Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-03-27 / 19. szám

mester (P. II.) Gaya kir. város polgármesteri hi­vatalától, Brandt Richard gyógyszerész svajczi lab­dacsai (egy loboz ára 70 kr) a gyógyszertárakban kaphatók, de meg kell nézni védőjegyét-, mely te­ller kereszt vörös mezőben, s Brandt Richard név­aláírását. — A Sack-féle 25000-ik vetőgép. Az orszá­gos gazdasági- egylet közlönye a Budapesten meg­jelenő „Gazdasági Lapok“ és vele együtt a bécsi és külföldi legtekintélyesebb gazdasági szaklapok sze­rint Sack Rudolf plagwitz-lipcséi hírneves gazda­sági gépgyáros a lefolyt 1889-ik év végével készí­tette el a huszonötezredik vetőgépet. E szerint e gyár a világ összes vetőgépgyárai közt a, vetőgép­gyárai közt a vetőgép gyártás terén az első helyet foglalja el, a mennyiben egyetlenegy sem képes e gépekben eddig ily óriási számot felmutatni. De még éi dsídjli az a körülmény, hogy e gyár az utolsó évben 3678 darab ily vetőgépet adott el, mely szám körülbelül a continencs bármely államának összes gépgyárai által együttesen bá készített és ela­dott vettőgépek számának számának felel meg. Ez az óriási kereslet képezi a gazdaközönség legfé­nyesebb ítéletét és ebből kitűnik az hogy az egy- egyszerü, könnyű járatú és olcsó Sack-féle vetőgép, melznek szerkezete évek során át tökéletesittetett, az összes rendszerek közt a legelőnyösebb és a gya­korlatban oly czélszerünek bizonyult, hogy évről évre mindjobban terjed. Tudtunkal e vetőgépek két főosztályában készítetnek és pedig sik és dombos, nehéz és könnyű talajnak. Miután már egy kis sta­tisztikával foglalkozunk, nem lesz érdektelen talán azt is tudni, hogy ugyané gyár most boesájtotta ki háromszázezredik ekéjét és ez oly szám, melyhez komentár nem szükséges. A magyar gazdaközönsóg kölömben is annyira ismeri e gyámnak különféle rendszerű és különösen mélyítő ekéit, hogy ezek­nek előnyeiről, kitűnő és szilárd szerkezetéről be­szélni felesleges volna. A gazdaközönség valóban elismeréssel tartozik Sack gyárosnak és e gyár magyarországi képviselőjének Propper Samu urnák, ki mint okszerű gazda felismerne e kitűnő gazda­sági gépek hasznosságát, Budapesten a váczi körút 29. szám alatt levő raktárában a magyar gazda­közönségnek is könnyen megszerezhetővé tette azokat. — Májbetegségek. A máj az'emberi testben a legnagyobb kiválasztó mirigy s működése olyan, mint a szitáé, mely a vérből a tisztátalant átszűri. Miden csöpp vér e szerven megy keresztül. Ha a máj e munkát, vagy épen nem, vagy tökéletlenül végzi és tisztátalanság marad vissza a vérből, az egész rendszer megzavarodik s csakhamar a követ­kező tünetek észlelhetők. Savanyúság a gyomorban, nyelv fehérség, rossz szájíz, fejfájás, oldalszurás, szívdobogás, fül-égés, hideg lábak és kezek, kiüté­sek, álmatlan éjjelek, nehéz álmok, szeszélyes ét­vágy stb. stb. A Warner-féle Safe Cure a legmeg­bízhatóbb gyógyszer mindennemű majbetegség el­len. És az alapos kúrát minden esetben jó siker koronázza. — Primmingsbofer József, Haágban, (Felső-Ausztri) ezeket írja: 1887-ben betegedtem meg májban és folyó évi november hóig majdnem folytonosan ágyban fekrő beteg s oly erőtlen vol­tam, hogy alig binam járni. Novemberben meg­kezdtem a Safe Cure használatát s ez időre egész­ségem annyira helyreállt, hogy