Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-07-31 / 37. szám

I. évfolj

)' ' ' ’ ' '

I U L A T S Á G 0 K.

'sdi bál. A kölesdi arany fiatalság rendezett oly sikerült tánczvigalmat, ;ölesdi bálokra emlékeztet bennünket,

, tudvalevőleg nem volt a megyében. j)lt a környék szine-java, virága. Járták a tűzzel, víg kedélylyel, — mulattak

fesztel Isz reggeli ‘/a 7 óráig. De nemcsak

a fiataxnyhÁolt szép estélyük, hanem az öregeknek is, J viszontlátás édes örömeinek hatása alatt szi A negifjodni látszottak. De örültek különösen „ lsdiek, hogy vendégszerető falaik közt

cőfize:

ily szép, u vendégsereget üdvözölhettek ; kik azzal vi- • • Iák eme szeretetet, „hogy nincsen párja a ■ . ') vendégszeretetnek“ mottóval távoztok kitürig^^igulattal. — Az agyagi siker is fényes volt—j)evétől lói frt 50 kr mellett a kiadás 70 frt tett ki, s igy a tiszta .jövödelem a Kölesden fell'vcitandó önkéntes tűzoltóság javára 81 frt 50 kr volt, Jegyeiket megváltották: Thury Lajos 10 írttal, báró Jeszenszky József 3 frt, Spitzer Sándor 2 frt 50 krral. Felülfizettek: Pesthy Móriczné 2 frt 50 kr, Nászay Géza 2 frt 50 kr, Schröder Károly 2 frt 50 kr, Apáth Alajos 1 frt 50 kr, Koritsánszky Dénnes i Arndt János 1 frt Áramon József 1 frt/ Ruhm an n Lajos 1 frt. Stauber József 1 frt, Mihályi József 50 kr, Györgye vies István 50 kr, IST. N. 50 kr. Jelen voltak asszonyok: Apáth Alajosné F.-Hidvégh, áramon Józsefnó Tengelicz, Arndt Já- nosné Sopron, Bergmann Emilné Paks, Búzás Istvánná, Engel Frigyesnó és Forrai Mihálynó' Kölesd, Grünwald Jánosné K.-Tormás, dr. Györky Lajosné Kölesd, Gyurgyevics Istvánná Medina, Haífner Já- nosnó Kölesd, Klein Jánosné Bikács, Klimes An- . talné Némedi, Koritsánszky Dónesné, Lagler Sán- dorné, Laki Gusztávné Kölesd, Lemle Bélánó Bikács, Mátis Jánosné Pálfa, Nászay Gézánó Hangos, Pesthy Móriczné Űzd, Reichert Gyuláné Tormás, Eekorovics Gyuláné Tengelicz, Sántha Károlynó Lőrincz, Szabó Györgyné Kölesd, Szabó Lajosné Szekszárd, Schäfer Mihálynó Tormás, Schröder Ká- rolyné A.-Hidvég, Tanódy Lajosné Kölesd, Vagner Jánosné F.-Nána, Várkonyi Sándorné Szekszárd, Várkonyi Ivánná Kölesd, Vitt Sándorné Kajdacs. Leányok: Apáth Gizella F.-Hidvóg, Arndt Ilonka Sopron, Bergmann Vilma Paks, Borbély Vilma Borbély Vilma Gyönk, Búzás Ida Kölesd, Osuthy Lina Kajdacs, Fiehtel Helen Tolna, Grünvald Irén Tormás, Györki Mariska Kölesd, Kotsis Katus és Gizella P.-Vám, Kurtz Mari és Irén Paks, Laki Bözske és Vilma Kölesd, Lemle Berta Lőrincz, Mátis Vilma Pálfa, Schütz Kata, Mihályi Irén, Re- horovics X. Tengelicz, Sántha Ilonka Lőrincz, Szabó A ilma Szekszárd, Szepessy Mariska Bonyhád, Schröder Irma A.-Hidvég, Stann Margit Szekszárd, Vagner Mariska F.-Nána, Vitt Nina Kajdacs, Zólyomi Sarolta D.-Szt.-György.

Kaszinó-estély, A múlt szombaton- tartott kaszinó-estély is egyike volt a legsikerültebbeknek. Fesztelen jókedv, kitűnő hangulat, aranyos menyecskék, angyali lánykák, fényes egyenruhák, tán- czoló fiatalság — fűszerezték az estélyt, tették kedélyessé a tánezot; alkottak a nemtánezolóknak ritka szép örömet, szereztek nekik vig perczeket. — A kedélyes estély úgy 2 óra felé ért véget. Jelen voltak, asszonyok: Bodnár Istvánná, Csukly Ignáczné (Paksról), Ellmann Mik- lósné, Havas Lajosné (Bajáról), dr. Haldekker Béláim, Kliegl Lajosné, Kovács Dávid né, Laskó Gyuláné, László L'josnó, Nogá'l Károlyira, Örffy La- josnó, Papp Lászlónó, Rausz Béláué, Sust Viktorné, Tekus Vilmosné, Walter Károlyné. Leányok: Czukly Jolán Paksról, Dömötör Etelka és Ilona, Ellmann Elvira és Anna, Etl Valéria, Gőzsy Irén, Gözony Erzsiké (Budapestről), Havas Gizella (Bajáról), Herczeg Emilia, Molnár Mariska, Rausz Tanka és Mariska stb.

