Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-09-11 / 43. szám

X. évfolyam. 1890. 43. szám. Szekszärd, csütörtök, szeptember 11. TOL1TA törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár ; Egész évre..........................6 frt. Fél évre ...............................3 frt. Évn egyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szer­kesztőséihez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Pándzsó-utcza 1022. sz. Kiadóhivatal: Széohenyi-utcza 172. sz. IKCiretetési cLíjsls; Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyílttérien 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 Irt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: G e i g* e r Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. A. tolnai kaszinó. Valóban megdöbbentő az, a miről tol­nai tudósítónk az ottani „Köregylet“ bel- életére nézve értesít. Kégóta tudjuk, hogy a tolnai köregy­letben egyesek mélyen megzavarták azt a harmóniát, mely ennek az egyletnek félszá­zadon át fő ékessége volt, s mely lehetővé tette, hogy tisztikara a tagok együttes köz­reműködésével sok s a társadalmi élet' fej­lesztésére üdvös hatással volt dolgot léte­síthetett. Az újabb időben azonban-befészkelte magát ez egyletbe is az a nyavalya, melyet ha ideje korán gyökerestül ki nem vágnak, rendszerint az egyleti élet kialvásával — az egylet megszűntével — halálával szokta romboló munkáját befejezni. A tolnai köregylet nem akart meghalni. Kivágta a bajt gyökeresen s ma uj életre kelve hisszük, hogy uj tisztikarával, átala­kított s ifjú erőkkel megizmosodott belszer- vezetével, meg fog felelni azon remények­nek, melyeket a tolnai társadalomnak he­lyes irányban való fejlesztése s a régi ösz- hang visszaállításának érdeke hozzá kötnek. Azok a viszályok, melyek hónapok óta dúltak az egyletben, s melyeknek okozói már-már diadalt véltek ülni — megszűn­tek. Valóban bámulatos is volt, hogy e megférhetlen elemet menynyire ragadta a túlhajtott érzékenység, a képzeletében meg­bántott önérzet s végre a hatalmaskodási vágy s ebből származott indokolatlan meg­torlás utáni viszketeg. Nem átallották, — mint tudósítónk írja — a választmányi jegyzőkönyveket és határozatokat meghamisítani, valótlan nyi­latkozatokat a sajtó utján közzététetni, a nyilatkozatok alá oly egyének nevét aláírni, a kik ahhoz hozzá nem járultak, tehát ha­mis nyilatkozatokat hamis aláírásokkal köz­zététetni. Es mikor ez iránt az illetők által kérdőre vonattak, nem átallották eljárásu­kat csekélységnek nevezni s a he­lyett, hogy magukba szálltak volna, tovább folytatták aknamunkájukat. Pedig ez az elem minden nap az Ur­nák; mutatja be áldozatát s áldást kér napi tevékenységére. Az egylet, jövőjét életét látta megtá­madva, s óriási többséggel oly határozatot hozott, melylyel nem csak megsemmisítette a jogtalanul hozott határozatokat, hanem a választmány egyik tagját szükségesnek látta az egylet kebeléből kizárni. Súlyos, nagyon súlyos határozat ez. De épen e nagy horderejű határozat iga­zolja azt, hogy kit az sújt, az irreperabilis tényekre hagyta magát ragadtatni, melyek­nek a jövőben való megelőzésére a köz­gyűlés csak egy módot látott: a — kizáratást. Es mi, ha nem is ily lesújtó alakban — de előre megjósoltuk a választmány ne­hány tagja által elfoglalt helytelen maga­tartásnak beálló szomorú következményeit. Nálunk járt a választmány két tagja ; mi őszinte, igaz tanácsot adtunk, s meg­mondottuk a módot is, melylyel a felmerült bajok egyszerre s megrázkódtatás nélkül orvosolhatók lettek volna. Szavunk elhangzott; s ma az, a mitjö- vendeltünk : egész rémes alakjában áll előt­tünk. Az egylet nehány tagja minden áron keresztül akarta vinni, hogy az ő akarata domináljon — és ez akaratuknak alá kí­vánták