Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-07-24 / 36. szám
36. szám. X. évfolyam. 1890. Szekszárd, csütörtök, julius 24. TOLITA NTA-ZR-IIVLIEa-YIE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ár : Egész évre..........................6 frt. Pél évre...............................3 frt. Évnegyedre . . . .1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek \ szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség: Pándzsó-utcza 1022. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utoza 172. sz. és szépirodalmi lap. hivatalos közlönye. ECiircLetési díjain: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyÉttérben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 írt. 300—400-ig _______„ 5 frt. Fő munkatárs: Székely Ferencz. Ki a bűnös ? A Csörgetéknek megint egy áldozata van ! — Evről-évre ismétlődnek a belefulladások ; gyakran nem egy, hanem több áldozata is van évente a hatósági könnyelműségnek, holott közönséges emberi gondolkozás szerint úgy tudjuk, hogy a hatóságoknak az emberek életére, vagyonára való felügyelet törvényből gyökerező, de egyúttal a lelkiismeret által is sugalt kötelességük volna. Ugylátszik, hogy sok helyen és sok embernek a törvény, rendeletek s egyéb felsőbb hatósági intézkedések csak arra valók, hogy azokat meg ne tartsák, mert különben még valami jót találnának tenni, pedig arra nincs am bitiójuk ; hanem csak a saját önérdekük kielégítése végett fárasztják korlátolt agyukat és nehézkes kezüket! Szekszárdon már sok ember élete semmisült meg, csak azért: mert a csörgetéki szabad fürdés megakadályozása s ebből folyóíag a vizbefuliadások meggátlása czéljából nem tartották érdemesnek preventív intézkedéseket tenni; emoenarsaik életét nem tartották oly fontosnak, hogy annak megmentése érdekében a gondolkodás nehéz munkájára fanyalodtak volna! Mit nekik egy emberélet, csak ők nyugodtan ülhessenek székükben; embertársuk rongy élete miatt nem tanják érdemesnek, hogy a nehezen mozgó tollat még koptassák is ! Úgy kell nekik, vigyázzanak magokra ; miért akarnak tiszták lenni, mikor példa van rá, hogy a nélkül is megél az ember! — ilyenforma gondolkodás vehet erőt azokon, a közönyösség kátyújában tétlenkedő embereken, kik embertársaik baján nem segítenek akkor, midőn ezt tenni módjukban állana és kötelességük is volna ! A központi járás derék főszolgabirája még Felelős szerkesztő es laptulajdonos: G e i g* e r Gyula. Lapkiadó: Ujfalusy Lajos. 1885. évben betiltotta a Csörgetókben a ruhátlan szabad fürdést, — éppen a lapunkban akkortájban megjelent erős hangú közlemények initiativaja következtében ; azóta ismétli e rendeletét évenként, az idén is kihirdettette ; tudtára adták is ezt az öreg mise után bámészkodó polgároknak ékes dob- szóval : é s re. ndelete még sincs végrehajtva, fittyet hánynak az ilyen, szerintük haszontalan rendelkezésnek. Egyebet is rendeli a főszolgabíró. Betiltotta a lovak- vagy bármely állatoknak a fürdő szezon alatt a csörgetókben való fürdetését; elrendelte, hogy a szabadfürdő helye — ahol a viz mélysége nem veszélyes — korláttal meg legyen jelölve, s végre, hogy vesszőből font öltöző, vetkőző kerítéseket állíttasson föl a község ; elrendelte, hogy a visz- szaélósek meggátlása miatt egy rendőr állandóan ott tartózkodjék s egyéb szükséges elővigyázati intézkedésekről is gondoskodott: — s mindezek az üdvös intézkedések mai napig s i n cs én ek ío ga na t o s iiva 1 Valóban abnormis állapot az, hogy nálunk a legtöbb törvény, szabályrendelet és főszolgabírói határozat csak a türelmes papíron marad, az életben azonban az alantas közegek indolentiája, vétkes közönyössége miatt soha érvényre nem emeltetik. A múlt héten is egy szerencsétlen fiatal embert nyelt el örökre a Csörgetek örvénye, mert mai napig sincs ott semmi jelző korlát, mely a veszélyes helyekre figyelmeztetné az avatatlanokat, kik egészségük érdekében a fürdés szükségességét érezni bátorkodnak ! Ismét egy fiatal, reményekre jogositó élet pusztult el a szerencsétlen kecskeméti illetőségű Pataki Péter személyében, ki távol szeretteitől behunyta szemét örökre azért, mert a hatóság közegei is szemet hunynak a lakosság érdekében kiadott rendeletek előtt. A Csörgeték egy-egy áldozata kell, hogy óriási önvádként nehezedjék azokra, kik elég könnyelműek vagy tunyák arra, hogy kötelességüket lelkiismeretesen teljesítsék. A ki a közpályán hivatalt vállal, attól polgártársai méltán megvárják, hogy a beléje helyezett bizalomnak m eg akar j on, meg tudjon f e- lelni; mert ha csak a saját önérdeke, anyagi jóléte emelése érdekében végzi el kötelességének egy részét amúgy immel-ámmal: akkor a közönségnek nem