Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-02-21 / 9. szám
IX. évfolyam. 9. szám. Szekszárd, 1889. február 21. TOHjUNT-A. "V AlRIMIJEGTE törvényhatósági, tanügyi, közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi heti közlöny, Előfizetési ár r Egész évre ...... 6 frt. Pél évre ...............................B frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szcr- kosztőséjrhcz küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: S é t p a t a k-u t c z a 1113. sz. Kiadóhivatal: Szóchenyi-utcza 172. sz. a. Hirdetési clijals: = Három hasábos petit sor lő kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200-300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig 5 frt. Főmunkatárs : Séner Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Geiger G y u 1 a. LaPkia,tó: uífalusV LaiosDohánytermelésünk hanyatlása. Tolna és Mözs még egy évtizeddel ezelőtt jelentékeny dohánytenyésztéssel bírtak. 1874. évben a két község 46,320 frt 35 krt kapott az államtól a beváltott dohány ára fejében : azóta évről-évre keves- bedett a beváltási ár, úgy hogy 1876. évben már csak 2,042 frt 60 krt kaptak dohányukért. A két község nevezetes jövedelmi forrását képezte a dohánytermelés a múltban, de jelenleg már oly elenyészőleg csekély területen tenyésztik a dohányt, hogy a tolnai dohánybeváltó hivatal megszüntetése is szükségessé vált. A múlt évben a tolnai dohánybeváltó felügyelőség 16,000 frtot volt kénytelen visszaküldeni a pénzügyminisztériumhoz, mert nem volt rá szükség ! Tolnán a dohánytermelés hanyatlásának oka első sorban az. hogy az uj dohányjövedéki törvény szerint csak 1600 □ öles területen lehet dohányt termeszteni ; azonkívül köteles az egyes termelő a miniszteri rendeleteknek megfelelő dohány- száritó pajtát felállítani. A tolnai legelőföldek pedig legfölebb 400 — 500—600 □ ölnyi területből állanak ; minőségükre nézve azonban éppen legalkalmasabbak volnának a dohánytermelésre, mert első osztályú termő földet képeznek. De 1600 □ ölön a tolnai ember nem termeszthet dohányt, mert a 4—5 kataszteri holddal bird 1/8 telkes gazdának 10 különböző parczellából áll a birtoka — különböző helyen, melyből a legnagyobb 1200 □ ölet tesz csak ki, s így 1600 □ Ölön egy tagban nem űzheti a dohánytermelést. Tolnán 83 egész telek van, a melyből azonban egy tagban csak a plébánosé fekszik, — fél telek is egy tagban csak egy van ; másfél fertályos van 4—5, negyedtelkes pedig 40, melynek együtt van a birtoka, a többi mind 8-ad telkes. Tehát 332 negyedtelkesből csak 40 termelhet a meg- áilapiíoíl területen dohányt, db ez-ck közül is csak legfölebb 1/3 rész jelentkezik dohánytermelésre, mert nem mindegyik szeret vesződni a nagy korlátok közé szorított dohány tenyésztéssel. Pedig azelőtt éppen a legkisebb területit földek tulajdonosai termeltek legszívesebben dohányt, úgy, hogy a hetvenes évek elején még 8 — 900 termelő jelentkezett, 6—700 kataszteri holdat ültetett be dohánynyal és 60—70000 frtot kapott értté. A dohány termelés megszorítás óta pedig mind kevesebb vállalkozó akadt.aki a dohánytermeléssel vesződjék, úgy, hogy a folyó évben csak 100 gazda kért engedélyt s átlag 3000 frtot fizetnek ki a dohány ára fejében. Annak a 100-nak is legföllebb V3-da kapja meg az engedélyt, mert a többinek nincs meg a szükséges területe. A mözsiek az idén teljesen meg vannak fosztva a dohány termeléstől, mert az összes jelentkezők területe nem tette ki a 20 katasztrális holdat s így a törvény értelmében elesnek attól, hogy dohányt termelhessenek. Így tehát könnyen beláthatjuk, hogy Tolna és Mözs dohánytermelése manap már szamba sem jöhet. A tornaiak tapasztalatai szerint a termelés csökkenése L á n g volt felügyelő kíméletlen szigora óta datálódik. A törvény megszorításai elérik tehát azt. hogy nem igen lehet dohányt csempészni, mert a kistermelők nem képesek a törvény követelményeinek eleget tenni; — de egyúttal nagyon megapad a kincstár beA „Szekszárd Vidéke“ tárczája. A rövid és túllátó szem, szemüvegek, szem ápolása. Irta : IFJ. SA.SS ISTVÁN. I. (Vége.) Szemünk