Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-11-13 / 52. szám
52. szám. Szekszärcl. csütörtök november 13. X. évfolyam. 1890. TOLUA VARMEGYE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár i Egész évre..........................6 frt. Eül évre ...............................3 frt. Évn egyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, ngy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: PáncLzsó-'utcza 1022. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. EtircLetési díja. Is: r Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Geiger Gyula. Kéziratok nem adatnak vissza. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. JL rendezett tanács. (G.) Lapunk múlt számában említettük, hogy Szekszárclon egy mozgalom indult meg, melynek czélja Szekszárdot nagyközségi jellegéből kiemelni s rendezett tanácsú várossá átalakítani. Indítója e mozgalomnak maga a nagy közönség — itt termett az eszme évtizedekkel ezelőtt — a sajtó a nagy közönség nevében sürgette azt. s végre az általános szükség érzete megérlelte. Ma az eszme alakot öltött, az általános óhaj testet adott neki. — A. minden ember lelkében élé idea a megvalósítás stádiumába lépett. Száz iv forog közkézen, minden iv egy-egy lelkes ember kezében, az iveken egy nyilatkozat áll, mely az átalakításra vonatkozó óhajt tartalmazza, s a közönség kivétel nélkül lelkesedéssel, örömmel, áldozatkészséggel — egy jobb jövő reményében szívesen Írja alá azokat, líogy újévre a község első hivatalában a város polgármesterét üdvözölje. Es ez a körülmény adja meg a mozgalomnak, az életrevalóságot. Nem egyesek csináják, nem néhány ember agyában született a gondolat. A rendezett tanács utáni vágy meg volt in i n d e n- k i b e n, a kivitel a város összes polgárainak kezében van. Legmagasabb i n te 11 igen czi á n k t ó 1 kezdve az összes osztályokon át a legszegényebb napszámosig a ki csak 1 frt államiadét fizet is, mindenki meleg érdeklődést mutat a mozgalom iránt. A forgalomban levő iveken egymás mellett látjuk a legtekintélyesebb hivatalnokot, a független nagy birtokost, a szorgalmas kereskedőt, a munkás iparost, a diplomás kart, a földmivest s a napszámos neveit egyaránt. Vagyon, rang és tekintélyre való különbség nélkül sorakoznak egymás mellé s egy szívve 1 egy lélekkel adnak kifejezést a mozgalomhoz való hozzájárulásuknak. Mint különösen jellemző dolgot kell kiemelnünk, hogy a p o 1 g á r i o s z t á 1 y is e kérdésben nem eléggé méltányolható s valóban dicséretre méltó érdeklődést mutat. Százakra megy már ma azon s megannyi legtekintélyesebb polgárok száma, a kik felfogva a rendezett tanácsú intézménynek a nagyközségi rendszer feletti előnyösebb voltát, szivvel-Jélekkel csatlakoztak a mozgalomhoz. A felső városrész derék polgárai már egészen csatlakoztak, megvagyunk győződ/e, hogy az alsóváros és újváros rész felvilágosult polgárai a hol a mozgalom szintén ma már megindult, hasonló mérvben csatlakoznak, mert tudjuk, hogy polgári osztályunk zöme itt is sokkal értelmesebb és sokkal több érdeklődéssel viseltetik közügyeink sorsának jobbra fordulta iránt, mintsem, hogy „maradó pártivá“ legyen. Az iparos és kereskedői osztálynak azon számtalan s jogos érdeke mellett, mely az uj intézményhez való hozzájárulásra ösztönzi a saját egyéniségének i n t e 11 i g e n c z i á j a diktálja, hogy pár tolólag járuljon a mozgalomhoz. Az ezeren felüli aláírásoknál még eddig nem is akadt egyetlen iparos, egyel len kereskedő sem, a ki a mozgalommal szemben retrograd irányt követett volna. — Mint mindig, most is egyhangúlag a nagyobb szabadság s a város nagyobb függetlensége mellett, s igy a korszerű haladás zászlaja alatt küzdenek s ezért e helyen is üdvözöljük bennük, mint a mozgalomnak