Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-07-10 / 34. szám
hatlanul ez az eljárás typussa, és szeretném azt az embert látni, ki előáll és azt mondja, hogy ez még nem esett meg rajta. Ismertem egy lakatost, kinek egy kaput kellett volna megigazítani, de meg nem felelő munkája kifogás alá esvén úgy érvelt, hogy aszongya „kóréin már én 1848-ban is, honvéd koromban..“ — „De ne erről beszéljünk, hanem hogy vájjon meg tudja e kapumat csinálni“ — „Meg én, hát hogyne, mert már 1848-ban is . . .“ — csak, hogy hát a kapu még sem lett megcsinálva és tulajdonosa kénytelen volt mással megigazittatni, ki ugyan vérét nem csurogtatta a hazáért, de mesterségét értette. A végtelenségig lehetne e példákat folytatni, de felmentjük magunkat e munka alól, mert azt hisszük, hogy van e tekintetben mindenkinek elég tapasztalata! Ami kereskedőinket illeti, úgy azt véljük, hogy senki sem fog ellentmondani, ha azt állítjuk, hogy üzleti szellem a zsidóságban több van mint a keresztényekben. Ezt a keresztény kereskedők is többnyire beismerik, de mert ügyesség és vállalkozó szellem tekintetében zsidó üzlettársaikat rendesen el nem érhetik, vagy elérni nem akarják, úgy jobbára beállnak antiszemitáknak, a m i természetesen nagyon kényelmes dolog! Kisértse meg valaki pl. nagy izr. ünnepen egy gallért, kézelőt vagy keztyüt venni; vájjon hol kap ? Az előzékeny kereskedőnek soha sincs rossz helye, a háladatos közönség mindig szívesen felkeresi őt, mig ellenkezőleg akárhány más, kinek üzlete a legjobb környéket dominálja, folytonos és rendszeres szivar, és bélyegjegy hiányban szenved ; avval vigasztalván a boszus vevőt, hogy majd félóra múlva lesz! Vannak oly jó posztok, hogy ügyetlen gazdája agyon sem tudja ütni. Nála minden drágább 1—2 krajczárral — ami a férfiak előtt talán nem — de a gazdaasz- szonynál nagy kázus ; ha minden nap nála vásárolsz is, egy forintot csak nagy nyögve vagy sehogy sem vált fel 10 hatosra; mindig kelletlen és darabos, mert a szomszéd zsidó kereskedő megfoghatatlan módon rontja üzletét; — de hát a hely jó, és igy akarata ellenére is csak megél valahogy ! Biz ez mind keserű igazság. — Természetesen balgaság volna azt állítani, hogy derék kereskedőnk nincs; de igenis van, csakhogy éppen ezen körülmény teszi aztán annál feltűnőbbé a különbséget. Egy fiatal iparkodó kereskedő, ki ritka szakértelemmel, szerény kezdetből, a város úgyszólván első füszerkereskedőjévé küzdötte fel magát, — pedig üzlete nincs is valamely exponált ponton — igy nyilatkozott egy alkalommal : „Lássa uram, február hóban vagyunk csak még, de nálam már kap vér- bélü narancsot. Én ugyan minden kosárnál fogok lajdonképen nem is kértem tőle? Mért lett ő olyan konok ellensége a színháznak? Nem tudtam a dolog igazi nyitjára jönni. 0 minden este el szokott menni a polgári kaszinóba. Ehhez már hozzá vagyok szokva. Mindjárt házaséletünk első napjaiban kijelentette, hogy ide neki minden este okvetlenül el kell mennie ; ezt igy kívánja a társadalmi conventio (a mi ellen a férj urak a világért sem vétenének, persze !) Vájjon nincs-e összefüggésben az ő eins szinházelle- nes álláspontja, ezekkel az esti összejövetelekkel ? ezt kellene nekem most minden áron megtudni. És elhiheted édes Emmám, hogy meg is fogom tudni, mert ismerhetsz engem, ismerheted nemünket, hogy mi még az ördöggel sem irtózunk paro- lázni, ha valaminek nyomára akarunk járni. Ha a dolog az én javamra dől, azonnal értesíteni foglak. Akkor azután ón viszem férjemuramat abba a gyűlölt színházba. Várjon csak ! Isién veled ! Csókol ezerszer: „Lujzád.“ „U. i. Épen e pillanatban tudtam meg szo- balányamtól, hogy két színész itt járt férjemnél tisztelegni s pártolást kérni. Amint a szobalány mondta a színészek olyan formán beszéltek kijövet, hogy férjem nagyon ridegen visszautasította őket.