hasznára, hanem valóságos kárára tölti be állását és rutul visszaél embertársai bizalmával ! A Csörgeték áldozatainak szomorú esetei alkalmával nem szabad megelégedni a bevógzett ténynyel, melyet rendszerint azzal szoktak eltemetni a hivatalos jegyzőkönyvben is, hogy „vigyázatlanságból a vízbe fulladt“ : hanem szigorú vizsgálatot kell tartani, hogy a fürdőközönség életbiztonsága érdekében alkotott rendeletek végre vannak-e hajtva, megteszik-e kötelességüket ez irányban is azok, kik a rendelet érvényre emelésére hivatvák ! ? — Nem szabad könnyelműen szemet hunynunk a folyton ismétlődő szerencsétlenségek előtt már csak azért sem, mert ha sohasem kényszerítik az illető közegeket kötelességük teljesítésére : akkor a Csörgeték áldozatai jövőre is folyton szaporodnak s minden vízből kifogott holttest borzalmas bizonyítéka lesz annak, hogy nálunk az emberek életével nem sokat törődnek ! A nagy halálozási arány mellett egy-egy életerős férfi könnyelmű elveszte égbekiáltó vétek a magyar faj, a magyar nomzet jövője ellen, hol a legnagyobb magyar szerint „még az apagyilkos iak is meg kellene kegyelmezni !“ „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Fürdői levél a szárazról. Gforod, julius hó 13. Azt mondják, hogy szerencsétlen nap a ti- zenharmadika, s aki akkor kezd valamibe, az maga is szerencsétlenné lesz. Vigye az ördög, szerencsétlen az én thémám is, legyek szerencsétlen én is. Es ezt nem azért mondtam uraim, hogy önök lenézzenek bennünket, akik isten különös kegyelméből itt nyeljük a port a gorodi horaokbuczkákon, és örülünk, ha kimerült testünket leöblíthetjük a Dudás-tó habjain : de Írom azért, bogy a levél, ha majd nem úgy szólana, ahogy önök, és ahogy én akarnám, akkor ne engem okozzanak érte, hanem ezt a szerencsétlen napot s ezt a szerencsétlen thémát. Először is tudtokra adom önöknek, bogy Go- rod ’Cseremiszországban, az Atlantioczeán egy elhagyatott partvidékén, az északi szélesség tiz, és a keleti hosszúság huszadik fokai között fekszik. Lakosai : cseremiszek, osszettek. csecsenzek, abcházok, cserkeszek, leszgiek és georgiaiak. Egyébként közel van a görögök idejéből hires „Dudás-tó-“hoz, mely az ebtetemeken kívül, guanóban rendkívül gazdag. Miért is megkövetlek oh mennyei Dudás-tó, ha e sorok elején tán megsértettelek ! Mert mi te hozzád képest Ischl, mi Gleiehenberg, Franczens- bad! Hol maradnak el mögötted az ókori hires balneáriák 1 Hol Baiae, hol Benácus ! — Nem, te vagy egyedül a mi büszkeségünk, kincsünk, üdvösségünk. Mert ahova az élet bor nélkül, ahova egy tenger viz nélkül: oda lennénk mi oh Dudás-tó te nélküled ! Ám te csak nyugodjál, mi nem zavarjuk meg illetlen kézzel csillámló tükrödet, nem tetemeit a szunynyadó ebeknek ; mert a te boldogságod a mi boldogságunk, a te nyugalmad a mi nyugalmunk is ............. .............És megérkezett Lebernye Móricz ur és neje, született Mócsing Leokádia, meg két felnőtt leánya, hogy az idén is, mint minden évben, itt töltsék a fürdő évadot a bájos Gorodon. Tizenkét fehérbe öltözött iskol is leányka várta őket a város végén, zengvén szépen, hogy : Áldjon vagy verjen sors keze .... Mert Lebernye Móriczné asszony meg van győződve, hogy nincs a világnak egészségesebb éghajlata, mint a mienk, s a Dudás tó gyógyító forrását nem adná oda a világ minden Füredjéért sem. A Lebernye kisasszonyok pedig, mint afféle jól nevelt leányokhoz illik, teljesen megegyeznek véleményökben a mamával. Igen, kérem szépen, a mi vendégeink lelkes honleányok, akik nem csak azért jönnek Gorodra, mivel tudják, hogy nincs ennél egészségesebb fürdő az egész continensen, hanem jönnek azért, mert ők testtel-lélekkel cseremiszek, és hallották eleget már a gorodi iskolás gyerekektől, hogy : „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely . .“ De tessék elhinni igazuk van. A városi park, melynek ha elkészül egykor a tervezete, bizonyára egy kis bib- I liabéli paradicsommal fog vetekedni. A halastó, lé- I vén benne vagy két dézsa víz és egy néhai czompó. A szobor-sétány, az ő karóra húzott madárijesztőivel. A bájos Gloriette, egy bodzafa tetején és minden egyéb leírható és le nem irható szépsége oda viszik még egykor Gorodot, hogy a fél világnak lesz ünnepelt fürdője, és itt fog egymásnak találkát adni a franczia marquis, az angol lord ; az olasz vicomte és a spanyol hidalgó, meg a magyar naplopó. Úgy ám tisztelt hölgyeim, habár előre látom, hogy önök akkor is szívesebben rázatják a vasúton másfél napig magukat, kitéve mindenfele katasztrófának, vonatkisiklásnak, összeütközésnek, csakhogy eljuthassunk egy messze országba, ahol drága csontocskáikat pusztulásnak, férjeik erszényét az el-
