Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1888-12-27 / 1. szám
Tolnameg’yei Hölgyek Lapja. Én tudom, hogy azt gondoltam:, ha o feladványt kellőképen meg nem oldom, öngyilkos leszek; gondoltam az alsó kert melletti kútra, a kis malom patakjára, csupán azzal nem voltam tisztában, miként szökjem el, hogy Anna kisasszony előtt fel ne tűnjék távollótem: rád nézve azon hitem kezdett megerősödni, miszerint téged is hasonló gondolatok foglalkoztatnak. . . . S minden földi keservek okozója, Annakisasz- szony, a világ legközönyösebb arezával ült az íróasztalnál,^ különféle iratok közt válogatva; előszedett hosszú keskeny borítékokat s tinóm illatos kis iveket írni kezdett; gyűlölet szállta meg szivemet s megátkoztam a számtant. Tulajdonképen minek is az én nekem ? S a német nyelvtan ? Anna kisasszony egyszerre kínzó szörnyeteggé változott előttem, kit csupán arra rendelt a gondviselés, hogy minket gyötörjön! Mennyivel jobb lett volna a Julissal tollas pogácsát sütni?! — De azt a kisasszony meg ne tudja, milyen gondolatok fűződnek az ilyen merénylethez ! Mikor a legjobban foglalkozott a lelkem az efféle gondolatokkal, belevegyitve az öngyilkossági szándékot is, akkor felnézett a kisasszony a papírról. — Aki kész lesz feladványával, írni fog ilyen szép papíron újévi üdvözletét szüleinek. Összenéztünk, s azután az íróasztalon heverő két kártyára. Széle tele volt piros rózsákkal s ibolyafüzérekkel, teljesen megfelelt akkori ízlésemnek és sóvárgó pillantást vetettem felé. Végre nagynehezen elkészültek ahogyan- úgy, s mikor letettük a könyveket, tele irtuk Anna kisasszony utasítása szerint a virágos kártyákat; tetőpontját érte el az öröm, felvettük a sötétkék öltönyöket, a koczkás szallagokkal díszített' fekete nemezkalapot s elmentünk szüléinkhez. Nem volt társaság nálunk, de a szoba olyan ünnepélyesen meg volt világítva, sorba kezet csókoltunk, aztán leültünk a gömbölyű asztal mellé. Mikor vacsora után odaálltunk az ablakhoz, kitekintve a holdas éjszakába, te azt moldtad: milyen nagy hó esett, mily jó volna hóembert meg tornyokat rakni, bárcsak a kisasszonj elmenne valahová; de arról szó sincs, csupán doktorékhoz szokott járni, azoknál pedig csak tegnapivolt, tehát lehetetlen .... Az én valómra különös hatást gyakorolt a havas végtelen, mintha elősször ébredt volna fel szivemben ama kérdés: milyen lehet..a.világ arra a kék látkörön túl? Önkénytelen azzal foglalkozott töprengő lelkem, mi lesz, hogyan lesz jövő ilyenkor ? s a második, a harmadik, a negyedik Szilveszter estéjén....? Azt hiszem, nagy változáson ment amaz estén a lelkem keresztül ott az ablaknál; mikor Anna kisasszony oda hivott magához, érmem, hogy könyek folynak arezomon végig .... el sem képzelhettem, mi okozhatta levertségemet, hiszen akkor már tudtam a feladványomat a nyelvtanból. .. Olyan csendes idebent minden . .., egy hang leszállt az ablaknál álló ezímbalmon; felkelek, beteszem az ablakot — a szobaleány nem zárta be elég erősen — leveszem a térítőt a hangszerről, sorra nézem a hangokat, oly különösen, sajátsaimén csendülnek az egyes futamok .... a zene az mindig .sajátszerü hatást gyakorolt lényemre s most is . . . aki a zene édes kesergő szavát egyszer megértette s átérezte, nem bírja azt feledni sóira! Elkísér mindenüvé, — el még az álmok országába is, ott halljuk, ha magános estiken ábrándozunk, halljuk, ha öröm rezgi át szivfnket, halljuk, ha fájdalom ér, ha kedvesünk kebléfc vonva csókol, halljuk, ha dübörögve hull a rög ajfcoporsóra, bent van az estimában, az alkonyban, aj búcsúszóban, a válás fájdalmában, a viszontlátás ötömében. Elhagyom a harmadik Szilveszter