Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-08-14 / 39. szám
X. évfolyam. 1890. 39. szám. Szekszárd, csütörtök, augusztus 14. TOLUA ‘VALIR.IMIIEGÍ-^IEl] törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár ; Egész évre ........................G ’frt. Me gjelenik minden csütörtökön. _ ;——— lEdii-defési díjals; Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyílt térben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—30()-ig ’ „ „ 4 Irt. 300—400-ig n „ 5 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó köziemén' ek, úgy a hirdetési és előfizeté-i pénzek t szer- | kes/.tíisó Uiez küldendők. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: ■ Pándzsó-utcza 1022.. sz. Széchenyi-utoza 172. sz. Főinunk atárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő es laptulajdonos: G e i g* e r Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. A. jótékonyság tövisei. A tolnamegyei nőegylet múlt héten tartott választmányi ülésén felolvasták a belügyminiszternek azt a határozatát, hogy az egyletnek az uj ovoda és menhely részére felajánlott összegre vonatkozó intézkedését jóváhagyja s igy a sok izgalmat keltett ügyet a közkívánatomnak megfelelően végbefejezésre juttatja. Ez a rendelkezés a nőegylet nagy többségének e 1 határozás á t, óhaját szentesítette, s igy a mai előrehaladott kor tisztult fölfogása szerint ily esetekben a kisebbségnek- tisztelettel kell fogadnia a felsőbbség végérvényes határozatát, — mert ellenkezőleg lehetetlenné válnék az egyesületek üdvös működése, s bábeli zavar keletkezhetnék az elégedetlenek újabb és újabb szenvedélyes és kínos vergődései miatt. S a nőegylet választmányi ülésén o 1 y jeleneteket inszcenirozott az elégedetlen ellenzék néhány tagja, amelyek a jótékony egyesületek áldásos működésének könnyen útját állhatják, mert a kíméletlen és indokolatlan támadások a legnemesebb ügy önfeláldozó liarczosainak is kedvét szeghetik akkor ,midőn azt kell tapasztalniok, hogy a boszu, a gyűlölet sugalta elégedetlenség a befejezett tények rnegvál- tozhatallansága után sem pihen meg ádáz küzdelmével, hanem még ezentúl is akadályt akar gördíteni a többség jótékony munkája elé ! Sajnálatra méltó dolog! Es kétszeresen szánni, sajnálni való azért, mert úri hölgyek ragadtatták el magokat a szenvedély gonosz sugallata által, midőn a gyűlölet, harag és bosszú hangján támadták meg kíméletlenül azokat, kiknek szándékuk tiszta, nemes és szeplőtelen ! Mire való ez a nagy harag és gyűlölet, mely már valóban fanatikus kitörésekké fajul ! Mi az indító oka annak, hogy a nőügyiét kebelében legújabban felmerült s senki által sem tagadható valódi jótékonyságot czélzó tervek, indítványok i n- d o k o 1 a 11 an u 1, a szenvedély visszataszító hangján megtámadtatnak, s minden nemes intentióju törekvést meghiúsítani akarnak? Az irigység, a bosszú, a felekezeti gyülölség ok nélkül felszitott pusztító tüze, mely művelt, nerueslelkü úri nők keblében visszataszító jelenség s minden jobb sorsra érdemes eszmének ellensége ! Fontoljuk meg higgadtan a dolgot! Mi kifogást lehet emelni az ellen, hogy a nőegylet az uj ovoda és gyermekmenhely segélyezésére tőkéjének egy csekély részét kellő biztosítás mellett kölcsön adja? Nem jótékonyságot cselekesz- nek-e akkor, midőn olyan intézetet támogatnak a megalakulásnak, a kezdet nehézségeinek idejében, mely először is régérzett hiányt pótol, s ezt komolyan tagadni még senkinek sem jutott eddig eszébe, — másodszor mely intézet kebelébe vall á s- felekezet nélkül fölvesznek minden gyermeket, hogy a szakszerű gondozás, lé- leknemesités, nevelés áldásaiban részesítsék, s harmadszor mely intézet a nőegylet által kijelölt 12 gyermeket ingyen, díjtalanul fog ápolni, tanítani annak a kölcsönadott tőkének fejében, melyet az ellenzék némely haragos tagja semmi áron sem akart megszavazni, sőt a végletekig forszírozta annak megtagadását! „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Zászlószentelésre/*5 — Báró Eötvös Fanny urhölgy, zászlóanyának ajánlva. — Csak zúgjatok, csak búgjatok harangok, Szá ljon kongástok messze, szerteszét E szép hazában, s hol csak érző szív van ; Hallják meg ott Földvárnak ünnepét! Len-/jen, lobogjon majd a szentelt zászló A küzdelem s a munka harezterén, Hol az igazság kürtje, harsonája Győzelmi hymnust zeng nagy ellenén ! — Kicsinyke volt a had, de szép s nagy a czél, Melyért szövetséget kötöttek ők, A „munka“ jelszavát követve mentek, Soh’sem kímélve pénzt, időt, erőt. És nőtt a had, hozzá a lelkesültség Ttizét növelte még az ifjúság: „Hisz hogy ha lángralobban itt a szikra, Övék a győzedelmi myrtuság!“ Úgy Ion ! —- A szikra lángralobban imé Es zúgni, búgni kezd a bús harang, Nem vészt, vihart jelez ma kongatása, Nem azt! — Örömhírt hoz nekünk e hang! Isten lakában zeng az orgonaszó, Az ifjúság figyelve sorban áll ; Ott’lép közöttünk hófehér ruhában, A szép „anya“ a bájos ideál .... És leng a zászló már e hölgy kezében, Az áldozó megszentelő. 8 szavát: * A (lunaföldvári kath. legény-egylet zászlószentelési ünnepélyére 1890. augusztus 17 én. „Isten vezesse szép ügyünket végig !“ Az áhitat szent hangja hatja át. Es leng a zászló már a hölgy kezében, Utána megy a lelkes ifjúság ; Követve majd a „munka“ jelszavával, S győzvén : — „övék leszen a myrtuság !“ . . . Csak zúgjatok, csak búgjatok harangok, Szálljon kongástok messze szerteszét E szép hazában, s hol csak érző szív van ; Hallják meg ott Földvárnak ünnepét! Lengjen, lobogjon majd a szentelt zászló A küzdelem, s a munka harezterén : Hol lelkes és i!) bájos a királynő, Kéry Gyula, A legsötétebb Afrikában. (Részlet Stanley könyvéből.)----------— — — végre este felé egy liatalS inas folyam gátolta tovahaladásunkat. Eögtön intéz- I kedtem. Oz aczélcsónak Összeállítása után, vagy tized magammal, a túlsó part átkutatásához fogtam. E közben egy csapat benszülöttre bukkantunk, kik midőn észrevették, ijedten eredtek futásnak. Mint későbben megtudtam, e helyet „Kutyanika-Tanyga- nika“-nak hívják. Embereim a szétvert tábort átkutatták, de egynéhány üres üvegen kívül, egyéb zsák- l mányt nem ejtettek. Találtunk még egy üstben i valami ételfélét is; úgy látszott mintha hal lett volna, valami mérges vörös lében; embereim egyike, határozott tilalmam daczára megkóstolta, de kíváncsisága miatt meglakolt: a mérges ótel kiégette gyomrát, és a szegény ember szörnyű kínok közt kimúlt. Egy kis pihenés után folytattuk utunkat, még pedig egy hatalmas erdőn keresztül, melynek elhagyása után egy tó terült el lábaink előtt. A Csörg nyianza tava volt. Telve volt lubiczkoló benszülöt- tekkel, kik megjelenésünkre rémülve ugráltak ki a vízből. A tó maga tele volt délszaki növényekkel különösen feltűnt pedig a sok czitrom, mely a viz színén úszkált, ami azonban közelebbi vizsgálat után egész más dolognak bizonyult. Ugyanitt láttunk a vízben, vörös — már megfőtt — rákot is. Mint később tudomásomra jutott, e tóba tilos volt belefulladni. E helyen egy erősebb csapatot hagytam visz- sza. A közelebbi eseményeket megelőzve, itt megemlítem, hogy szegény embereket 2 hóval később megnyuzva találtam. Szerencsétlenségükre az ottani „Czárdázi“:i:-nak hatalmába estek. De folytatom útleírásomat. További előnyomulásunk már nem volt ily nyugodt. A benszülöt- tek közt úgy látszik elterjedt közeledésünk hire. Innót-onnót nyilak repültek felénk, melyek — mint később megtudtam — vízzel kevert szénkéneggei voltak megmérgezve. Mellesleg megjegyzem, hogy ezzel nagy kárt bennünk nem tettek, leszámítva azt a ’kellemetlenséget, hogy a sebesültek testén bámulatos gyorsasággal terjedt el valami rovar-féle, melyet a benszülöttek filokszerának neveznek. így zaklatva nyomultunk előre csak gyéren használva fegyvereinket, midőn egyszerre valami füstölgő tömeg közeledett felénk, minek természetével tisztában nem voltunk ; de ki Írja le csodál* Afrikai gúnynév: vendéglőst jelent.