KÜLÖNFÉLÉK.

— A dahomei amazon-gárda bizonynyal egyetlen a maga nemében az egész világon. A dahomei j király alakította ezt a különös csapatot; most a ; gárdában érdekes újításokat tettek, a mennyiben í valóságos fegyenczezredekké alakították át. Beso- j

Tolnamegyei Hölgyek Lapja.

. ■ . . ■ ■ ~ ' ~ r

roznak ebbe a keserves gárdába minden olyan asz- j szonyt, a ki vét a házi hűség ellen, a ki veszekedő, engedetlen, vagy mo go r v a. ; Az amazonezred „hölgyei“ legszigorúbb gyakorlatokat végzik s ne adja isten, hogy tunyálkodni próbáljanak, mert akkor rögtön halállal büntetik őket. Az amazonok kaszárnyában vannak elhelyezve s a legszigorúbb fegyelmet gyakorolják velők szemben. Minden kis hibáért halálbüntetés fenyegeti őket. Egyenruhájok nagyon egyszerű ; kötényszerü alsószoknyát és bő felső köntöst viselnek. Vau lő- fegyverök és tőrjük, melyet nagyon ügyesen kezelnek. Az amazonok száma ez idő szerint 2000. A dahomei király nemsokára Párisba küld néhány amazont, hogy bemutassa őket a czivilizált világnak.

— Egy marquis név nélkül. Az első fran- czia forradalom kezdetén egy marquis el akarta hagyni Parist, de a vámnál feltartóztatták s nevét kérdezték. Kísérője megmondotta: „Marquis de Sanet-Oir ur.“ „Ohó ! — válaszolt az őr -—- most nincsenek urak többé!“ — „Tehát Írják: Marquis de Sanct-Cyr.“ — „Nem lehet, mert a nemesi czi- mek el vannak törölve.“ — »ügy hát jegyezzék be: de Sanct-Cyr.“ „De? most már „de“ sincs?“

— ..Jó, tehát Írja : Sanct-Cyr.“ — „Az sem lehet, mert a szenteket is kitörülték a naptárból.“ — „Hát akkor Írja egyszerűen: Cyr.“ — „Sire? (Sire és Cyr egyformán mondatnak ki ; előbbi az uralkodó megszólítása) Sire sincs többé !“ És igy Marquis d- Sanct-Cyr ur, miután nem volt neve, nem mehetett ki Párisból.

— A felső leányiskolában a múlt tanévben ösztöndíj- s jutalmazásban részesültek : Németh Irén II. oszt. tanuló. Jutalomkönyveket nyertek az

I. osztályban: Borzsák Etelka, Diczenty Paula, Klinger Emilia, Komáromy Mariska, Noyotny Irma.

II. osztályban : Ihászy Etelka, László Erzsébet, Lestyán Mari, Pap Vilma.

Nőkről a nőknek.

A csókról és csókolódzásról.

Mi a csók ? A hány ember, annyiféle feleletet kapunk e kérdésre.

A csók az ajkaknak kisebb vagy nagyobb csattanással kisért rányomása valamire.

így magyarázzák azt a lexikonok.

Weber „Demokritos“-ában a csók igy definiáltat ik : „A csók olyan étel, melyet cseresznyepiros kanalakkal esznek ; de nem minden cseresznye és nem minden kanál egyforma szinti, mindenütt azonban ugyanaz a papucstaktika.“

Szépen értelmezi azt Dóczy Lajos, a „Csók“ czimü vígjátékban :

Héra csók az, hidd el, a mely tiltva nincs!

Saphir szerint a csók olyan, mint a pecsét- viaszk ; mindkettőt forrón nyomják és hidegen törik föl.

A csóknak tulajdonkép tudományos jelentősége is van, mert a csók a villamos kísérlet, t. i. a csókolódzók ajkai közt légmentes űr képződik és ha kinyitják ajkaikat, a levegő zeneszóval ismét bemegy.

Nagy csoda, hogy a természettudósok eddig nem vizsgálták meg közelebbről a csókot; legalább eddig még nem találtunk említést róla egyik tankönyvben sem, pedig e tárgyat (kivált a felsőbb leányiskolákban) bizonyára nagy érdekkel tanulnák a növendékek. Az e nembeli kísérletek igen olcsók és veszélytelenek volnának.

A csók többfélekép hajtható végre : csattanással, czuppanással, szárazon vagy nedvesen, stb.

A csók keletkezését illetőleg kevés adataink vannak. Annyi azonban csaknem bizonyos, hogy már Ádám és Éva csókolták egymást; de az még nincs meghatározva, vájjon az almába harapás előtt, közben vagy után gyakorolták magukat a csókolódzásban.

Érdekes volna tudni, hogyan jött Ádám azon gondolatra, hogy megcsókolja Évát.