nagy előnyben van látszerészeink által készített bárminemű optikai műszer felett és ezen előnye : alkalmazkodási képessége. Ez röviden abból áll, hogy tetszésünktől függ közelebb vagy távolabb álló tárgyat élesen látni és ennek távolságához alkalmazkodni. Azonban az említett hibás szemeknél ez csak szemüvegek segélyével lehetséges. Nem ajánlhatom eléggé a tisztelt olvasó közönség azon részének figyelmébe, kik szemüveget vannak kényszerítve használni, hogy szemüvegeik választásánál a lehető legnagyobb óvatossággal járjanak el. Ezeknek nem szabad sem nagyitoknak sem kisebbitőknek lenniök, liánéin csak világosan mutatóknak és színteleneknek ; különben a szemet kényszerítik, hogy az üveg hibáját is megjobbitsa és igy még rosszabbá legyen. A tullátónak még arra ’is kell nagyon vigyáznia, hogy azon üveggel mely neki a közel testeket láthatóvá teszi, a mesz- szebbeket ne nézze, hanem mihelyt dolgát abban- hagyta, szemüvegét tegye le. A színtelen szemüvegen kívül vannak színesek is; ezek viselése azonban csak azoknak ajánlható kiknek érzékeny és igen ingerelhető szemük van, vagy kik sokáig vannak kényszerítve fényes fehérséget (havat, vásznat, stb.) nézni, hogy ezáltal a világosság erejét gyengítsék. Azonban ezen szemüvegeknek nem szabad sem nagyitoknak sem kisebbitőknek illetve sem dombornaknak sem homoruak- nak lenniök. A por elleni szürke szemüvegek sem ajánlhatók, mert azok az egészséges szemet elkényeztetik: a gyenge fájós szemet pedig az erősebb világosság kiállására illetve befogadására, már gyógyulása után is képtelenné teszik, az el szokás folytán. A port pedig a szem elől nem, hogy felfognák, sőt inkább a por legapróbb részeinek a szembe jutását — a védő — készülékeinek munkáját akadályozva — elősegítik. Ki szemeit gyakorta erőlteti, sokat olvasni, írni, hímezni, várni stb. apró dolgokat nézni kénytelen, leginkább figyelmeztetem az i d ő r e, a szem h a s z n á 1 á s á n a k m ó d j á r a ó s a 1 á- t á s t elősegítő eszközökre. A szem erős használására legalkalmasabb idő a reggel és a délelőtti, estve a látóerő már a nappali használás által sokat gyengül. Nem szabad továbbá a szemet sokáig egy búzámban erőltetni, hanem néha pihentetni is kell. A látásnál elég de nem felettébb világosnak kell lennie; kerülni kell a világosság sugarainak egyenesen a szembe esését, különösen a nap sugarainak, mert ez különféle veszedelmes szembajt (látideg szélütése, fekete hólyag stb.) okozhat, de a gyertya vagy tiizvilágba való nézés is nagyon gyengíti a látóképességet. Ki tehát este sokat Írni, olvasni, vagy bármi más a szemet erőltető munkát végezni kénytelen használjon árnyékolót vagy a világitó tárgy elébe, vagy még jobb homlokán, szeme előtt, zöld árnyékolót. Az esteli világításnak nem szabad gyengének lenni, mivel igy a szemnek erőlködni kell a sugarak egyesítésével; ezért olyan ártalmas az alkonyatkori dolgozás. A ki az esteli világítás melletti dolgozást el nem kerülheti, figyelmeztetnem kell annak megválasztására. Legjobb világítás egy jó petroleom lámpáé, melynek világa elég nagy és egyenlő, nem lobogó. Rosszabb a gáz erőssége és lobogása miatt még rosszabb a villany szokatlan fénye s túlságos világossága miatt; és részben e két világítási módnak tulajdonítható a nagyobb városokban oly nagy százalékban előforduló szembaj. Kevésbbé jobb e két előbbinél a nem eléggé világitó és lobogó stea- rin-gyertya; sokkal rosszabb a faggyu-gyetya, mivel nem is világit eléggé, és gyakorta kell tisztítani s ilyenkor a gyertyába nézni, mi a szemnek kivált ha már is gyenge, igen ártalmas. A nappali dolgozó szobának egy bal oldalán elhelyezett ablaka legyen, ha több van, ezeket zöld árnyékolóval bo kell akasztani ; az ablak ne nézzen veres vagy nagyon világos falra, mivel — különösen ha a nap rásüt — igen erős benyomása van a 1 átérőre. Befejezésül nem csak a rövid és messzelátók- nak, de az épszemüeknek sem ajánlhatom eléggé szemeik ápolását, mellyel élni kell, hogy a látóerőt a természet ezen legszebb adományát, oly jó állapotban tarthassuk meg, a mint csak lehet.
