Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-05-22 / 27. szám
SzelcszéLrcl "\7” icLék:©.. VIDÉKRŐL. B o n y h á d. Dr. Du 1 á u s z k y Nándor pécsi püspök folyó hó 15-ón, áldozó csütörtökön osztotta ki a bérmálás szentségét. A „három hid“-nál a város intelligencziája Döry Pál főszolgabíró vezetése alatt tisztelgett ő kegyelmességénél s Döry Pál ur szép beszédben adott kifejezést a járás örömének. A plébánia előtt Perczel Dezső ur üdvözölte a város és hitközség nevében ; a templom előtt álló diadal kapunál pedig Halász Emilia urhölgy nyújtott át a bórinálandek nevében egy csinos csokrot. A bérmálás után ő kegyelmessége az iskolát látogatta meg, ezután a plébánián rövid ebéd volt, mely után visszaindult Nádasdra. A járás végéig bandérium kisérte. Yan-Csy. Tolna. Tisztelt szerkesztő ur ! Méltóztatik tudni, hogy legújabban oly egylet alakult, melynek főczélja: influenzát fogni. Az eddigi kísérletek meddőnek bizonyultak, hiába volt minden tapogatás az influenzát pontosan meghatározni nem sikerült, laikusnak bizonyul az e 1- nök és húga, s vele az egész influenza vadász-egylet. Doktor kellett, ki megoperálja a rejtélyt s ami oly soknak nem sikerült, azt dr. K. M. hősiesen kitalálta. Nem hiába vitte ő a találmányok könyvét, kibóngészett abból sok okos és bolond dolgot. De kezdjük szép sorrendben. Május hó 15-én a vadászok kimerültén és fáradtan gyűltek egybe a a köregylet egyik mellék- helyiségben, hol dr. K. M. nagy aparátussal készült operálni. Tisztelt uraim ! én ezennel bemutatom önöknek az influenzát — igy kezdte meg előadását. E szavak hallatára elsápadt az egész társaság az örömtől, körülfogták a bölcs férfiút s türelmetlenül ostromolták meg kérdésekkel : hol van, merre van, ki.az, hadd lássuk ? Csak türelem uraim azonnal itt lesz. Helyet foglalt a bölcs választmány az okos asztal mellett. Dr. K. M. a nagy vas kályhát a szoba közepére húzta, megtömte a papírkosárral, azután vett egy kávés f i n d z s á t abba valami folyadék félét öntött s beállította a kályhába. Gárdos J. babérkoszorúját saját fejérő nyomta, gr. Széchenyi arc z kép ét varázs- pálczává sodorta, a találmányok könyvéből valami hókus-pokust mormogott fogai között, végre nadrágján végig húzott egy gyufa-szálat s begyújtott a kályhába. A kályhában süstörögni s forrni kezdett s dr. K. M. nagyhangon fölszólította a szellemet, hogy teremtse elő az influenzát ? — Magam is kiváncsi valók s nagyon közel találtam „Csodálta mind a találmányt, s hogyan, hogy Nem ő a feltaláló, mikor oly Könnyűnek látszok föltalálva már, A mit föl nem találva még a legtöbb Lehetetlennek hitt.“ A tudás mértékét ügyes hasonlattal szabja meg (VII. 128—32.) „A tudás is, mint az eledel, Az étvágynak mérsékletét kívánja, S ismerni kell mennyit bir el az elme ; Túlterheli a sok, s a bölcseség Bolondsággá lesz, mint gőzzé a tápszer. Nagyon hasonlít ehhez, mit a 8. énekben mond (191-95): „Nem hasztalan, homályos és magas, Hanem közeli mindennapi dolgok Ismerete a bölcseség alapja : Mi e fölött van, füst a hiúság, És oktalan merészség.“ A történelem tanúságát hirdeti e soraival (IX. 168-70.) „— — — Ki nagyra vágy, oly mélyre Kell buknia, a mily magasra szállt; S előbb-utóbb legaljasabbra képes.“ Jó tanácsot ad a nőknek, mikor ezt mondja (IX. 266—9) : „A hol veszély, gyalázat leskelődik. 1 A nő legillőbb, legbiztosb helyen van A férje mellett, a ki őrzi őt, vagy Viseli a legrosszabat vele.