estét — fájó, tépő emlékek, mikor a lélek megfisonlik önmagával, úgy fáj a visszaemlékezés, lelkem szokatlanul ellágyul, sajátszerü édes remegéslbgja el. Igaza van a költőnek: „A. fnegilátott hangulat olyan, mint az esthajnalpir lágy s'zines üveg, melyen át a világot szebbnek, /mintegy bűbájjal bevonottnak látjuk“ ! Lelkem elmereng, valamelj különös sejtelem szálIja meg szivemet, mi lehet íz V Egy: ismeretlen édes hang suttogja halkan: a — czól! A ezé!! . . . Arczomat kezembe temetem s hallgatom az óra tompa jelzését — éjfél . . . szivem megfájdul, sírva borulok a pamlag párkányára ; mi bánt ? Azt hiszem unatkozom. Boldog újévet! . . . Szarvas Mariska. Kalászok. Ne azt sajnáld, a kitolások is sajnálnak; hanem azt, ki a szegényen szánakozni nem tud. Borult időt a nap egy sugarával felderít, — egy mosolyával a nő otthonát barátságossá varázsolja. Az erély nélküli férj olyan, mint az erény nélküli nő. Nemcsak a becsülés is. szeretet boldogít, hanem a kölcsönös Balogh. éTolán.. Jótékonysá Az óvoda karácsonyfája. Hagyományos szép szokás városunkban, hogy az óvoda kicsinyeinek az alapnevelési egyesület elöljárósága karácsonyfát állít, valahányszor csak a körülmények megengedik. Múlt évben nem állított, mert a kicsinyek között uralkodott vörheny-járvány nagyon leapasztotta volt a növendékek számát. Az idei épen ezért, mintha pótolni, (igyekezett volna a tavalyit, rendkívül dús és sikerült vők. Nevezetessé teszi ez ünnepélyt az, irogy a kicsinyeknek quasi ekkor van évi próbatételük. A nA óvodai kézi munkát éven át készitnek, ekkor közszemlére van kitéve és itt a dilettáns szem is talál nézni valót. A kis erkölcs- és szivneinesitő versikéket, imákat, dalokat, beszédeket stb., a miket tanultak, ez alkalommal felmondják s végül a városunk nemesen érző közönségének szives adakozásából begyült csecsebecséket, Angyalhozta ajándékokat s főleg a szegényebbeknek a tél zordonsága ellen védő meleg ruhanemüeket kiosztogatják. Ez utóbbi jelen alkalommal különösen sok volt s ezt lehetővé tették az adakozók mindnyájan, kik között első helyen állanak özv. báró Augusz Antalnó 20 írttal, gr. Széchenyi Sándor főispán 10 írttal és Simontsits Béla alispán 5 írttal. A kik karácsony-estéj én az óvoda ez ünnepélyén jelen voltak, lehetetlen, hogy elismeréssel ne legyenek azon siker iránt, a melyet Bati János nevelő ur a sok apró gyermekkel elért és felmutatott. Különösen a dalok éneklése a kényesebb igényeket is kielégíthette. Szabatos, tiszta előadásuk meglepett mindenkit. Meggyőződésünk feltétlenül az, hogy nem tesznek jó szolgálatot gyermekeiknek azon szülők, a kik elvonják őket a nyilvános óvodákba-járástól s ez által akadályozzák a hasznos ismeretek megszerzésében, testi ügyességük fejlésében, modoruk, magatartásuk csiszolásában s kézi ügyességük tökéletesítésében. Mert élvezet nézni őket, a mint kézimunkájukat végzik s pedig egykis előoktatás után maguk készítik legnagyobb részét, a többit magyarázat és mutatás után szintén. Óvodánk 50 évet meghaladó kort átélt. Vészben, viharban megedződött. Azon tisztes öregeink, a kik keresztelőjénél ott voltak, aprónként kidőlnek ; de az intézménynek mint olyannak élnie, virágoznia kell. Ezt kívánja hazánk nemzeti szellemének jövője, számbeli gyarapodása s a magyar faj emelkedése. Óvodánk volt bölcsője az egész ország hasonintéz- ményeinek, melyek különösen 15—20 év óta oly szép gyarapodást mutatnak. Ez mutatja, hogy szükségességüket elismerte a kormány és az ország lakossága. Ezért kell és fog virágozni óvodánk is, mert fen maradásáért és virágzásáért 8 áss Istvánná úrnő, mint elnök, buzgó titkár és hivatását ismerő