most üzletemet foly­tathatom. A Warner-féle Safe Cure 2 frtos üve­gekben kapható az ösrnert gyógyszertárakban. Fő­raktár a Megváltóhoz czimzett gyógytár Pozsony­ban és Török József gyógyszertárában Buda­pesten (81.) TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Az őcsényi rablógyilkos kivégeztetése. Tegnap folyó hó 26-án reggel 7h2 órakor hirdette ki 1) e z s ő f f y Géza törvényszéki elnök, Ágoston István és ifj. Závody Albin bírák, Módly Béla jegyző, dr. Baráth Zoltán kir. alügyész, Dö­mötör László védőügyvéd s nagyszámú közönség jelenlétében D r u b i n a Pál az őcsényi rabi ó- gyilkos előtt az Ítéletet. A gyilkosságot a múlt óv április közepén kö­vette el és julius \égén volt a végtárgyalás, mely alkalommal az ügyet részletesen ismertettük s igy ezúttal nem bocsátkozunk annak ismétlésébe; 2 öz­vegy asszonyt és egyiknek még meg nem született gyermekét gyilkolta meg. A háromszoros rablógyilkosnak a halálos Íté­letre egy arczizma sem moczczant meg ; szótlanul hagyta el a termet és visszakisérték a fogházba, ahol a kórház helyiségben várta be végső óráit. — Fájth Lajos segódielkész részesítette a lelki vigasz­ban, nagy töredelmet mutatót' és láthatólag köny- nyen készült utolsó útjára; napközben szivarozott, evett, ivott. Délelőtt 11 drb szivart elszítt; délben négy félét evett: paradicsom levest, borjú sültet, j csirke pecsenyét és sok palacsintát, utánna fekete kávét és bort. Délután meggyónt, aztán imádkozott. Kérte a lelki atyát, hogy Írjon levelet András nevű testvérének és egykori feleségével kivel vadházas­ságban élt, s kitől egy kis leány gyermeke is van, hogy bocsánatot kérjen mindkettőtől s az utóbbinak pedig lelkére kösse, hogy kis leányukat a becsüle­tes és tisztességes életre nevelje. Délután meg­uzsonnázott. este pedig jóízűen mcgvacsorált. Aludni nem tudott, kissé lepihent, de nemsokára felkelt s vagy járkált, vagy imádkozott. Reggel felé szalon­nát és pálinkát kért, s azt is elfogyasztotta. Tolnáról két szakasz huszárság érkezett reggel 6 órakor a kivégzésre, kik a templom előtti téren a rend fentartására .segédkeztek, mert a városi őrök és a csendőrök bent a kórház udvarán teljesítettek szolgálatot, ahol az akasztás végbe ment. 1/2 8 előtt 10 perczezel beeresztették a közönséget a kórház udvarra, pont fél nyolezkor kivezették az elitéltet, ki Fajth Lajos lelkész karján teljesen összetörve lépdelt. Iíj. Závody Albin törvényszéki bíró felolvasta előtte mindhárom bírósági Ítéletet, vala­mint az igazságügyminiszteri leiratot, melyszerint 0 Felsége a király sem méltatta kegyelemre s ez­után gyönge hangon elbúcsúzott a közönségtől, be­ismerte, hogy megérdemli a büntetését, kérte, hogy bocsássanak meg neki és imádkozzanak érte. Az- után a bíró átadta az elitéltet az ügyésznek dr. Baráth Zoltánnak, kinek szavaira: „hóhér végezze kötelességét“ megragadták a pri­békek az elitéltet és Kozarek végezte funkezióját. 7—8 perez alatt kiszenvedett a szerenc sétlen, arcza eltorzult, nyelve kilógott. 30 perczig maradt a bi­tófán, aztán 2 óráig a koporsóban feküdt, melyben 11 óra felé vitték le a kórházba bonczolás végett, s ma délután temették kath. szertartás szerint az alsó temetőbe. D r u b i n a Pál 1852. junius 4-ón született Ujhartyánban s igy most 38 éves volt. KÖZSÉG-X ÉLETBŐL. A dunaföldvári járás községjegyzöi egyleté­nek alakuló-közgyűléséről 1890. márcz. 