Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-05-29 / 28. szám

X. évfolyam. 1890. 28. szám. Szekszárd, csütörtök, május 29. törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár ; évre .........................6 .frt. Fé l évre...............................3 frt. Évn egyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szer­kesztőséghez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Pándzsó-utcza 1022. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. Hirdetési fiijaik: z Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttórben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 írt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Régészet. Eégészeti szempontból megyénk a ne­vezetesebbek közé sorolható, mert egyrészt sok érdekes lelet került már eddig is föl- szinre, s az újabb kutatások pedig azt igazolják, hogy a rómaiak előtti legrégibb korszakban is már kiváló kulturális élet folyt le megyénk területén ; másrészt pedig megyénk azon szerencsében is részesült, hogy a régészetnek néhány kiváló művelője, elismert hírnévvel bíró tudósa irigyelt ered­ményt képes felmutatni a régészet iránt érdeklődő művelt közönségnek. Alább közöljük megyénk egyik jeles és fáradhatlan régiségbuvárjának a bölcskei sírmezőn eszközölt múlt évi kutatásainak eredményét, melyet megyénk intelligens közönsége bizonnyára hálával fogad és él­vezettel fog olvasni; mi pedig ez utón is köszönetünket fejezzük ki a jeles tollú író­nak, ki a járásbíróság mintaszerű vezetése mellett üres idejét a tudomány előmozdítá­sának szenteli s megyénk hírnevének eme­lésén fáradozik. Az élénk tollal irt, érdekes közlemény a következőleg szól. Ásatásaink a bölcskei népvándorláskori sirmezőn. Nem régiben két fiatal tudós pap értekezett a m. t. akadémia II. osztályának ülésén ; egyik a pécsi székesegyház múltjáról, a másik pedig az aegyptomi múmiákról. És ezen szakülésről egy igen elterjedt napilap tudósítója úgy emlékezett meg, mintha az előadás alatt a krypták dohos levegője, az enyészet penészes bűze terjengett volna az aka­démia nagytermében. Azért nem min len aggoda­lom nélkül nyúltam a tollhoz, hogy a bölcskei nép­vándorláskori sirmező kikutatása 1889. évi folyta­tásának eredményéről referáljak, mert nagyon köny- nyen akadhatna egy kedélyes újdondász, aki a „Szek­szárd Vidékéről“ is elmondhatná, hogy soraiból évi periódusok szerint patinával bevont celta bronz eszközök, rozsdaette avas kések és kengyelvasak közül korhadt longobárd koponyák vigyorognak az ily hátborsóztató látványokhoz nem szokott olvasóra. Pedig nem érdemlik meg a buzgó régészek, hogy ekként tréfálkozzanak felettük még a komoly lapok is, mert a mint P. Szathraáry Károly mondja*): „Mióta az emberi elmét saját származásának kér­dései foglalkoztatják . . . E figyelemnek köszönhet­jük a történettudománynak azon újabb haladását, hogy ősei emlékeiért a földgyomrába is leszállóit... s azzal lön jutalmazva, hogy . .. ősei nyomdokait ezer rneg ezer évvel nyújthat a meg. végtelen mesz- szeségig a történeti tudalom határán.“ E valóban szép vívmány csak újabb és fokozottabb tevékeny­*) Az emberi müveiődés története I. köt. 37. 1. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Geig-er Gyula. ségre buzdította a szaktudósokat, s egész légióját teremtette meg a diletausoknak. Semmi sem képes annyira buzdítani és sar­kalni a munkásságra, mint az eredmény és az ered­mény mérve annak emelkedésével a tevékenységet utóbb a lelkesedésig is fokozhatja. Mily rajongó lelkesedésnek kell neveznünk azon elhatározást, hogy tavaly a Becsben congressusra összegyűlt anthropologusok Pestre lerándult tagjaiból többek, és pedig Németország legkiválóbbjainak néhánya, arra szánta el magát, hogy onnét még Lengyelbe is leutazzék s ott a kedvezőtlen időjárás daczára is az ásatásokban tettleges részt vegyen, vagy hogy a grófi múzeumban még a késő éjjeli órákban is tanulmányozza és jegyezgesse az elmúlt idők e rozs­daette korhadt emlékeit'? Ezek aztán az igazi elő- harezosai a közművelődés ügyének! Ily nagy megtiszteltetésben részesültek me­gyénk egyik pontjának gazdag praehistoricus lele­tei és ha ezen Jeletek, melyek azon kor népeiről szolgáltatnak kézzel fogható bizonyítékokat, a me­lyekről az Írott történet említést sem tesz, ezen ki­váló kitüntetést megérdemelték : mellettük figye­lemre méltók a népvándorláskori leletek is. Mert habár a népvándorlás nagyszabású korszaka, már a történelem korába esik is, azon időkben, midőn Ázsia es Európa barbár népei valóságos tengerár­ként özönlötték el az akkor ismert és classicusnak nevezett müveit világbirodalom . meghódított tarto­mányait, s e népmozgalmak óriási hullámai ledön­töttek azt is, s négyszáz éves küzdelmei alatt or­szágok