Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-04-24 / 23. szám
Óh boldog négyes ! Szivek álma ! Te, réges-rég várt alkalom! Avatlan fiil nagy b r u g ó t hall csak S két szív suttoghat szabadon : Nézd, hogy simul a kar, a karhoz, — Mama távol, nem őrködik — A házasságot már nem égbe: De négyes k ö z t, itt lenn kötik ! . . „Csárdás! csárdás!“ — száz ajk kiáltja A boldogság ira megszakad. Az érzelem villany folyamja Most-meg a lábakba szalad. Nem az erő, izom, ügyesség, A lélek tombol oda lenn ! Csárdást ne járj : ha benn szivedbe A prímás nem a : szerelem! Ütenyt, taktust ez adhat hozzá : Hajrá, hajrá, vígan, vígan! Reszketősen czifrázni szépen, Fordulj, most kurjants boldogan ! Hopp! most megállj, most rajta „hogy volt! — Ajkak forró lehellete Összeér, mint villámtelt felleg: Még csak csattanás kellene f — De vége van, fáradt a lányka, ltja vezeti csendesen, Drágul a perez, izgatva kérdi : Nos mért nem szól: „nem“ vagy „igen ? !“ — Pirul a lány, kínos zavarral Sok szörnyű dolgot tesz, mivel, Ha el nem fut, biztos, hogy arczát; Legyezőjével fedi el! S most vigyázz csak ifjú barátom : Ajánlom fajankó ne légy ! Legjobb, ha még tüstént azonnal — Ki összeadjon — papho’ mégy. Keríts, mint öklöm akkorát is! Holnap lehet, lehet késő leszen; Mert tanuld meg, hogy a leánynál: Nincs, csak volt s lesz (?) a — szerelem ! Vigyázz, vigyázz nézd ajakáról : * Hamiskás mosoly tör elő, Bizton hiszed, tied az angyal, S mily válaszfal egy — legyező! Nem látod őt s egy pillanat csak: A fénylő menny reád szakadt, Mig ömlengessz édes szavakkal: — Másra kacsinthat ezalatt! Bodnár István. CSARNOK. Mikor a nők kártyáznak. Kártyás ! Lehet-e a férfiakr a rosszabbat mondani ? Kosszabb ez az iszákosnál, rosszabb a verekedőnél s aki egyszer beletévedt az ördög bibliájába, minden szenvedélyek legrutabbikába, azt onnan kimenteni nem lehetett. S mit tapasztalunk most? Azt, hogy a hölgyek magok is elkezdik már a kártyázás nemes mesterségét. S ha a férfiaknál elitélendő ez a szenvedély, akkor a nőknél határozottan pálezát kell felette törni. Nézzék meg csak, a gyöngéd, rózsaszin körmü, hófehér nő kezeket, mikor kártyákat fognak össze! * E szép költeményhez a sikerült clichét Galgóczy István beregszászi kitűnő képességű, fiatal művész szívességéből nyertük meg. Szinte elvesztik gyöngédségüket s bizonyos undor fogja el az embert a női emanezipáczió e legújabb nemének láttára. A téli esték alkalmával bő alkalmam nyílt a kártyázó hölgyek tanulmányozására, mert hát igazán tanulmánytárgy ez ! A nő vérmérséklete, az ő ideges természetük s szenvedélyes lényük hozza magával, hogy a kártyázásban is szenvedélyesebbek. Szinte kikelnek természetükből. A legjobb asszonyok haragosak ; a legkedó- lyesebb nők, izgékonyak s a leglágyabb hölgyek vadakká változnak. Olyanok, akik ruhára vagy fogatra ezreket költenek, haragtól elpirulnak, ha 4 krajezárt vesztenek s a legfukarabb háziasszonyok egy kártyára megreszkiroznak-nagy összegeket. Én valósággal irtózom e divatos járványtól. Pedig az ember nem szürcsölte le az utolsó csep theát, nem nyelte le az utolsó darab theasüteményt s már is : — Mit játszunk ? — Hiszen csak időtöltés, szokták mondani a hölgyek ! Hiszen jaj az olyan társaságnak, ahol evésen s iváson kívül nincs egyéb szórakozás, mint a kártya ! Hiába mentegetik, hogy „hiszen csak szórakozás !