1 1 -én Pakson a következő jegyzőkönyv vétetett fel. Jelenlevők: Decsi Béla (Madocsa), Krisztinkoviek János (Fadd), Lemle Béla (Bikács), Nóvery Sándor (Dana-Földvár), Po- povits Gyula (Paks), Puskás Simon (N.-Keér) Szabó Pál (Györköny), Szigethy József (D.-Szt-György), Takáts Gyula (Paks), Várkonyi Iván (Gindli-Osalád), Witt Sándor (Kaj- daes), községi jegyzők és Tócsi Samuel (Bölcsbe), községi Írnok. Végeztetett: Várkonyi Iván, mint az egylet alapsza­bályainak megalkotására annak idején kiküldött végrehajtó-bizottsági elnök, meleg szavakkal üdvö­zölvén az egybegyűlteket, — a gyűlést meguyitott- nek nyilvánítván ki és úgy a maga, valamint Bó- kus József végrehajtó-bizottsági jegyző és Witt Sándor végrehajtó-bizottsági tag nevében bejelenti, hogy a dunaföldvári járás község-jegyzői egyletének általuk szerkesztett alapszabályai a nagyméltóságu m. kir. belügyministeriumnak Budapesten 1890. évi január hó 25-én kelt 81051 /VII. 889. számú jóváhagyási záradékával ellátya —- leérkeztek, kéri tehát ezen alapszabályok Vl-ik fejezete és 18. §-a értelmében az egylet tisztviselői karát és a választ­mányi tagokat, a jelenlevők által megválasztatni. A végrehajtó bizottsági elnöknek, ezen be­jelentése és indítványa általános helyeslés között, köszönettel tudomásul vétetvén, az egylet tisztvise­lői karának és választmányi tagjainak megválasztása — következőleg ejtetett meg: első sorban Lemle Béla, másod sorban pedig Witt Sándor egyleti ta­gok felszólalásukkal móltánynyolni óhajtották Krisz- tinkovich János tiszteletben és közszeretetben meg­őszült kartársuknak a községi közigazgatás terén szerzett és nem csak e járás, hanem megyeszerte ismert érdemeit és szakavatottságát, őt kérték fel az összes jelenvoltak tetszés és elismerő nyilatko­zataiknak kíséretében, az elnöki tisztségnek elvála- lására. Krisztinkovich János azonban az egylet elnöki tisztségének el nem fogadhatását, oly indokokkal okolta meg, hogy az összes jelenvoltak — sajná­lattal bár, de mégis kénytelenitve voltak, neki e Szekszárd "V idéke. tekintetben a felmentést megadni és őtet arra kérni, hogy e zsenge egyletet atyai tanácsaival támogatni szíveskedjék, mit ő tőle telhetőleg megtenni — a legnagyobb készséggel meg is Ígért. — Egy idejü- leg az elnöki tisztségre, Várkonyi Iván gindli-csa- ládi jegyzőt, mint a ki már a megyei jegyzői egy­leti életműködésénél is, e járás részéről legtevé­kenyebb részt vett és a ki fáradhatatlan ügybuz­galmáról, az összes jelenlevők előtt ismeretes, — ajánlja maga helyett megválasztatni. Krisztinkovich János ezen indítványa közlel- kesedóssel elfogadtatván. Várkonyi Iván a duna­földvári járás község-jegyzői egyletének elnökévé egyhangúlag megválasztatott. Az elnök megválasztása után, a választás foly­tatódván — alelnöknek : Popovich Gyula paksi, jegy­zőnek : Witt Sándor kajdacsi, pónztárnoknak : Ta­káts Gyula paksi, választmányi tagoknak : Krisztin­kovich János faddi és Nóvery Sándor dunaföldvári jegyzők lettek egyhangúlag megválasztva. Ezek után Várkonyi Iván elnök hivat­kozva az alapszabályok 6 §-ára indítványozza, hogy a járás közszeretetében álló és a jegyzői kar törek­véseit teljes mértékben méltányolni