keletkeztek és országok pusztultak el. Ak­kor a tudományok művelése és a történetírás is nagyon háttérbe szorult, s a mi e részben történt is, a rombolás és pusztítás e nagy időszakában an­nak nagy része tönkre ment, — az utókornak a világtörténelem ezen részét úgyszólván csak töre­dékekből s egyes íróktól visszamaradt részleges munkákból, vagy csak a több száz éves későbbi krónikákból kellett összeállítani, s ha a nyugoti s keleti római birodalmak története még kielégitőleg teljes is, de az ezen romba dőlt birodalmak távo­labb eső tartományainak története, melyek közé a mi Pannóniánk is sorozható, még sok kívánni va­lót hagy fenn a kutatásra, hogy annak hézagai idő­vel pontosan kitöltethessenek, vagy netaláni téve­dései rectifi áltathassanak. A történelem fentosságát és nagy horderejót pedig a mai korban már senki kétségbe nem vonja. *) És ha mindezeket figyelembe vesszük, Nagy László, pszt. andrási birtokos ur jelentékeny áldo­zatot hoz a közművelődésnek és tudománynak, midőn a bölcskei népvándorláskori sirmezőt saját költsé­gén kikutatja és a leletek gondos kiemelését nem *) A Pesti Napló 1889. évi szeptember hó 16-ról Berlinből kelt távirata szerint JL Vilmos német császár a göttingeni egyetem tisztelgő küldöttségéhez többek közt a következő szavakat intézte: „... Azt hiszem, hogy a tör­ténelem tanulmányozása által jut a nép azon alapigazságok megismerésére, melyeknek eredetét és nemzeti erejét köszön­heti. Minél inkább és minél alaposabban megismertetjük a néppel a történelmet, annál biztosabban érti az át helyze­tét és annál inkább nevelhetjük a népet egységes alapon nagyszerű tettekre és eszmékre (Pesti napló 1889. év 256. sz.) Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. csak hogy személyesen ellenőrzi, hanem a fáradsá­gos munkában tettleg részt vesz, az összegyűjtött emlékeket pedig a m. n. Múzeumnak ajándékozza, a hol azok szakszerüleg tudományosan feldolgoz­tatnak. Az 1887. évben megkezdett ásatások folyta­tására az elmúlt évben szeptember hó 9-ik s kö­vetkező napjai tűzettek ki, midőn két kikutatlan terület állott rendelkezésünkre; az egyik kisebb bir­tokrész az utmenti vonal délnyugoti sarkánál, hol a Bölcske-Kömlőd megyés útvonalból a „hidegasza- lói“ dülőut kiágazik. A másik egy jóval nagyobb tarlós terület, mely a sirmezőnek közepe tájára esik, s annak legkiemelkedettebb pontját képezvén gazdagabb tartalmú sírokat igór. A kitűzött napon nedves, ködös időben meg is kezdtük ásatásunkat, s először is egész erővel a hidegaszalói saroknál fogtunk munkához, hol a 12 méter hosszú árokban csak három csontvázra akad­tunk, s ezek északról szabályos távolságban feküd­tek egymástól, mig a déli végén 4 méter hosszú­ságban semmi nyoma sem volt a sírnak, világos bizonyítékául annak, hogy itt a sirmező déli hatá­rát elértük. Ezt a feltevést támogatja maga a lej­tőnek ellaposodása is, — mert ott már két méter­nyi mélységben most is viz jelentkezik, annyival inkább nedves talaj lehetett még a temetkezések idejében, mikor ezen dombsorozat lábát valószínű­leg még a ki-kiáradó Duna haboltó. Ásatásaink eredménye a következő volt: I. sir: Ebben erős férfi-csontvá/.at találtunk, de teljesen elkorhadt állapotban és az obligátus és egészben kiemelt vaskosén kívül mellette semmi egyéb emléket nem találtunk. II. sir : Ezen női csontváz sójában már a bögrére is ráakadtunk, melynek azonban felső ré­sze leválván, apró darabokban hullott szét, de meg­találtuk a nő teljesen ép két függőjét bronzból, a nyaktáján egy egész és egy hosszában ketté tört üveggyöngy darabját, végül a balkéz ujj csontjai­val darabokra tört bronz gyűrűk részeit szedtük össze. III. sir : Itt egy erős férfi-csontváz feküdt s mellőle kiszedtünk egy vascsatot, a vaskést dara­bokban, egy bronz sodronyt négy darab bronz szijj- vóget, három fél körű és három szöggel ellátott bronz díszítményt és az elrothadt szijjról előkerült 4 drb négyszögletű bronz lemezkót, mind négy sarkán egy-egy szöggel és közepén átlyukasztva, — továbbá apró bronz lemezkéket. Itt végét éri a temető, s úgy látszik, hogy az örök nyugalomra itt elhelyezett pihenők ezen hatalmas férfi védelme alá voltak helyezve, aki a sirmező délkeleti sarkát ezer éven túl, mint kiállított őrszem, valóban meg is őrizte. Innét átmentünk feljebb eső nagyobb területre. IV. sir: E sírból egy vaskés, egy a terra sigillátához hasonló vörös agyag karika — továbbá egy elkorhadt hordócskának darabokra hullott ezüst abroncsai, végül egy diszitetlen ezüst szijjvég, s e mellett egy kettős lappal bíró ezüst szijjvég, melyek között az elkorhadt szijj nyoma is felismerhető. V. sir : Az itt nyugodt férfi csontváza mellett már megtaláltuk a kengyelvasat is, aunélkül azon-

Next

/
Thumbnails
Contents