“ Nem szórakozás az, hanem szenvedély, igen szenvedély, melyet mi hölgyek ép úgy nem tudunk legyőzni, mint férjeink, akik a kávéházban vagy clubban ütik a léleknemesitő csöndest. Csak szórakozás ? Láttam egy hölgyet aki „csak“ egy téliruha árát akarta összenyerni! Csak szórakozás ? Hát az szórakozás, amikor veszteségben lévén, a nő elveszti jó kedvét, idegessé válik, összekap férjével, összezörren barátnőjével! Hát az szórakozás, a mikor hideg vacsorát esznek — takarékosságból s néhány forintot elveszítenek — szórakozásból? Nem, ez nem szórakozás ! Valakinek veszteni kell s a vesztő csak nem lehet jó kedvű, már pedig a társaságnak az a czólja, hogy az ember kedélyesen töltse el idejét! Az oly hölgyek, kik maguk is kártyáznak, nem tehetnek szemrehányást a férjnek, ha kártyázik, sőt a nők kártyázása, nemcsak rósz példa a férjnek, de őt még serkenti is. S megeshetik, hogy mig a férj elveszti a tavaszi ruha árát a klubban, addig a nő elveszti a vacsora árát a kávé után. persze mindkettő nagyon jókedvű, kiüt a háziháboru s a házibékének — fucs! Gr. Zichy Emilia. 40f A bájos alvás művészete. A lányokat, illetve a fiatal menyecskéket arra is bekéne tanítani, hogy miként kell bájosan aludni. Cincinnáti női egyetem „alvás tanárnője“ tantárgyának fontosságát következőleg magyarázza meg : „sok nőnek az a rossz szokása van, hogy mitott szájjal alszik és innét ered a nagyon is nőietlen hortyogás. Én tehát tanítom a lányokat, hogy ajkaikat az elalvás előtt erősen összeszoritsák. — Nem szabad nekik fejüket nagyon mélyen a párnára hátra tenni, nehogy a száj önkénytelenül felnyíljék, a mint az izomműködés megszűnik. Lelkűkre kötöm, hogy éjjelre épp oly gondosan öltözködjenek, mint nappal. A hálóruhának csinosnak, pikánsnak és testhezállónak kell lennie. A hajat nem szabad egy csomóba feltűzni, hanem könnyeden kell elhelyezni, tekintettel a bármely pillanatban való megjelenhetésre és a kényelemre. Az ágyban való fekvésnek épp úgy nem szabad vissza- szitónak lenni, mint a nappali megjelenésnek. Akként oktatom a fiatal leányokat? hogy leendő férjeik a nap és az ej bármely órájában meglephetik őket és mindenkor egy vonzó alakot fognak találni, mert az eleinte kényszeritett báj, később természetté válik !“-A. k ö t é n ~y_ (Ez is társadalmi kérdés.) „Mutasd meg kötényedet s megmondom, hogy ki vagy !“ Ne nevessenek kérem ! Az olyan kötény, mely ép most kerül elő a tűzhely mellöl, bizony nem lehet igen tiszta ; ha Tolnamegyei Hölgyek Lapja. pedig a kötény valami remekben alkotott czifra mű, minden szónál hangosabban beszéli, hogy aki viseli — csak saját kötényének rabszolgája. A fel- czifrázott, rojtozott, kiteremtettézett kötény bizalmatlansági szavazat a háziasszony ellen. A kokett kötény ke, mely szélkakashoz hasonlít, óvatosságra int; veszélyesek a melles kötények, minőket a csapos és kellnerleányok hordanak. Ha egy házikisasszony-hord ilyet, meglátszik rajta, hogy csak effektusra számit. A legtöbb esetben az ilyen kötények