tudó tekintetes Orosz Endre főszolgabiró és Szentiványi Miklós szolgabiró urak az egylet tiszteletbeli tagjainak választassanak és ennek elfogadására „dísz­oklevél“ átadása melett' testületileg felkéressenek. Elnök ezen indítványa lelkesedéssel elfogad­tatván, a „dísz-oklevél“ elkészíttetésével elnök és és jegyző megbizatván és annak testületileg való átadására 1890. évi márezius hó 11-ik napjának détutáni 4 órája tűzetett ki. Egyéb tárgyalni való nem lévén elnök a gyűlést befejezettnek nyilvánította. — Kmf. Witt Sándor, egyleti jegyző. Budapesti Hírlap. Szerkesztők és laptulajdonosok : Csukási József és Rákosi Jenő. A „Budapesti „Hírlap“ újévvel pályafutása tizedik óvébe lépett. Az elmúlt évek óriási haladás korszakát alkotják a magyar zsurnalisztika történe­tében és a „Budapesti Hírlap“ talán elfogultság nélkül mondhatja magáról, hogy övé az elsőség e korszak megindításában, mely a magyar sajtót a legmodornebb és legkitűnőbb európai sajtó magas­latára emelte. A „Budapesti Hirlap“-ot ebbeli tö­rekvésében hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre, szakadatlanul nagy arányokban növekedve, támogatta Magyarország intelligencziája : a világ legfogékonyabb, legméltányosabb és ragaszkodásban leghübb közönsége. A decenuium küszöbén elmond­hatjuk, hogy a „Budapesti Hírlap“ a művelt ma­gyar újságolvasó közönség mandatariusa. E megbí­zás órasi erkölcsi súlyával veszünk részt a vélemé­nyek harczában és a közdolgok intézésében. Hogy milyen sikerrel, arról az elmúlt és a jelen viszo­nyok legékesebben tanúskodhatnak. A védelmi vita általi alkotmány- és nemzetellenes kísérletekkel ví­vott elszánt küzdelmünkben, valamint a ferde párt­viszonyokból eredt fonák helyzetek kritikájában, me­lyek okai és forrása a jelenlegi válság, a „Buda­pesti Hírlap“ minden egyes száma a nemzeti jogok és aspirácziók diadalmas hőseként szállott síkra. A közönség érezte, hogy lapunkban a legőszintóbben, legbátrabban' és legelszántabban nyilatkozott meg a kőzérzület szava. És a mikor a közönség napról- napra lavinaként növekedő tömegével segítségünkre és támogatásunkra jött: a „Budapesti Hírlap“ döntő erővel működött közre a vitás kérdések megostrom- lásában. a politikai fordulat és az- uj események előkészítésében. A pártoktól független, csakis a köz­érdek által vezérelt és saját becsületes meggyőző­désünktől diktált működésünk akkor érle eí leg­szebb jutalmát, a mikor minden igaz magyar em­ber a „Budapesti Hírlap “-ban keeste és találta a nemzeti ügyek legfáradhatatlanabb legszívósabb és 1 egvehe men se b b vedelm ét. Legbuzgóbb iparkodásunk, hogy a „Budapesti Hírlap“ a jövőben növekedett, a miben az elsősé­get nem engedheti át soha senkinek : a legmagya- rabb újság, tartalomban, lélekben, szóban egyfor­mán. A legmagyarabb újság és mint ilyen a nem­zeti érzület leghűbb tolmácsa, ébresztője, izgatója és ha kell lángba boritója. A legtisztább tudatos­sággal hirdetjük és valljuk, hogy olyan időkben, a mikor a nemzeti eszme fajfentartó és államalkotó erővel érvényesíti magát mindenütt, hogy ugyanak­kor nemcsak jog, hanem kötelesség nekünk ma­gyaroknak a sovinizmus lelkesedésével, sőt türel­metlenségével szolgálni a nemzeti irányt minden­ben és mindenkor. Ez a mi programmunk.

Next

/
Thumbnails
Contents