Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-05-29 / 28. szám
Végezzünk minél hamarább időnk kimért — végre is helyzetünk egészen hasonló marad; te nem szereted Emilt, Ada pedig — kit cselteljes tervem által sikerülni fog — és ha bár kényszerrel is — megnyerhetni engem nem fog soha szeretni. De te szereted őt! Ah ah féltékeny a kis menyecske — légy nyugodt te kis bohó, még ha úgy volna is, meddig tart a férfi szerelme ? A fő az, hogy most mindketten gazdagok leszünk, és ha megszűnik a küzdelem a létért, a jó lót zöldelő mezején a régi érzelmek is újra fakadnak és fehfjodva uj zöldet hajtanak — add a pénzt és itt vannak, rejtsd el gyorsan leveleidet és most e csók, melyet ajkadra nyomok erősítse barátságunkat és legyen záloga, a boldog vidám jövőnek. E pilanatban a visszatérő fiatal férj halvány szomorú arcza tűnt elő a fedélzeten — mig a hold sietve rejtődzött sötét felhői mögé, hogy ne kelljen többé megvilágítania ezt a hű feleséget és ezt a legjobb barátot. Ecset,-KítwftHMULATSÁGOK. A paksi kath. legény-egylet által 1890. május hó 26-án a Büttl-fóle nyári mulatókertben saját pénztára javára szinielőadással és szavalattal egybekötött jótókonyczélu zártkörű tánczmulatságot rendezett következő műsorai: l.A házasulandó legény panasza. Garaytól. Szavalja Dicenty Ernő, a budai kath. legényegylet tagja. 2. A dnnaföldvári kath. legényegylet műkedvelő osztálya által előada- tik : E E L H Ő KLÁRI eredeti népszínmű 3 felvonásban. Irta, Rátkay László. Szereplők : Özv. Aba Györgyim Szabó Etel k. a. Aba András fia, molnármester Németh Ferencz. Felhő Klári, Felhő Katicza árva leányok Abáné fogadott leányai Kovács Erzsiké k. a., Kovács Katicza k. a. Fátyol Ferkó molnárlegény Abáék rokona Jendorlovics Lajos. Tenger Adám, molnár czéhmester Benedikti Imre. Bálint fia Gyalus József. Ősik Vendel, szabó mester Bejczy Imre. Istók, fia Kövics Gyula. Viola Éva Jendorlovics Vilma k. a. Gergő keresztfia, molnár inas Kilián Ignácz. Szita Pista Kókai Mihály. Tömjén János, esperes Ozillahó István. Tűrték Máté Vavró József. Bencze, mindenes Abáéknál Schlaag Fererncz. Gyuri, czigány Kovács István. Egy legény. Szemián Ferencz. Molnárok. Nép. Történik : Az első felvonás Regölön, Aba András udvarán. A második felvonás az „iharosi“ csárdában, Fátyol Ferkó házában. A harmadik felvonás ismét Aba András udvarán. Az első és amásodik felvonás közt pár hónapi időköz. Idő : Jelen. A ..Tolnai csolnakázó egylet“ Tolnán 1890. évi május hó 31-én az uradalmi szigeten zártkörű majálist rendez. Belépti dij : személyenként 1 frt, családjegy 3 frt. indulás a sörcsarnokból d u 2 órakor. Később érkezők részére csolnakok állanak rendelkezésére. Este nagy tűzijáték. Rósz idő esetén á majális június hó 4-én tartatik meg. v ' C S A R_N O K. Polgármester Írnoka. (Francziából.) Bogyó József. „Mondja meg orvos ur őszintén, gyógyítható e az ón bajom. Ne titkoljon el előttem semmit, hisz én nem félek a haláltól, de kínlódni nem akarok.“ „Kérem én nem titkolok el semmit, az ön baja veszélyes, de nem gyógyithatlan azon gyógy - szabályok szigorú megtartása, melyeket előírtam, valószínűleg legyőzi a kórt s az ön erős szervezete majdnem biztossá teszi ezt.“ Mondani is felesleges, hogy a párbeszéd egy beteg és orvosa közt folyik. A beteg egy 23—24 éves fiatal ember, kinek az arczán elömlő pirosság elárulja a rettenetes kórt, a tüdővészt. Astier Pál ez, a párisi egyetem egyik hallgatója, ki Bretag- nében elhagyva öreg szüleit becsvágyától ösztönöz- tetve belevető magát a zajos párisi életbe, de nem azért, hogy élvezzen, hanem hogy tanuljon. S ez szerezte meg neki a kórt, a melyben most kínlódik. „Hogyan a tanulás.“, kiáltanak fel sokan kényelmes szobájukban, hát akkor a ki tanul az szükségkép tüdővészt kap !