Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-10-09 / 47. szám
Szekszárd ~\/r icLélce_ — Áthelyezés. Az igazságügymiuister Dr. Stockinger László budapesti -kit*, kereskedelmi és váltótörvényszéki aljegyzőt, a budapesti kir. törvényszékhez helyezte át. — Szerencsétlenség. Bischof János nádasdi lakos nagy. szüreti mulatságot adott szőlőjében, a hol igen nagy társaság gyűlt egybe. A szives házi gazda, midőn a jókedv már a legnagyobb fokra hágott, vendégeinek tiszteletére tűzijátékot rendezett, de oly szerencsétlenül járt, kogy kezét, mellét súlyosan megégette. Rögtön Bonyhádra mentek a vendégek orvosi segélyt hozni, mely azonnal enyhítette a szerencsétlenül járt házi gazda nagy fájdalmát. — Magyar kiállítók kitüntetése. A bécsi kiállítás juryje általános meglepetésre jóval előbb készült el munkálatával, mintsem várhatták volna. Három első díj volt kitűzve, u. m. állami aranyérem, állami ezüstérem és díszoklevél. A magyar kiállítók közül első díjat nyertek: I. csoport. Mezőgaz lasági termények: A szekszárdi selyemtenyésztési intézet. III. csoport. Borászat: gróf Apponyi Károly pinczészete. Ugyanezen csoportban az erdészet is, melyhez a szekszárd-báttaszéki urodalom erdészete is járult. I. dijat nyert a kul- tusmninisterium révén, — Segély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Fülöp József czikói nyugalmazva volt r. k. tanító özvegye, szül. Thurn Anna részére évi 120 frtnyi segélypénzt engedélyezett az orsz. tanítói nyugdíjalapból. — A száj- és körömfájás Deesen a napokban teljesen megszűnt s a napokban megejtendő utolsó vizsgálat után a zár alá vett terület a zár alól fel fog oldatni.-- Veszett kutyajárás. Báta községhez tartozó Furkó-pusztán a múlt hetekben egy veszett kutya négy egyént megmart, kik közül egy már Budapesten a IJögyes-féle Pasteur intézetben gyógykezelés alatt áll. A központi főszolgabíró széleskörű óvintézkedéseket rendelt el a további bajok meg- gátlására. — Gyilkosság. Kovács Istvánná némedii lakost — kinek férje a szekszárdi börtönben fogva van — a vele tiltott viszonyban élő Kaj ári József a múlt hó 28. és 29-ke közti éjjelen nevezett nő présházánál agyonlőtte. A tettest nyomban letartóztatták, ki is bűncselekményét beismerte, tettének okául azt hozván fel, hogy ő Kovács István- néval azért folytatott szerelmi viszonyt, mert ez megígérte neki, hogy egy ingatlan birtokát reá íratja, mivel azonban a nő ezen Ígéretét többszöri felszólítás és kórós után sem akarta teljesíteni, hanem szeretőjét mindig csak hitegette, — az emiatt támadt boszuból követte el szörnyű tettét. — Kedves Istenem, lágyítsd meg Aladár szivét, hogy . . . — Ni a kis hamis, szerelmes. — írjam kérem? —< Dehogy írjad! Ilyen ostobaságokkal csak nem untatom a jó Istent. Várj csak mig valami okos jő. — Mindenható Atyám, állítsd vissza jó édes anyám egészségét . . . — írd. Meglesz! — Édes Istenem, csak egyszer juthatnék magányosan Ilkához . . . Majd jutsz a pokolba, kópé. — Csak megsegítene az Isten, hogy találkozhatnék Gáborral . . . Hallod, hallom a kettőt? Összebeszéltek. Találkozol majd az ördöggel, te hamis ! — Aid meg Isten szeretett hazámat. Meglesz! — Verje meg az Isten a szökött férjemet..! — Hallod? ez a te feleséged. Miért nem Írsz? — Csak ezt az ostobaságot nem irom? — Mit te még már parancsolni is akarsz? Pies, pacs ! A szegény férj felébredt, mert dühösködő felesége jól arczul ütötte, a miért elaludt. Kircz István. —- A zóna eredményei. A magyar államva- sutakon a személyszállítási szakasz-díjszabás hatása, a személyforgalom emelkedése még mindig növekvő. Értesülésünk szerint augusztus 1-től szeptember 20-ig, összehasonlítva, a múlt év időszakával: 475,578 személylyel utazott több ez idén, mint tavaly; a bevételi többlet pedig ez időben 56,978 frtra rúg. E számokból tűnik