parlamentár-zászlók, melyek a vár átadására mintegy felhívják — az ostromló férfiit. S persze a könnyű életű, léha szerelmi! emberek futkosnak az ilyen kötények után, hanem a szolid férj nem igen fogja azokat házában, mely „az ő vára“ —• megengedni. Vannak szolid és nem szolid kötények. A szolid kötény aprópénzben hordja a férj házához a szerencsét. Higyjók meg: — az u. n. női kérdés — kötény-kérdés. Mi manapság többet látjuk a nőket kimenő ruhákban, mint a konyhakötényben — s ez szomorú jel. Korunk szocziális állapota nagyon, de nagyon áhitozza már a szolid kötényt. Pedig most még asszonyaink szégyenük azt, s ha látogató jön, gyorsan félredobják egy sarokba — Bezzeg, derék nagyanyáink ezt nem tették ! Sőt a fakanállal mentek a látogató elé, megkérdeni, hogy — “mi tetszik ?“ — „Bocsánat, a háziasszonyt keresem!“ — „Én vagyok az.“ Tisztelet, becsület e háziasszony előtt, aki nem fut lóhalálában öltözőjébe, hogy selyemruhát vegyen magára s a salon ajtajában kecses meghajlással fogadja az urat. Mig a nőegyletek és az elhelyező intézetek, sőt még az újságok kishirdetései is csak úgy hemzsegnek állomástkereső gouvernanteek, tanítónők, „házgondnoknők“ s egyéb hölgyecskók ajánlataitól, — a férjek odahaza kezeiket tördelik azon állapotok fölött, melyekbe gyakorlatilag tapasztalatlan feleségeik által jutottak. Igenis hölgyeim, a női kérdés kötónykérdés ! Hogy szeretik a nők, ha őket a kultúra előmozdítóinak nevezik, — csakhogy ők persze ezalatt az „ünnepi hölgyek s a díszes szüzek“ szerepét értik. S törik is magukat, hogy minél szemkápráztatóbban csillogjanak a nyilvánosságban, hogy hódíthassanak, mialatt a háztartás odahaza rendetlenségben marad, vagy fizetett cselédekre bizatik, a kik bezzeg nem érdeklődnek az iránt, vájjon a férj és gyermekek otthona lassankint elzüllik-e s megundorod nak-e a házi tűzhelytől. A szocziális kérdés fenyegető réme nem bizonyos pártok frakkszárnyába, hanem nőink kötényébe kapaszkodik, s előbb utóbb, de kényszeríteni fogják ezeket, hogy elöl a kötényt lobogtatva vegyenek részt a férfiak keserves létküzdelmében. El fog jönni az az idő, mikor a köténynek is meglesz a maga symbolikus jelentősége, mint a kék blousenak, a Garibaldi-ingeknek, s a frigiai sapkáknak. Ha majd a kultúra békés harczában a kötény lesz a biztató, buzdító zászló: .elhagyatva fognak állni a drága zongorák, melyek legtöbb esetben az időlopás zengzetes változatai, s akkor mindenki csoportosulni fog a legszentebb láng, a házi tűzhely élesztő, s fentartó lángja köré, hogy ott az emberiség dicsőségének, s becsli létének áldozzon. Vajha a kötény minél előbb megérné e fényes diadalt! S mialatt a szives háziasszony e sorokat olvassa, vizsgálja meg kötényét, s ereszkedjék vele párbeszédbe — s megfogja látni, hogy a kötény — annak számára, a kinek füle van, s akinek nemcsak a fején, de a fejében is van valami — milyen sokat, milyen érdekes dolgokat tud beszélni ! fciL frcfcntcftc 5u>itlar&3 fí. L20 ütő fi. 3‘90 p. SOtet. (cet. 450 üerjd) 2)efjmő) — ti erf. roüert= urtb ftiicfroeife por o= itttb joűfrei baő *ya6rib ©épőt (sL ^citncOctg (Ä. u. $. £ofíief.) giirirfj. SDtufter umgetjeitb. Briefe foften 10 ír. t|$orto.