“ Oh nem, hanem Astier Pálnak, hogy tanulmányait folytathassa, legelső sorban élnie kellett. Az ő szülei szegény Bretagnei parasztok nem segíthették pénzzel gyermeküket s ő kizárólag saját erejére volt utalva. Némi részben ő a hibás, mert mikor otthon elvégezte tanulmányait, a maire *) hívta magához Írnoknak. Igen, ő elment volna, de határtalan ambitiója nem engedte nyugodni s most hová jutott ? Hónapos szobájában, már hetek óta kapdos levegő után, már többször kezébe vette revolverét, hogy egy golyóval megszabadítja magát a véleménye szerint gyógyithatlan kortól. De ilyenkor mindig öreg szüleinek képét látta maga előtt, kiknek ő egyetlen reménye s a kik, hogy otthon kitanittathassák, eladták fejük felett azt a kis viskót, mely egyetlen vagyonuk volt, „hiszen majd vesz a Pali szebbet“ ez volt akkor minden vigaszuk. Elgondolta, hogy öreg szülei, ha ő kivégzi magát, ha erre a hírre meg nem halnak, alább- valóbbak lesznek a koldusnál, mert ők szégyelnének kéregetni. Ilyen gondolatok megmenték őt az ön- gyilkosság szégyenétől. Egy hét múlva némileg jobban érzó magát, s kiment egy kis friss levegőt színűi s másnap meg akará kezdeni rendes foglalatosságát s ez egy uj csapást hozott reá. Volt egy pár leczkeórája, s mig ő betegen feküdt, mindenütt mással helyettesítették. Nőst már félig betegen, azon Párisban, a melyben az sem volt, ki neki egy darabka kenyeret nyújtson, mit fog ő tenni ? Ezt kérdezte Astier Pál is, mikor a csapástól lesújtva, hónapos szobája felé bandukolt. Két nap múlva házbért kell fizetnie, honnan miből ? Ruhái zálogházban, a gyógyszert nem adják ingyen, a kinek nincs pénze, az ne legyen beteg ? Egy pár hét múlva szülővárosában S. Malo- ban találjuk Astiert, a polgármesteri iroda egyik sarkában. Lemondott minden nagyravágyásról, belátta azt, hogy a remény álom, s csak gyermek az, ki az álom be nem teljesedésén sírna ; s mintha a sors még jobban akarná sújtani, egy néhány hó múlva szülei elhaltak. Most már egyedül volt a világon, s ő csak magának és magáért élt. A polgármester egypár- szor meghitta családjához estélyre, egyszer-kétszer elment, de azután teljesen visszavonult. A polgár- mester valódi typusa volt a tengermelléki francziá- nak, egypárszor még hitta, de mivel meghívása nem fogadtatott el, többet meg sem próbálta. Egy pár ember, ki érdeklődött Astier Pál iránt, megkérdezte, hogy miért vonul vissza minden társas összejöveteltől. 0 csak annyit felelt: „Inkább egy gall faluban első, mint Rómában második.“ Ettől kezdve elterjedt a városban a hir, hogy ez az Astier Pál, tetszik ismerni annak a rongyos Astier Ferencznek a fia, oly nagyra vágyó, hogy nem is tartja érdemesnek S. Malo közönségét arra, hogy hozzájuk leereszkedjen. Hej pedig, ha a fiatalnak szivébe látott volna az érdemes közönség észrevehette volna, hogy mint fáj az attól a bán- talmaktól, a miket a polgármester ur estélyén szenvedett. A mikor Galleni nagykereskedő leányát, a gőgös Editet felkérte egy tánczra, az félhangosan felelte oda kérdező barátnőjének : „egy paraszt fia, polgármesteri Írnok.“ Ezen szó s a hang kiejtés üldözte azóta őt s ez volt a mi visszavonulttá tévé őt, ezentúl irodájának s szobája négy falának élt. * A S. maloi kereskedő klubban igen élénk társalgás folyik, a melyben Astier Pál nevét nagyon emlegetik. Epen most lép be Galleni s a vitatkozás okát kérdi, halljuk csak Astier Pál az Institut 1500 aranyos pályadiját nyerte el, egy a „jog átöreklóse“ czimü 3 kötetes nagy munkájával. Ezen vitatkoznak most a klub tagjai s azt fejtegetik, hogy milyen nagy dicsőség érte S. Main városát ezzel az Astier Pállal, Galleni mindjárt megteszi erre vonatkozó észrevételeit : „Hiszen mihelyt ide*) Polgármester. Tolnameg'yei Hölgyek Lapja. jött, észrevettem én, hogy nem közönséges tehetségű ember ez és én ajánlottam is a megye főnök pártfogásába, de hiába, ha az nem hallgatott reám.