“ Ezt irta Vermes Lajosné egy árkus papirosra és borítékba zárva, ezim. barátnőjének Kardos Emmának. Szekszárd *V iclélce1—2 forintot veszteni, de e veszteség semmi azon előnyhöz képest, melyet előzékenységem üzletem számára biztosit.“ Ezek után két hóra egy másik kereskedő türelmetlenül forgat egy óriási halom „Preis-Cour- rant“-ot össze-vissza. Keresgél, lapozgat benne; felforditja, újra kezdi, váljon mit kereshet? „Hát“ — igy felelt volna, ha. megkérdezed vala — „hát keresem azt az árjegyzéket, mely a vórbélü narancsról szól ; rendeltek most nálam. Magának is hozatok, ha megtalálom azt a czudar preisz kurantot.“ Az emberi szív majd meg reped ugyan, de nem lehet elhallgatni, hogy előbbi kereskedő zsidó, ez utóbbi pedig keresztény volt. Önök azt fogják hinni, hogy a ezikkiró is talán zsidó, és hogy igy ítélete is egyoldalúan befolyásolva van. — Ó nem ! biztosíthatunk mindenkit, hogy a legcsekélyebb darabka sem hiányzik nála a keresztyénből. De ha az a körülmény, hogy csakugyan valami befolyás alatt áll, bárkinek is örömére lenne, úgy hát kózségesen bevalljuk : hogy zsidó hitelezői igen is vannak, — de hát kinek nincs ? Jelentkezzék ! s mi biztosítjuk, hogy h a- t ár tálán bámulatunkat fogja bezsebelni! Naime Gidó. = Az adókivető bizottságok Tolnavármegye területén működésűket e hó folyamán megkezdik és pedig: Szekszárdon folyó hó 15-én. Kincstári előadó P a p p László p. ü. titkár ; — Hőgyészen folyó hó 10-ón. Kincstári előadó Wangler Mátyás számtiszt. FELSŐ BÍRÓSÁGOK KÖRÉBŐL. Polgári ügyek. Kir. Curia: Búzás Józsefnó felp. Búzás és t. alperes helybenhagyó Ítélet. — Hajgató János felp. Fejér Juliánná alp. helybenhagyó Ítélet. — Tóth Imre felperes Perczel Ákos alperes megvált. Ítélet. K i r. Tábla: Person Mihály felp. özv. Bachusz Jánosné és t. részb. megváltoztató Ítélet. — Sziládiné Markus Katalin fel. Márkus Ferenez és társa alp. helybenhagyó Ítélet. — Csapai Jáéos és neje, Hegedűs Ede Ellen helybenhagyó ítélet. — Tímár Jánosnak Grünfeld Miksa ellen helybenhagyó ítélet. — Kovács Ferencznek Mayer Antal ellen helybenhagyó ítélet. Geiger Gyulának Witt László ellen helybenhagyó ítélet. Bűnügyek. K i r. Curia: Eisenhauer Fererencz és társa ellen részb. megv. ítélet. — Saramé Pál és társ7 ellen helybenhagyó ítélet. — Simon József ellen helybenhagyó Ítélet. HELYI HÍREK. — Személyi hírek. Dr. Baráth Zoltán kir. alügyész 6 heti szabadságidőre ment; — A b a f f y Gyula ügyvéd nejével Vichnyére, — Tóth Károly mérnök családját pedig Gleichenbergbe kísérte, honnan már vissza érkezett. Leopold Sándor, LeoA levelet föladta. Ezzel azután mintha egyszerre megkönnyebbedett volna lelke, megvidámult. Férjének nem is említette a színházat többé. Vidáman csevegett. Valami praktikus férj megijedt volna az ily fajta asszonyvidámságtól; de Vermes Lajos csak a mézesheteket élte még; fogalma sem volt arról hogy miképen kell egy asszonyt a férfiakarathoz hozzászoktatni. Volt neki egy-kót házasember barátja, a kik már „vén rókák“ voltak; ezektől csak annyit kapott oktatásul, hogy mindjárt eleinte hozzá kell szoktatni a mennyecskéket a kimaradáshoz. Hát ezt meg is tette ! Minden este elment (amint felesége levelében is írva vagyon) a polgári kaszinóba és ott erősen és nagyban kultiválta a házas emberek leghatalmasabb passióját: a ferblit. > Bolond szerencséje volt. Nyert, nyert szakadatlanul. Mintha csak az ördög igy akarta volna beleczirógatni mesés szerencsével az országába. Epen farsang vége volt. A polgári kaszinó nagytermében utoljára nagy álarczos bált rendeztek. Következő vasárnapra már a színészek hirdették ugyanoda az első előadást. Vermes Lajos fölszólította nejét, hogy