Vannak, akik igy magyarázzák Adám első csókját: Ádám nem felejtette el a Darvin-fele ősapáink mesterségét, a mások utánozását. Egy napon látta, mint csókolódznak a galambok. Szorgalmas természetbúvár létére azonnal megkisérlette ugyanazt Éván ; úgy látszik, jól Ízlett neki az első csók, különben nem ismételte volna annyiszor.

Mások szerint a kígyó más titkokkal együtt a csókolódzás titkát is megsúgta Évának.

Ismét mások szerint Ádám és Éva egy alkalommal a gyümölcsös kertben voltak és gyümölcsöt ettek. Nem volt náluk zsebkés, hogy elfelezzék az almát s Éva kénytelen volt fogaival eszközölni az osztást. Adám azonnal átvette Éva szájából a neki juttatott darabkát, de szigorú szociáldemokrata lévén, még többet kívánt és ki akarta harapni. Éva ajkait olyan édes, olyan isteni érzelem fogta el, hogy mindjárt fölkiálltott Himfyvel „Még egy csókot édesem Létemet hadd élhessem !“

És Vajda János szerint :

„Egyszer megölelni,

Egyszer megcsókolni,

Örökké csókolni!“

Ezek azonban csak gyanitgatások, melyek bebizonyítva nincsenek és nem lehetetlen, hogy akadni fog még tudós, ki hitelesebb felvilágosítást fog adni erre nézve.

Hogy a csók régi szokás, azon körülmény is mutatja, hogy IJomernál is találunk nyomára. Azt beszélik a rómaiakról, hogy mikor hazatértek, megcsókolták nejeiket, hogy megtudják nem-e ittak bort távollétükben ?

A leghíresebb csók a Judás-csók.

Hogy a jelenkorban miként tanulnak csókolni az emberek, az könnyen megmagyarázható : az anya megcsókolja gyermekét, a gyermek utánozza őt. Később a gyermek az anya, nagynéne, stb. kezét csókolja. Ha a gyermekből ifjú lesz, már a fiatal hölgyek kezét kezdi csókolgatni. Ha azután benő a feje lágya — szerelmi csókokat osztogat a leányoknak. Férfi korában kevesebbet csókol, de annál többet csókoltatik. Mint öreg ember szabadságában áll mindenkit csókolni és mindenki által csókoltatni. Ugyenez áll a női nemre nézve, csak hogy ez több csókot kap, mint ad.

A csók czélja: valamely érzelemnek kifejezése. Ahány az érzelem, annyiféle a csók.

A régiek háromféle csókot ismertek : a barátság, a tisztelet és a szerelem csókját.

Mai napság annyiféle csók létezik, hogy lehetetlenség teljes számban felsorolni őket. így van : baráti-, szerelmi-, kibékülési-, búcsú-, öröm-, üdvözlő-, kegy stb. csók. Azután a szerint, a ki a csókot adja, van : menyasszonyi-, leány-, asszony-, férfi-, atyai-, anyai stb. csók. Továbbá a szerint, aminő tárgy csókoltatik, van : kéz-, ajk-, áll-, homlok-, orcza-, váll-, láb-, papucs- stb. csók.

A régieknél a csók, mint a kibékülés vagy barátság jele nagy fontossággal birt. Ma a legfonio- sabb és leggyakoribb a szerelmi csók.

Hisz még a komoly Gyulai Pál is azt énekli „Hagyj pihenni fürteidnek árnyékán,

Sebeinkből karjaid gyógyitnak,

Csókjaidnak balzsamával enyhíts,'

S édes álmát hozd meg hajnalomnak.“

Csoda-e hát, ha a tüzvérü Petőfi igy dalol eljegyzése napján :

Oh mi édes, óh mi édes A csók piros ajakán !

A kerek világnak minden Édessége itt van tán.

A csók nagyon gyakori szokás lett, s mégis sokan nem tudnak csókolni. Különösen zavarba jönnek sokan, mikor első ízben kell megcsókolni egy hölgyet. A csókoláshoz nagy ügyesség, sőt tehetség kívántatik.

Egy illemkönyvben a csók következő reczept- jét olvastam : az egyik kéz a nő álla alá teendő, a másik kéz hátsó fejre és egyidejűleg az ajk elegánsan rányomandó ! De ugyan ki fog gondolni e szabályra az első csóknál ?

Sok, nagyon sok szerelmes úgy jár, mint Körner szerelmespárja „A zavart boldogság“-ban, hogy nem csúkolódzliatnak, mert épen mikor esó- kolódzni akarnak, akadály kerül utjokba. Ezek számára nem találunk tanácsot a költőknél.

Minden népnek más szokásai vannak a csók tekintetében. A magyarok többnyire az ajk-, a németek az arcz-, a szlávok a láb- és ruha-szél-, a francziák a kézcsókot gyakorolják. A törökök nem barátai a csókolódzásnak.

Egykor a csókot nálunk is arezra adták.

Ma semmit, még a csókot sem adják ingyen. „Még a lányféle is:

Ha megnyílik ajka,

Azt a kis csókot is Csak — cserébe adja.“