“ Dehogy ajánlotta Galleni uram, hisz még rá se nézett nem hogy szóba állott volna vele. Egy milliomos nagy kereskedő, egy 60 frankos Írnokkal, hogy is állhatna szóba. Bezzeg keresték ezután Astier barátságát, s mindjárt a pályadij elnyerése után a tiszteletére rendezett banketten Galleni köszönte fel és elnevező városuk dicsőségének s a bankettet követő tánezmulatságon a hölgyválasztásnál, a büszke Edit szólitá fel egy tánczra. O azonban bocsánatot kérve hangosan mondá : „nem szabad tánczolnom, lassan pedig oda sugá : „hogy is tánczolna egy paraszt fiúval, ki csak polgármesteri írnok.“ A Bretagneben egyik megye főnöke Franczia- ország egy hires jogtudósa Astier Pál, kivel a múltkor találkoztam európai kőrútjában, kérdeztem tőle, hogy nős-e már, azt felelte: hiú a nő. A p r ó ságo k. A csókok és nők árverése. New-Yorkból írják: Mr. Doroug városban egy régi templomot akarnak újjáalakítani, de a szükséges költségeket sehogy sem bírták összehozni. Hogy az istentelen férfiak erszényeit megnyissák, a város legszebb fiatal leányai merész áldozatra határozták el magukat. A templomi esti mulatságokban, hol az átalakítási alapra szoktak gyűjtéseket eszközölni, kihirdették, hogy csókot adnak el a legtöbbet kínálóknak. Ez az áldozatkészség nagy szenzácziót keltett, de a gonosz férfiak, .mintha .összebeszéltek volna, mert a legédesebb ajak csókjáért sem ajánlottak többet 10 centnél. Ennek következtében az árverést beszüntették s a „csókolható“ hölgyek állványára egy táblát függesztettek ki e fölirattal: „Csókok minden áron — 25 czenttől kezdve 100 dollárig. Hitel nincs !“ — Az üzlet nagy lendületet vett, egy-egy este 100-nál több csókot adták el — s az ajakkenőcs ára emelkedett. Az áldozatkész hölgyek végre nem bírták a szakállas, bajuszos vevőket kielógileni s uj meglepetéssel tettek kísérletet, ammenyiben most már nem a csókok, hanem maguk a hölgyek képezték az árverés kívánatos tárgyát. Az árverésen elkelt hölgy egész este kizárólagos tulajdonát képezte a vevőnek — persze csak a mulatság keretében. A templom alap rohamosan gyarapodott s ezenfelül a csókok és a megvásárolt egyedüllét számos házasságnak volt a létrehozója. Az utolsó mulatság azonban furcsán végződött. Egy vidéki derék úri ember fénylő szemekkel nézte az árverést s maga is megvásárolt egy telt idomú szőke misst 7 dollárért és 49 czentért. Az estét természetesen vele töltötte, a mint azonban a mulatságnak vége volt, a hölgyet — haza akarta magával vinni. „Kifizettem az árát készpénzzel“ — mondá — „s tréfából nem dobtam ki 7 dollár 49 cent.“ Minden argumentum hiába való volt, nem akarta megérteni, hogyan lehetséges az, hogy az ember igazi pénzért megvesz egy nőt s nem tarthatja meg igazán. Egy perez alatt rettentő zűrzavar támadt, öklök kezdtek működni és pisztolyok durrogtak. Végre a jó falusinak visszaadták a pénzét, jól elpáholták s egyesült erővel kidobták az ablakon. Ez epizód óta nem tartottak újabb árverést. V Enyhítő körülmény. Lelkész. Igaz, hogy maga a csizmáját szokta a felesége fejéhez verni, az meg söprűvel veri magát? — Férj: Mi tagadás benne, igaz, de kérem néha megfordítva is történik ám, ő vágja a fejemhez a csizmát, a söprűvel meg én tángálom el ! Férj és nő, egy lélek egy test. Orvos: Megszabadult a felesége a láztól? — F érj: Nem, még rosszul van ő is, én is. — O r vos : Hát nem vették a cognacot ehinin porral, amit rendeltem ? — Férj: De igen orvos ur. — Orvos.: Talán nem úgy vették be, amint mondottam ? — Férj: Azt hiszem igen. En megittam a cognacot, a feleségem pedig bevette a chinint.-PJe&r