nem óhajt-e részt venni az álarczos bálban. „Dehogy kedvesem, dehogy ! — szólt az aranyos menyecske. Hogy mennék el álarczos bálba, p o 1 d Lajos, dr. Leopold Kornél Marienbadon, Goldberger J. Mór pedig Szliácson üdülnek. — Kinevezés. Simontsits Béla alispán, a szekszárdi „Ferenez“ hözkórháznál megüresedett irnoki állásra : H a u k Adám zombai segédtanítót nevezte ki. — A III. egyetemes tanitógyülés végrehajtóbizottsága a magyarországi néptanitók IV. egyetemes gyűlését Budapestre, 1890. évi augusztus hó 20-ra egybehívta; s minthogy az ülés megtartására szükséges 2000 frtót a miniszter nem engedélyezhette : felhívást bocsátottak ki a szükséges összegnek önkéntes adományok utján leendő egybehozása végett. — Szerkesztőségünk is szívesen közvetit bármily összegű szives adományt e czélra, azért felkérjük a tanügybarátokat és minden hazafiu érzelmű embert a nemes ezél előmozdítására. — Mátyás királynak, az igazságosnak Kolozsvárt, e nagy király szülővárosában emelendő szobor létesítése végett a szoborbizottság felhívást küldött a lapokhoz és a törvényhatóságokhoz. Az ezeréves fönnállás ünnepélyét hadd tegye a nemzet a szoborleleplezés országos ünnepével emlékezetesebbé. A hazafias ademányok Kolozsvárra „a Mátyás szobor számára a városi tanácshoz“ intózendők. — Óvodai szünet. A helybeli óvodában az egész júliusi hónapban szünet lesz. — .,Útmutatás a fillokszerás szőlőknek szén- kéneggel való gyéritő kezelésére“ czimü füzetkét bocsájtott a nagyméltóságu földmivelésügyi m. kir. minisztérium az ország szőlőbirtokosainak rendelkezésére, melyben minden alkalomra megtalálható a gyérítés kivitelének helyes módja. A t o 1 n a v ármegy e i szőlőbirtokosság ingyen kaphatja Nits István szekszárdi szol. kert. tanfolyam vezetőnél. — Zeneestély. A polgári olvasókör vasárnapi zeneestélye, a kellemetlen idő miatt nem igen sikerült. Jó későn kezdték meg a tánezot, mig egy esőroham hamar végét nem vetett a különben kedélyes mulatságnak. — A csörgető! fürdő-közlekedés. A csör- getői fürdőhöz a kocsik délelőtt minden órában ; délután pedig minden félórában indulnak. — Uj vendéglő. Schökk József, a szekszárdi nagyvendéglő főpinezére szeptember 1-én a Szent- pétery-féle házban, a hol azelőtt a Béthynó-fóle kávéház volt, vendéglőt nyit. — Primiczia. Rajczi János, ujmisés pap vasárnap tartotta első miséjét az újvárosi templomban Mikó György plébános vezetése mellett. Az ünnepi szónok H r á d e k Károly babarczi káplán volt. Az ujmisés áldozár káplánul Bükösdre küldetett. — Halálozás. Zarubay Ferenez postamester 10 éves Emilia leánya szívbajban szombaton meghalt. ha már kedvedért még a színházról is lemondtam, ügy lelkemre hatottál a múltkor. Most is- szüntelen a fülemben csengenek szavaid: „Az a nő, ki pártáját letéve, azzal a magasabb rendeltetéssel ment férjhez, hogy családjának angyala, lelke legyen, ne álmado zzék olyan dolgokról, ne vágyódjék olyan szórakozások után, mik magasabb rendeltetésének be- töltését lehetetlenné teszik.“ Hidd el kedves Lajosom, effölött én sokat gondolkoztam azóta s abban a meggyőződésben vagyok, hogy ennek a parancsnak betartásától függ a házaséleti boldogság.“ Vermes Lajos el volt ragadtatva. Mennyi belátás ! mily nagy mértéke a filosofiának egy nőben! Pedig a világon nincs veszedelmesebb, mint egy asszony, aki filosofál. A férfi és női hatalom sakk-partiejában ily nővel szemben a férfinak mindig biztos kilátása van a sakk mattra: Ezt minden praktikus férj tudja. De Vermes még csak mézesheteit élte. Az álarczos bál estéjén is elment a polgári kaszinóba s leült a ferbli kompániába. Megint nyert szakadatlanul. Már egész halomban volt előtte a bankó. A A szerencsétől és szenvedélytől elvakultan se nem látott, se nem hallott.