ki, hogy daczára a tavalyi rendkívüli nagy lendületnek, mely aránytalanul emelte az utazók számát, az idén még több utazó veszi igénybe a vasutat, a mi leginkább bizonyítja a zónarendszer helyességét minden irányban. — A kir. táblák személyzetének létszámát az igazságügyi minszter most már megállapította. Tudvalevőleg a kir. táblák szétosztása tárgyában az igazságügyminiszter bizottságot hivott össze, mely előbb az elvi kérdésekre adott a miniszternek föl- világositásokat, utóbb pedig a szétosztás gyakorlati foganatosítására. Ilyen gyakorlati kérdés volt a a személyzet létszámának megállapítása- is. Értesülésünk szerint a létszám igy állapíttatott meg : I. budapesti kir. Ítélőtáblánál lesz: 1 elnök, 1 alel- nök, 4 tanácselnök, 54 bíró és 14 fogalmazó. (A fogalmazók az eddigi fizetéssel és lakpónzzel.) II. A vidéki kir. Ítélőtábláknál lesz: 10 elnök, 16 tanácselnök, 147 biró és 30 berendelt aljárásbiró. (A berendelt aljárásbirák 200 frt pótlékot kapnak) A kir. kúriáihoz a budapesti kir. Ítélőtáblától 12 táblai biró megy kisegítőnek. — Ezekből az adatokból az tűnik ki, hogy tiz uj táblai elnököt neveznek ki. Minthogy azonban már két kir. tábla van és uj kir. táblát csak kilenczet szerveznek, an- nálfogva csak kilencz uj elnökre lenne szükség Vagyis egy elnökkel másíéleképen rendelkeznek. Föltűnő továbbá az is, hogy a budapesti kir. táblához aljárásbirákat nem rendelnek be, hanem 14 fogalmazót alkalmaznak jegyzőkul. Tehát a legnagyobb, a legnépesebb és a legszélesebb hatáskörű tábla lesz az, melynél a kiváló aljárásbirák alaposabb kiképzésre nem adnak alkalmat. De föltűnő az is, hogy épen a budapesti kir. Ítélőtáblánál alkalmazott fogalmazókat hívták meg mostani alkalmazásukban, holott előkelő jogász körökben régen hangoztatják, hogy a kvalifikáczióval biró fogalmazókat birákul kellene alkalmazni és tért és munkát kellene nekik adni, minthogy úgyis bírói rangban (VIII. rangosztály) vannak. -A létszám megállapítással egyidejűleg elhatározta a miniszter azt is, hogy nagyobb mérvű nyugdíjazásokat foganatosít. VEGYESEK. — A Gazdasági Mérnök czimü közérdekű gazdasági és műszaki képes hetilap, mely 14 év óta szolgálja szakavatottan a hazai gazdasági és technikai fejlődés ügyét, októbertől kezdve tetemesen megbővitve s a „A Hitel“ czimü kereskedelmi és pénzügyi hetilappal, mint rendes mMléklapjával külön színes borítékba foglalva jelenik meg. E két lap szerencsésen egyesíti magában a mezőgazdaság és ipar, valamint a kereskedelem és pénzügy összhangzó és egymást kiegészítő érdekeit; minélfogva a legmelegebben ajánlhatjuk e két lapot úgy a művelt gazdaközönségnek, valamint az ipari, kereskedelmi és pénzügyi kereskedelmi és pénzügyi köröknek. A „A Gazdasági Mérnök“ és A hitel előfizetési ára egész évre 12 frt, félévre 6 frt negyedévre 3 frt. Az előfizetés vagy megrendelés a nevezett lapok kiadóhivatalába (Budapest, IX. Lónyay u. II.) czimzendő, megjegyezvén, hogy a ki e lapokat a jövő évre már most megrendeli, az ez év végén megjelenő számokat díjtalanul megkapja. VIDÉKRŐL. P á I f a. Tisztelt Szerkesztő ur ! Örömmel tudósíthatjuk a tisztelt szerkesztőséget, hogy az 1891. évre kiadott „Szent Csa- 1 á d“ népnaptárnak általunk közelebb megrendelt 230 példánya az év folyamán is oly kedvező keletnek örvendett, hogy annak immár minden példányát elszállitattok tőlünk. Nálunk nemcsak a földműves híveink veszik azt örömmel, — sőt az intelligens úri osztálynál is minden kath. családnak évente kedvesen látott vendége. A helybeli kath. családok 112 példányban részesültek. Gr. Apponyi Géza kegyuraságnak pál- fai urod. pusztájára 25, — Ráez-Egresre szintén 25 darab jutott. Több példányt szállítottak még tőlünk a közel vidékre is ; t. i. Kajdacsra, Jeszenszky- IJidvégre, Hőgyészre, Puszta-Tormásra, Kápolnára, Apáthiba, Földesre, Ilencsére, Györkönybe, Tápéra, Gyapára, Hardra, Bikácsra, Körtélyesre, Vajtára, Szent-Ivánra, Alapra, Szent-Miklósra, Sár-Egresre, Vámra, Meszlény-Dádra, Némedire stb. Helyesen Írja azért egyik Torontál megyei lelkes magyar kartásunk, hogy : „Csak önmagát tiszteli meg, s hitbeli kötelmét teljesíti az a lelki- pásztor, ki e szép s üdvös tartalmú naptárt hívei közt terjeszti, s oda törekszik, hogy lelkészi területén egy kath. család se legyen „Szent Család“ nélkül. Csak egy kis jóakarat, csak egy kis fáradtság, kedves oltártestvérek. S a „Szent Család“ minden keresztény kath. családhoz beköszönthet, s áldását terjeszti rá.“ Úgy legyen ! rkl. Dr. Koboz Zoltán búcsúja. Dr. Roboz Zoltán Tolna vármegye fillokszera biztosa, állásáról való lemondása alkalmából a következő búcsú-iratot intézte a megyei fillokszera- bizottsághoz : Tekintetes bizottság! A toll soha sem volt nehezebb kezemben, mint most, midőn a tekintetes bizottsághoz lemondásom és ezzel búcsúmat kell jelentenem ! Azon bizottsághoz, mely engem a tekintetes Tolna vánnegyében-i megjelenésem alkalmával meleg pártfogásában részesített; engem az ismeretlent! Azóta pedig bizalmas, ragaszkodása, és a legnehezebb viszonyok közt is mindig hathatós támogatása fentartó erőm, irányadóm s az aratott sikernek biztositéka volt. Igen ! A legmegfeszitettebb munkásság, a legtisztább akarat mellett is elporlott volna igyekezetem, jó szándékom, sőt a tudósok által megállapított irányadó elv és gyógyszer is a kételkedők, az akadályt csinálok, a könnyelműek ellenében — ha a tekintetes bizottság tekintélye, befolyása nem lettek volna mellettem Tolna vármegye féltett kincsének megvédésében. S éppen abban fekszik egyik oka lemondásomnak : mert a könnyelműek — a saját érdekeik oltalmára is szükkeblüek — a tudomány terén még tévelygő hitetlenek, bármily eredményt mutattam is fel ? szónkénegezóssel, — melyre egész önérzettel hivatkozhatom, — azt mondták: itt nincsen baj, s nem is volt! Tehát minek a fillokszera biztos?---------------A hol pedig a gondatlanság, hitetlenség nem vették segélyül az orvoslást, sőt a jóakaratnak is ellenszegültek, tehát a vész egész erővel pusztított, ott meg azt kiáltozták uton-utfélen ; minek a fillokszera biztos? Hiszen úgy is elpusztulnak szoléi n k!! Méltóztassék mérlegelni tekintetes bizottság : hogy egy önérzetes, kötelességet ismerő és azt ereiéhez képest teljesítő emberben mily érzést szülnek az ily eljárás és viszásságok ? Ezeknek pedig tanúja voltam évek óta. És épen ezen hamis Ítélet, nem orvosolható viszonyok, az ingadozó állás a másik ok, mely felkeltette bennem a gondolatot: hogy mint családos ember más téren és máshol keressek pályát, hol jövöm biztosítva van ; hol a munkát és annak sikerét elismerik, s igy egy felöl biztosítékot nyújtanak a megélhetésre ; másfelől erőt, ösztönt a munkára. Nem fogja rósz néven venni a tek. bizottság, ha egy ember még a férfikor előtt biztos támpontot keres a megélhetésre, — jövőjének biztosítására ; s habár örök ragaszkodás, soha el nem évülő emlékek s a kötelesség és folytonosan szivemben élő tetteknek hálája kötnek is változatlanul a tekintetes bizottsághoz, még is el kell hagynom a szeretett megyét, hol munkám után kenyeret adtak ; hol éveken át igénytelen, de mindig hűséges napszámosa voltam azon nagy és fontos érdekek, — tulajdon védelmének, mely kenyere számtalan családnak, kincse a nemzetnek, s a külföld előtt egyik büsz- keszége : s ez Tolna vármegye bortermésének lehető megvédése ! Hogy pedig a tekintetes bizottság feladata magaslatán állott, hogy a nemes vármegye jó létére egész ereje és befolyásával közreműködött, a minden oldalról környező veszélyben, — mutatják az eredmények : hogy a székváros közelében levő roppant terjedelmű szőlőhegyek még máig is meg vannak