kiváló támogatóiban — a haladás embereit. Es ha ez általános lelkesedést látjuk, önkénytelenül elénk tárul a kérdés, hogy mi okozza e kiváló s minden osztályban kivétel nélküli érdeklődést. Ha megérik a gyümölcs, lehull fájáról. A nagy községi rendszer túlérett lett, mindenki nyakig van vele — az őszi szellő megrázta a nagyközség korhadt fájának leveleit s a hulló sárga levéllel lehullauak elrothadt gyümölcsei. Ha leszámítjuk azt a törpe minoritást, mely a hatalomhoz való ragaszkodásban a régi rendszar fentartása mellett szeretne maradni, elmondhatjuk, hogy nincs ember a ki a nagyközségi rendszer számtalan gyengeségei, hogy ne mondjuk mulasztásai folytán azt el nem Ítélte volna. Nem akarunk mindama hátrányok, visszásságok, a kortól való elmaradás, hanyagság s akaratlan vagy szándékos mulasztásokról, mint a nagy községi rendszert tarthatatlanná tett megannyi jellemző dolgokról szólni. Hisz a legtöbb esetben megvolt a jóakarat s ha nem mentek a dolgok úgy a mint kellett volna, bizonnyára inkább a törvény nem tudásában, a hivatalos ügyek mikénti elintézésében való járatlanság, és a kellő képzettség hiányában keresendők mindamaz okok, melyek e sok visszásságokat teremtették. Az eke mellől elszólitott polgár valaha vezethetett győzelemre sereget, de az már több 2000 évvel ezelőtt volt, ma már nem teremnek Cin- cinnatusok, s ha teremnek, nem a hivatalok részére, csak az eke részére teremnek. A polgári osztály adhat kissebb községeknek igen jó elöljárókat, de Szekszárdinak a vármegye székhelyének a hol törvényszék, pénzügyigazgató- sag, jciíasbirosag, telekkönyvi Iiatoaag, adóhivatal, selyemgyár stb hivatal, egy óriási és tekintélyes iigy /édi-. orvosi-, mérnöki kar, magasabb fokon álló kereskedői s iparos osztály intelligencziája él, ott valljuk meg bizony nem az egyszerű polgár kezébe való ennyi intelligens és ily értelmesebb polgári osztálynak kormányzása. A nagyközségi közigazgatás ekkora városban csak gyengeségeket produkálhat, melyeket a főszolgabíró nem győz reperálni, az igazság- zolgaItatás oly primitiv, hogy nagy kivételesen akad ügyvéd, a ki oda menjen tárgyalni, a hol a törvényt alig alig tudják alkalmazni, a miből az következett, hogy épen a legszegényebb osztály volt kénytelen, a jogvédelmei; nélkülözni. A felek először a biró előtt pereltek, lármáztak, s mikor a biró megunta, meg ők is megunták a sok szópazarlást, akkor kimehettek s a folyosón mógegyszer összeperelve elmeliettek igazságért, a járásbírósághoz. Es váljon rossz né\en lehetett-e venni annak a bírónak, ha akárhányszor maga sem tudta, hogy kinek van s kinek nincs igaza, mikor az a biró maga is nein tanulta soha a törvényt ? Csak a roszakarat vehetné tőle rossz néven, hogy azt nem tudja a mit sohasem tanult. Utczáink járhatlan sártengerek, a melyeken sötétség uralkodik. A közegészség ellenségei, a gyilkos miazmák ott élnek falaink közt a rothadt levegőben, nem tisztogatják az utczákít, annál kevésbé a patakot ezt az óriási nyitott kloakát, melynek különösen az első kőhidon felüli része az undortól, mely ott mindenkit elfog, megközelíthettem Közbiztonságunk a lehető legprimitívebb fokon áll. Az utczán, de saját lakásán sem biztos senkinek az éle^e holmi nyegle legényektől, a kik csak a közeli múltban egy kereskedőt saját üzletében késeitek meg csupa — bravúrból. Az utczák szabályozása, szépészeti építkezés, a járdák járhatóvá tétele stb. hasonló dolgok luxusnak tekintettek; — a ki nem akar a sárba sü- lyedm, vegyen magának csizmát a heti piaczon, s a ki nem akar a sötétben járni, menjen haza mig világos van. E bölcs gondolkozás vezette a nagyközséget, csoda-e, ha e túlságos bölcsességet nem birta el tovább a józan elem s most egy akarattal rendezett tanácsot kíván. Elöljáróinkban