Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-01-01 / 1. szám

X. évfolyam. 1890. 1. szám. Szekszárd, szerda, január 1. TOLUA VÁRMEGYE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár z .... 6 fit. . . . . 3 frt. . . 1 frt 50 kr. Egész évre , . Eél évre . . . Évnegyedre . . A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, ngy a hirdetési és előfizetési pénzek i szer­kesztőséghez küldendők. LvLeg-jelenik lieienként kétszer i szerdán es szombaton. Szerkesztőség: Sétpatak-utcza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. 3r3Iirdetési díjait r Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttórben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények : 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 30Ó—400-ijr ., ., 5 frt Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: G e i g* e r G y u 1 a. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Újévre, Lapunk a mai számmal már X. évfo­lyamába lép ! Egy lap életében a 10 év már férfikort jelent. Megedződve a küzdelmek­ben, megerősödve a közönség támogatásá­ban : — életereje már biztosítja az erőteljes tovafejlődést, melyen az ntjába gördülő aka­dályokat könnyen legyőzheti. A tiz év leforgása alatt lapunk a kö­zönség fokozódó pártolásában részesült olyannyira, hogy a múlt évben már lehet­ségessé vált a lap h e t e n k é n t kétszeri megjelentetése. Olyan eredmény ez megyénk sajtóirodalmának történetében, ami­nőt 10 évvel ezelőtt még utópiának tart­hattak ! * A ezéltudatos küzdelem, a j ó ü g j diadalába vetett hit végre is m e g- törte a közönyt, mely minden n e- m e s irányú küzdésnek — főleg a vi­déken — útját szokta állani! Folyton a közönség, a közjó érdekeit tartottuk szem előtt; a kim életesség leplébe bujt önérdek-hajhászást s a népszerűség mulékony dicsősége miatt a társadalmi fer- deségeknek hizelgő .opportunist minden­kor elitéltük, mert az a közélet, a társadalmi mozgalmak őszinte nyilvánulásait meghami­sítja, s nem szolgálja a közönség önzetlen érdekeit. Az önérzetes sajtó hivatása az üdvös mozgalmak támogatása, a nemes czélu és szabadéi v ü intézkedések előmozdítása; ellenben kötelessége a közélet terén felme­rülő s önző czélok dédelgetésére szolgáló törekvéseket a magok értékére leszállítani, — s felvilágosítani a nagyközönséget arról, hogy minő intencziók, minő czélok vezér­lik a társadalom szereplő egyéneit ; mert a közönséget a félrevezetésből felocsúdva — keserű csalódások érhetik ! Lapunk folyton a közönség legjobb ér­dekeit szolgálta ö uz e 11 e n ü 1 és mindig s. z a b a d c 1 v ü irányban ! Nem riadtunk vissza az anyagi áldozatoktól sem, mert meg voltunk győződve arról, hogy a jó ügy szolgálatában állunk. A közönség méltányolta törekvé­seinket ; bizalmával mindinkább megtiszteli küzdelmünket, — úgy hogy lapunk a 10 év küszöbén már megyénk sajtó irodalmá­nak egyik életerős orgánumává fejlődhetett! Megyénk legkiválóbb írói cso­portosulnak körénk; s közleményeinket folyton iparkodunk a fővárosi sajtóé­v a l hasonló i r odaírni s z i n v o n á- 1 o n megtartani. A leghizelgőbb e 1 i s m e r ő n y i 1 a t- kozattal ajándékoztak meg bennünket nemcsak megyénk számottevő írói. hanem a főváros legtekintélyesebb lapjai is úgy nyilatkoztak, hogy lapunk ez idő szerint a vidéki sajtóirodalom egyik legjobban szerkesztett s irodai m i becs­esei b i r ó orgánuma! Nem a kérkedés adja e szavakat tol­iunkra, hanem a jóleső önérze t, mert küzdelmeink, áldozataink s kitartó munkás­ságunk egyedüli jutalma : — az o s z t a t- 1 a n e 1 i s m érés! Lapunk ezentúl is a közönség által eddig helyeselt mesgyén fog haladni s az önzetlen, szabadelvű eszmék diadalra jutta­tásában fogja szolgálni a közönség érdekeit. A „Szekszárd Vidéke“ ez évben is kétszer jelenik meg — szerdán és szom­baton, s minden hónapban mellékletül a művelt hölgyközönség körében annyira kedveit „Tolnamegyei Hölgyek Lapját“ adja, s előfizetési ára ezentúl is csak egy évre 6 trt, félévre 3 frt, negyedévre I frt 50 kr, egy hónapra 50 kr. Egyes szám pe­„Szekszárd Vidéke“ tárczája. 9/} á V -fi o z. Az éjből mi tűnik dó? Bölcsőben nyugvó csecsemő. Az ő nevcáma még veméiig, Örvendezzünk jövetelén, S nyomjunk egy csókot homlokára, Mert hogyha felnő nemsokára, Örömeinkkel megy tova, S nem marad itt, csak a nyoma. Perez, téged a bölcs megrágod, Töltsd színig hát a poharat, S feledve búbajt és panaszt, Köszöntsd az újszülöttre azt! Mind kishitű az, gyáva, dőre, Ki nem jő e keresztelőre ; A mit a szív epedve vár, Bőség szaruja ontja már. Jó angyal, újév, kérlek én. Ma, születésed reggelén : Osziogass áldást mindenütt, A merre Isten napja sül! Piros búzával töltsd a vermet, Féreggel a szőlőt ne verd meg, Vigan legeljen a gulya, S szóljon a pásztor-furulya ! Legyen minden zseb és vele Az özvegy korsója tele ; Testvér, ellenség egyaránt ” Legyen egymáshoz jó barát ! Egy szerelmes se legyen kába, Egy se ugorj ék a Dunába, Hanem rájuk, a mint dukál, Ragyogjon tiszta holdsugár. r Es én is kérnék valamit, Nem a szerencse javait, — Szerencse jő, szerencse megy, De mindig boldogít ez egg : Csak egyet kérek leborulva, Csak egyet újra s mindig újra, Azt kérem szívből, igazán : r Áldás e szép magyar házéin. Sántfia Sfázó fi/'. Szilveszter éjjelén. — Eege. — Irta: Szarvas Mariska. Nem tudom miért, de ma szüntelen kisérte­nek a régen hallott mesék ! A mint szobámban egyedül vagyok, s ama bizonytalan félhomály fog körül, melyben minden bútor darab, minden árny, mely a falon végig su­han, valamely csodaszerüt mutat; megjelennek előt­tem azok a fantastikus imbolygó alakok, melyek annyira benépesítették az én képzeletem világát egykoron ! Itt tévelyegnek előttem, öltönyük fénye fel-felesi 1 lnn „folyó szinaranyból“ szobám homályá­ban, melynek csak a kandalóban pattogó tűz gyenge fellengése kölcsönöz némi világosságot!... Ámde e csekély világosság, mely csak idő­közönként lobban fel, s azután ismét elfojtódik még titokszerübbé, sejtelmesebbé varázsol mindent, s én egy ideig átengedem magamat a- hatásnak, kedé­lyem ellágyul, mint a nyári éjszaka s félig lesütött szemekkel nézem az előttem elvonuló ködfátyolkó- peket... Úgy vagyok mint egyszer szilveszter éjjelén, midőn olyan csodálatos látomány vonult el sze­meim előtt, mely mélyen emlékembe vésődött. . . . Különös éjszaka volt az ! Hogy is történt ? ! . . Csendes mozdulatlanságban, tompa merevségben pihent a vidék, csak a távolban fehérlő erdők suho-

Next

/
Thumbnails
Contents