tél gyorsan és váratlanul beköszöntött hideg- dermesztő leheletével, egy csapásra feltárta mind ama nyomor rettentő képét, mely a tél szigorával együtt jár. Az idei esztendő tanulságos, de szomorú esztendő ; melynek súlyát a télen fogja csak igazán megsinyelni mindaz, kinek a sors szeszélye nem juttatott az életben kényelmet és jólétet. Arra a szomorú tapasztalatra tanít meg ez esztendő tele bennünket, hogy napjainkban nem csak az úgynevezett szüktermés okoz nagy hiányokat s ezzel nagy nyomorúságot, hanem elég erre a normális viszonyok bármily csekély változása is. Gabonatermésünk volt az idén tűrhető ; nem hiányzott se a szem, se a szalma, az oiesó árakra számítanunk kellett előre. Az év első fele tehát elég jó volt,' mindenki bizalommal nézett a jövő elé. Ámde az év második fele nem igazolta, az előlegezett bizalmat; a hosszantartó szárazság sivárrá tette a mezőket, a takarmány termés sem sikerült s a tavaszi vetcménvek nem fejlődhettek ki. A mi népünk jóléte pedig inkább a tavasziak termésétől függ. Mert a búzából csak kis részt for- dit élelmére, annak nagyobb részét elviszik kéz- közterhei, a különféle adó, illeték, költség, állami, t. hatósági és községi szolgálmányok. Igazi élelmét a kukoricza és burgonya nyújtja, melyet egyúttal takarmányul is használhat állatai számára ; ezek ára pedig ruházatát s egyébb kényelmi szükségleteit kell, hogy fedezze. Kukoricza és burgonya pedig kevés termett, alig egy negyede más évek termésének, tehát a hiányzó szénát és vetett takamányt se lehetett vele pótolni, bár elég legyen az emberek élelmére. Mekkora gonddal néz a kisgazda a tél elé, azt csak az tudja, ki a nép viszonyait ismeri és figyelemmel kiséri. Ámde a paraszt nép sok nyomort elbír; edzett, nélkülözéshez szokott emberek azok. kik bajaikban magukra hagyva, keveset élveznek abból a gondviselésből, mely csak akkor fordul fel éj ők,- mikor a nemzetgazdasági theoriák bölcsei tetszelegnek I maguknak bonmentő eszméikkel ott, hol a nép felöl a nép nélkül szokás határozni. A föld mi velőt érheti a csapás, sújthatja a a rósz esztendő, de bajában is ébren tartja erélyót a jobb jövendő reménye s erősítő kitartását az, hogy a termőföld az mire existenciája alapitva van, mely ha megcsalja is néha örökre hűtlen nem maradhat hozzá, a munka kényszeríti megadni azt. mire munkásnak szüksége lehet. A rósz esztendő súlyos következései tehát a falun, a, föidmivélő nép között enyhébb alakban jelentkeznek ; sokkal nagyobb, akutabb azonban a baj azok között, kik a mindennapi kenyeret nem az őstermelők bármily szerény, de mégis biztos módjával keresik, ezek az iparosok és munkások. Nem avatkozunk nagyszabású theoriák fejtegetésébe, nem kiv.í fjük a kisiparos rossz helyze- j tének közgazdasági okait keresni, mondjuk, bogy I a gyáripar óriási produkciója elnyomja a kisiparos ! keresetét — csupár arra hivatkozunk, hogy a kis- ‘ iparos vevő közönségének sziik körülményei hat- ; ványozzák a bajt, tönkre teszik, nyomorba sújtják az iparost és munkást, kinek egyetlen kereseti forrása kiapadt. Ki vesz tudomást ezek nyomasztó helyzetéről ? ! Az állam keveset tehet. Csák az imént hozták hírül alapok, hogy Baross. miniszter minő intézkedéseket tesz a törvényhozás utján, hogy a munkások helyzetén segítsen. Ám de.ez még csak egy | csepp a tengerben : az igazi segítség a társadalom feladata. Az állam erős és hatalmas, de a társadalom gazdasága kifogyhatatlan. Minden bajt leküzdeni képes, ereje pedig abban nyilvánulhat, ha egyesületek utján fejti ki azt. A humanitás eszméjének kell hódítania, s fel kell keresni minden zugot, hol a segítő, felemelő kézre szükség van. Városunkban is temérdek alkalom lesz gyako- | rolni a humanitás cselekményeit, nem a koldusok közt, hanem a munkás és keresetnélkül sinlődő munkás emberek közt. A tél beálltával csupán ezt kívántuk; felhívni azok figyelmét, kiknek módjukban áll és hivatásszerű kötelességük is felébreszteni a társadalomnak humanitárius érzelmeit. A kellő időben jövő segély, bármily csekély legyen is az, sok szegény, becsületes családot menthet meg a nehéz napokban egy jobb jövő számára. ID -A- JLi O IKK I. Dérvirágot nevel az ősz a tájon, Parancsolhatsz szivemnek, hogy ne fájjon. Ha befútta már a" bokros búbánat — Nincs ott többé helye örömvirágnak. Kozmarinszál zö'd levele leszárad, Megírom én az én kedves babámnak : Addig szeress, mig itt van az ideje, Mig zöldéi a rozmarinszál levele. Mit csalogatsz, mért bántod a szivemet, Szenvedtem ón eddig is már eleget . . . Ne nyúlj hozzá, úgy sincsen több virága, Szúró tövis kis kezedet megbántja. II. Mikor én születtem Mosolygott az ég is, • Boldogtalan lettem, Boldogtalan mégis. De ha viharzik is Mint nekem sírt ásnak : Égre száll a lelkem Derült szivárványnak. III. Levelényi csárda mellett Legeltetem a gulyámat, Bebenézek egy-két pintre Ha a gégém csapja szárad.