rendelni az egész egyletét. Pedig az ilyen törekvések mindig megboszulják magukat. Mert nem lehet az embereket ma már járomba hajtani. A többség nem csorda, melyet terelni leltet; hat a- 1 o m az, mely előtt meg kell hajolni, mert ez a többség vezeti az egyleti élet ügyeit s a ki ellenszegül azt elragadja az ár, s mint hullát csakhamar kiveti a partra. Ez az egylet most a második katasz­trófát éri, az első bomlásra vezetett — a második a bomlást előidézett elemektől sza­badította meg az egyletet s biztosította an­nak további életét. És most itt van egy­szersmind a nagy alkalom, hogy a két tolnai kaszinó egyesülve egy hatalmas egyletté alakuljon. Felvetjük ez indítványt, s azokat a kik a tolnai társasélet iránt mélyebben éreznek — megkérjük vegyék azt komolyan figyel­mükbe s állítsák újra helyre, adjanak is­mét életet annak a több fólszázados kaszi­nónak, melyhez annyi szép emlék fűződik, s akkor az ifjabb nemzedék akaraterejéből újból fel fog támadni a régi kaszinó múlt­jának minden dicsősége, s e dicsőség azok homlokán fog visszatükröződni, a kik e ne­mes munkára vállalkoztak. —r. —a. = Vasúti előmunkálati engedély. A keres­kedelemügyi m. kir. miniszter Szeniczey Ödön országgyűlési képviselőnek és érdektársainak Paks- tól Duna-Szent-György és Fadd községek határai­nak érintésével Tolna községig vezetendő helyi ér­dekű vasút vonalra az előmunkálati engedélyt megadta. = Kivételes nősülési engedélyek. Tolna vár­megye közigazgatási bizottsága által Wagner Már­ton mözsi, Sümegi Mihály hátai, ifj. Sümegi Ist­ván hátai, ifj. Schvarcz János bátaszóki, Schaffer Aclám nagyvejkei, Sándor András decsi, ifj. Kitter Márton bátaszóki, ifj. Neiffert Péter nagyszékely]", ifj. Nagy György János decsi, Maszler János báta- széki, ifj. Lencz Adám bátaszóki, Kis János őcsé- nyi, Kersák Pál tótkeszii, Háusmann Peter felső- nánai, Gamos János decsi, Fejős György agárdi, Blazsovits László ozorai lakosok kivételes nősülési engedély iránti kérvényük pártoló véleménynyel terjeszteudenek fel a m. kir. honvédelmi minisz­terin mhoz. TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETBŐL. • Tolna vármegye közigazgatási bizott­sága folyó évi szeptember hó 9-én Simont- sits Béla alispán elnöklete alatt Madarász Elemér főjegyző, Fördős Vilmos t. ügyész, Sass István főorvos. Vargha Lajos helyet­tes árvaszéki elnök, Sebők Kálmán kir. fő­mérnök, Karg Károly pénzügyigazgató, Ba- ráth Zoltán kir. alügyész, Döry Dénes, Per­ezel Dezső, Pécliy József, Szigetit Gábor, Jeszenszky Andor, Kramolin Emil, Bern- rieder József, Totth Ödön és Perczel Lajos bizottsági tagok jelenlétében ülést tartott, a mely alkalommal előterjesztett havi jelen­tősekből hozzuk a következőket. Alispáni jelentés. A közigazgatás általános menete rendes és szabályos volt s annak központi ügyforgalma a kö­vetkező volt : beérkezett a Julius hóról maradt hát­ralékkal együtt összesen 1878 ügydarab, ebből el­intézést nyert 1228, közgyűlési tárgyalásra fenha- gyatott 53, elintézetlen 597 ügydarab. Az elintézetlen ügyek aránylag nagyobb száma az augusztus havi törvényhatósági rendes közgyű­lés okozta nagyobb ügytorlódásban leli indokát; s a hátralék csupán átmeneti jellegűnek tekinthető. A vagyon- és személybiztonság állapota az elmúlt hó folyamára vonatkozó csendőrségi esemény jelentési kivonat szerint a következő adatokkal vi­lágítható meg: feljelentetett 4 lopás, 1 orgazdaság, 1 sikkasztás, 21 súlyos testi sértés és 7 záróra át­hágás esete; letartóztattatott pedig összesen 19 egyen, 4 lopásért, 4 súlyos testi sértésért, 2 lopás gyanújáért, 1 körözött egyén, 2 emberölésért, G pénzhamisítás kísérletéért. Fegyelmi eljárás sem törvényhatósági, sem községi közeggel szemben nem alkalmaztatott.

Next

/
Thumbnails
Contents