lett légyen bármily nagy a jóakarat egyszerű gondolkozásukban nem tudhattak oda felemelkedni soha, a hol a fejlettebb kor kívánalmainak, egy ily nagy város értelmes polgárai magasabb igényeinek csak kis részben is megtudlak volna felelni. Ok igen jó szántóvetők lehetnek — a földmivelés becsületes munkáját szakértelemmel végezhetik, de 12 ezer embernek közigazgatási igazság szolgáltatási stb. irányú kormányzására, sem hivatva, sem képesítve nincsenek. Ha szivükre teszik kezüket s megkérdezik lelkiismeretűket, be kell látniok hogy nem az ő hivatásuk a hivatalnoki állás. • Es ha elfogultság nélkül összehasodlitják az ő hivatalos működésüket a valódi képzett hivatalnokéval, lehetetlen, hogy be ne lássák, hogy ez a munka nem nekik való. Zseniket, lángé1 móket, a kik maguktól tudnak jogot s törvényes igazságokat, helyes jogérzéket előleges tanulmány nélkül is néha produkálni, legkevésbé kereshetünk a fé.ig miveit, vagy egészen egyszerű polgári osztályban. A hivatali székben ép oly kevéssé lehet bizonyos előtanulmány nélkül megülni, mint nem lehet a szövőszéken dolgozni annak, a ki nem tanulta meg a takács mesterséget. A becsületesség s jóakarat magukban rnitsem érnek. — Tudomány nélkül a hivatalnok, kocsi kerék nélkül, mely annál mélyebben süpped a sárba, minél jobban húzzák. Nem vádoljuk az elöljárókat, mért bántanánk azokat, (a kiknek ideje minden valószínűség szerint lejárt. Ók megtették a mit egyszerit mivoltukban meg tel léitek, hogy nagyon keveset tettek, annak nem ők az okai, hisz senki sem tehet többet mint a mennyit tud. Azért midőn itt bár csak némely részeiben feltártuk a nagyközségi rendszer számtalan hátrányait, tettük, ezt azért, hogy némikép is megadjuk a viszhangját annak az elkeseredésnek, mely a nagy közönség körében ezen ma mar vég- kép tarthatatlanná vált nagyközségi rendszerrel szemben nyilvánult. Csak nagy általánosságban jeleztük tehát azt az elmaradást — mely Tolnavármegye székhelyének ugyancsak nem vált diszere. — Nem reklamálunk a régi rendszer ellen, hisz úgy hisszük az utolsó napokat éli. Kéginek is mondjuk már, mert a rendezett tanács érdekében m 'gindult mozgalom 8zekszárd minden rétegében már eddig oly nagy méreteket öltött, az átalakulás utáni vágy és a mellette nyilvánult érdeklődés oly általános, hogy a biztos sikerben kételkedni sem lehet. Üdvözöljük a rendezett tanácsot. TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETBŐL. Vármegyénk közigazgatási bizottsága folyó évi november hó 7-án a szabadságon levő gr. Széchenyi Sándor főispán távollétében Simoutsits Béla alispán elnöklete alatt Madarász Elemér főjegyző, j Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fördős Vilmos tiszti ügyész, dr. Sass István tiszti főorvos, Varasdy Lajos kir. tanfelügyelő, Karg Károly kir. pénzügy- | igazgató-, Szerényi Kálmán kir. ügyész, Sabők Kál- j mán kir. főmérnök. Péchy József, dr. Szigeth Gabor, | Kramolin Emil, Döry Dénes, Bernrieder József, : Jeszenszky Andor, Totth Ödön és Őrffy Lajos bizottsági tagok jelenlétében ülésezett, melynek fo- I lyama alatt előterjesztett jelentésekből hozzuk a i következőket. Alispáni jelentés. A folyó év október havában a központi ügyforgalomba 1823 drb érkezett be, tehát 357 drb- bal több, mint múlt évi október hóban, ehhez hozzá számítva, a szeptember hóról elintézetlenül maradt 793 drbot, összesen elintézendő lett volna 2016 ; drb ; összesen tehát 609 drbbal több várt elintézésre, mint a múlt év október havában ; elintézte- tett pedig alispánilag* 1508 drb, közgyűlésiig 109, | összesen 161-7 drb, vagyis 29 drbbal több, mint a múlt év október havában s mégis, hogy a közgyűlésre fenhagyott 120 drbon kívül a múlt hóról 879 drb maradt elintézetlenül, alig szorul indokoltságra,