választmány buzgólkodik s mert városunk művelt lakossága, mely 50 év óta támogatta, támogatni fogja ezután is. Ezt tanúsítja az a részvét is mely ez estén mutatkozott; mert igen sokan nem fértek he a terembe, annyian óhajtottak volna az ünnepélyen megjelenni. A kisdedeknek Sass Istvánná és Simon Laura úrnők osztották ki az adományokat, melyek ez alkalommal oly nagy mennyiségben voltak, hogy nem is kerülhettek mind kiosztásra. Különfélék. * A boldog emlékű Bezerédj Istvánnónak a hírlapírók nyugdíj-intézete javára hagyományozott 5000 írtját és esedékes kamatjait a végrendeleti végrehajtó a napokban lefizette az intézetnek, amelynek igy egyik legnagyobb jótevőjévé vált. * Göttinger Ilona urkölg3r, festészeti akadémikus, lapunk egyik kedvelt munkatársa, a napokban érkezett vissza Duna-Földvárra Becsből és Budapestről, a hol festészeti tanulmányai végett tartózkodott; jelenleg állandó lakhelyén Dunafóld- váron tartózkodik, a honnan — mint hozzánk intézett szives leveléből értesülünk — legközelebb küld érdekes közleményeket a „Tolnamegyei Hölgyek Lapja“ részére. * Estély. A tabi kisdedóvó-egyesület Szilveszter napján, az ottani nagyvendéglő termében felolvasással, szavalattal, zenével és tánczczal egybekötött jótékonyczélu családi estélyt rendez, melyenNaz egyik felolvasó Szarvas Mariska ur- liölgy, lapunk egyik szellemes tárezairónője leend. * A kolozsvári Mátyás-szobor. Kolozsvárit, M á t y á s király s z ü 1 ő v á rosában tudvalevőleg bizottság alakult oly czélból, hogy a nagy királynak szobrot emeljen. A kolozsvári bizottság most hazafias szellemű felhívást intézett a nemzethez, melyben hazánk hű fiaihoz és leányaihoz fordul, hogy adományaikkal tegyék lehetővé a nemzeti emlék mielőbbi fölállítását Nem kételkedünk, hogy megyénk művelt érzékű hölgyei is hozzá fognak járomi e nemzeti czél megvalósításához. Az adományok \; Lajos szobor-bizottsági pénztárnokhoz KoloZS ! k&UL 1 '-A DEL -y m. e rx_ Lovag Schweitzer Ede közös hadseregbeli kapitány eljegyezte Grube rRóza kisasszonyt Szekszárdim!. — Yaszary Béla okleveles középiskolai tanár Kaposvárról eljegyezte városunk egyik kedves, szép urhölgyét, 0 s u k 1 y Etelka kisasz- szonyt, a köztiszteletben álló Kamarás Fülöp nyug. tiszttartó unokáját. G y í\ s * r o v a f. Egy kedves, fiatal asszony haláláról vettük a következő gyászsorokat: Horváth Ignácz, mint férj; Hayt Gábor és neje szül. Martin Viktória, mint szülék ; Hayt Mariska férj. Bodnár Istvánná, Hayt Eerencz, mint testvérek ; Bodnár István, mint sógor, úgy maguk, mint a messze kiterjedő rokonság nevében fájdalomtelt szívvel jelentik a felejthetlen nő, gyermek, testvér, illetve sógornőnek H o r v á t h Ignác zné szül. Hayt Gizellának folyó évi de- czember hó 25-én, éjjeli 11 órakor, életének 22-ik, boldog házasságának 3-ik évében kinos szenvedés után történt gyászos elhunyták A boldogult hült tetemei folyó évi deczember 27-én délutáni 3 órakor fognak a szekszárdi r. k. alsó sirkertben örök nyugalomra helyeztetni s az engesztelő szent mise áldozat deczember 28-án délelőtti 9 órakor leend bemutatva az egek urának a belvárosi r, k. templomban. Áldás és béke lebegjen a korán elhunyt porai felett! — A korán elhunyt, széleskörökben kedvelt fiatal asszony halála, nemcsak nagyszámú rokonai, hanem minden tisztelője keblében is mély részvétet keltett, ami az impozáns temetésen nagy mértékben nyilvánult. Roppant gyászoló közönség kisérte ki a boldogultat utolsó útjára az alsó temetőbe, ahol oly korán örök nyugalomra helyezték.— E r d ő s s y Lajos pécsi ügyvéd, volt közalap, al- ügyésznek neje Bedekovits Lujza elhunyt Pécsett, életének 4L évében.