“ Es alább 367—72.) menni. A kályha tüzet okádott s rengeteg hőséget fejtett ki, rövid idő múlva e .er darabra széttörve, földrengéshez hasonló robajjal levegőbe röpült a I pokolgép, korommal és piszokkal teleszórta az egész kompániát. Engem magával vitt a túlvilágra. Dr. K. M. hasonló színre lett festve, mint a jelmezestélyen, a vakító fényben majd a szemefényót vesztette, de azért erősen állítja, hogy a fölrobbanás pillanatában meglátta az influenzát, a többi is bizonyítja, hogy itt volt az influenza, mindenki meglátta, de az eltűnt. Kihánynak azért mindent a köregyletből, keresik minden sarokban, de hiába a kutatás, nincs. Midőn már senki se volt a szobában, önmagukat hányták ki (dr. K. M. czigánykereket hányva gurult ki a szobából s le a lépcsőkről,). Engem az explodáló pokolgég a túlvilágra szállított; itt pihenek a paradicspmkert bársonysima pázsitján, a kényelem ne továbbja vesz körül, illatos levegő gyenge hullámzásban az égi kar dallamát hozza felém, lábaim alatt rózsavíz szagu patak hömpölyög ; ha meghúzom a nagy mindenségből orrom elé lógó arany madzagot: föltűnik a nap, kiragyognak a csillagok, melegség és megelégedés ; nyugalom és kényelem vesz körül, látom a menyország belsejét, millió angyalt s ugyanannyi szentet . . . — Ha a másik végét az arany madzagnak huzom meg, eltűnik minden ragyogó, sötét lesz. Köd-felhők fátyolként boritnak el szépet, jót; de abban a pillanatban kigyullad az örök tűz, megjelenik a pokol és vele az ördögök. Mennyi ismerős! Szinte kedvem volna hozzájuk szegődni. A világ legszebb hölgyei ott állanak, csábitó piros ruhában, ördögi mosolylyal, eperpiros csókra termett ajkakkal ... ha egy-egy átszellemült fiatal ember közeledik, csábítóan mosolyognak rá . . . hivoga- tólag terjesztik ki karjaikat ... s ha a fiatal ember elég feledékeny, vagy könnyelmű . . . átkarolják, csókot nyomnak ajkára ... de már a második pillanatban élettelenül esik össze a szerencsétlen .. . ördög lett belőle. A piros ruha láng nyelv volt, az ajkak mérgezve valának. A férjek apró s nagyobb szarvakkal ellátva, — megragadják ilyenkor a szerencsétlent, és a tisztító tüzbe hányják honnan megtisztulva jő ki, csak két kis szarv jelzi szomorú esetét. Mennyit tudnék mesélni a túlvilágról! De már megkértem a mindenhatók urát, engedjen vissza abba a nyomorult sárfészekbe, hol feleségem, gyermekeim meg kedves komám kétségbe esve utánam eped. A?*án bérmaapa lettem, van tizennégy bórmafiam. A tolnai „Kör egy let“ tisztelt vá lasztin á n y á n a k. Becses soraikra vonatkozólag nincs mit felel- ; nem s ha mégis felelek, úgy szives engedelmiikkel j röviden csak a következőkre szorítkozom : „— — — A kisértést tehát ne Keresd, melyet jobb elkerülni. Megjő a próba keresetlen is. Hogy mily erős vagy, megmutatni vágysz ? Hogy szót fogadsz, mutasd meg azt előbb.“ A számtalan családi boldogtalanság és szerencsétlenség okát is nehány sorban sok találó vonással írja le (X. 899—904) : „-------— Mert a férfi vagy nem Talál m agához illőt, vagy csak a ki Bút hoz neki s csalódást; vagy a kit Legjobban óhajt, ritkán nyeri meg Kaczér szeszélye miatt s látnia kell, Egy nála rosszabb, mint nyeri el őt.“ Az aurea mediocritast énekli ez óletbölcsesógben (XI, 555—6). „Élted ne szeresd s ne gyűlöld; de mig Élsz, jól élj ; meddig ? bizd az égre azt“ Fejezzük be szemelvényünket e szép * mondásával (XII. 571—2). „A szenvedés az igazság miatt Erősség a legfényesb győzelemre. íme e rövid keretben mennyi tanulság., mennyi gyöngy, mennyi eszmény! Hátha még az egész eposz szerkezetét, alakjainak jellemzését, a leírások fenségét vehetnék taglalás alá ? De hisz nem ez volt a czélunk. Eí igénytelen ismertetéssel {csupán a figyelmet akartuk o magyarra fordított műre fölTagot kizárni valamely egyletből csak az esetben lehet, ha az liletőt ismerik; de valakit kizárni ismeretlenül . . . absurdum. Ha a „Köregylet“ jövője a zsidó kaszinó sorsára óhajt jutni, nagyon jó irányban ha ad, a legutóbbi alkalommal hozott határozat nem észszerű, hanem bosszú izü. Engemet sem ezzel, se mással a bokorból ki nem ugratnak, majd csak alkalmilag fogom magamat megismertetni, addig is méltóztassanak szives türelemmel várni s tövises rózsáimat, hogy kezeiket meg ne sértsék, nyugodtan fekve hagyni. Üdvözlöm a bölcs választmányt. _____ Influenza. G y ö n k. Tekintetes szerkesztő ur ! Becses lápja a jótékonysági egyletek fejlődését tárgyazó közleményeknek tért engedni szokott, bátor vagyok t. szerkesztő úrhoz azon kéréssel járulni, hogy jelen soraimat is közzétenni szíveskedjék. A jótékonyság gyakorlása erényének hódolva, most 3 év előtt jött létre a gyönki izr. nőegylet, feladatául tűzvén ki, ott. hol a szükölködők sorsán enyhíteni kell a rendelkezési’) álló módokkal rendszeresen és adott esetekben rendkívüli segélynyújtás által is, a tudomására hozott bajokon segíteni. A nőegylet folyó hó 14-én tartá tisztújító közgyűlését és Bothauser Illés egyleti titkár ur által előterjesztett forgalmi kimutatásból a jelenvoltak örömmel konstatálták, hogy a nőegylet az általa kitűzött nemes feladatának — küzdve bár a kezdet nehézségeivel — és tekintve szerény jövedelmeit, fényesen felelt meg és a lefolyt óv zárszámadásai is arról tanúskodtak, hogy az alap egy szebb jövőnek nézhet elébe. Kitűnt ugyanis a forgalmi kimutatásból, hogy az egyleti választmánynak a lefolyt évben fő törekvése volt az egylet fen- állását a folyton gyümölcsöző alaptőke kiegészítése által biztosítani. Ezen czól mellett azonban a segélyezés a múlt évekhez képest hátramaradást nem szenvedett. Mig ugyanis az alaptőke a lefolyt 3-ik évben 79 frt 12 krral gyarapítva most 213 frt 10 krt tesz ki, addig segélyezésre ugyanezen idő alatt 130 frt 65 kr fordittatott, úgy, hogy a 3 óv alatt a segélyezésre kiutalványozott összeg 488 frt 60 krra rúg. Ez alkalommal el nem mulasztható, hogy a választmánynak példás ügybuzgalmát és tapintatos eljárását ki ne emeltessék, melylyel az egylet kitűzött megvalósitásában egész odaadással közreműködni iparkodtak s ezért nekik köszönet és hála is illet. De hasonló elismeréssel adózik az egylet minden egyes tagjának azon számos szűkölködő, kik az egylet jótéteményében részesültek és ennek kihívni. A kik részletesebb fejtegetést óhajtanak, s mintegy előkészülve, hozzáfogni e magasztos költemény olvasásához, azokat utalom Szász Károlynak „A világirodalom nagy eposzai“ czimü kitűnő müvére, melynek II. köt. 569—657. lapjain bőséges tanulmányt, útbaigazítást találnak Milton megértéséhez. Eddig Csak Bessenyei Sándor fordításában ismerhette meg a magyar olvasó közönség; de elképzelhetjük mai értékét, mikor az Kassán 1796-ban jelent meg, és francziából prózában fordította magyarra. Majd egy századba került, mig az eredetihez méltón jelent meg; a müveit magyar társadalomtól függ, hogy azt szélesebb körben ismerjék meg ! Hisz már a festészet is megörökítette szerzőjét, s éppen a legnagyobb magyar festő : Munkácsy Mihály tette vászonra ama jelenetet, midőn Milton leányai körében tohba mondja „Az elvesztett paradicsom “-ot. S mikor átolvastuk e szép époszt, mikor any- nyi magasztos képet szemléltünk, és az ógiek közelébe éreztük magunkat, akkor látjuk igazolva Virág Benedeknek e mondását : „Felemelkedik a nagy Ész, s a csillagokon túl acteri szárnyon Köpdös.“ Várkonyi Endre.
