Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-02-07 / 7. szám
szaporodik és lesz tömeges, ha megváltozik a közszellem, erre kell hatni szóval, tettel, erősen mindenkinek, különösen a szülőknek. Marietta, yfW-v-iV TÁRCZA. V i s-á-v is kerestetik. Ali végre felleltelek ! — ugyan nem kis feladat volt. De ki is keresné a gazdag, az irigyelt Tevelingen bárót, a legszebb asszony „boldog“ férjét távol a bálterem zajától, egy a keleti növények által fedett ablak nehéz kárpitredői alatt. Vén gyermek, mi a bomba jut eszedbe ! mért bámulsz ki ily mereven a zord hideg éjszakába, kerülve a fényes terem illatot árasztó melegét? Hagyd el Ervin, szokatlan tréfáid bár csodálkozásomat keltik, de kedélyhangulatomat nem derítik fel. Ha ha a mint látom mi ma szerepet cseréltünk ! Ma te vagy buskomor — még én — oh Jenő, én oly végtelen boldog vagyok ! Tevelingen báró keserű mosollyal simitá végig magas homlokát. Nézd — monda, mily sebes gyorsasággal bujkál a hold a setét felhők alatt, az előtörő világosság csak egy pillanat müve, azt rögtön setét ború váltja fel és csak azért tör újból elő, liogy azonnal ismét eltűnjék. A boldogsággal ép úgy van barátom, — ne hagyd szemeidet fényétől vakítani — pillanat müve az egész és akkor a setétség annál tűrhetetlenebb. Jenő, ha nem félnék, hogy kedves nőd valahol közeliinkben van, bizony azzal gyanúsítanálak, hogy szerelmes vagy — de még sem, mert ha valaki, úgy én ma az vagyok — és én a dolgot mégis más szemekkel látom. Szerintem a hold egész kényelemmel folytatja szokott sétáját, mig a szél sietve sepri előle ezt a sok ezüst szélű felhőt, melyek hiszen, ha előbb sűrűk és setétek voltak is, most mind egyre fátyolosodnak és majd ha végre egészen eltűntek az éjszaka tiszta- lesz, fényes és világos. De hideg és rideg. Ejh, félre a borús gondolatokkal ma, midőn ő a kedves, az imádott lény megérkezett! Kiről beszélsz ? ! Es még azt kérdezed ? hát nem tudod ki varázsolta három évi távollóte által világomat setét éjszakává és ki áraszt most el a boldogság özönével, régi sejtelmemet — s szerelmét illetőleg — egy forró tekintetével igazolja. Magda?! szólj, mond, Magda téged szeret? Az lehetetlen ! Volt idő Jenő, midőn ezen szavaid nem leptek volna meg, midőn remegve hittem, hogy Magda téged és te őt szereted. Es gondolod, hogy ezen hitedben csalódtál ? Tökéletesen barátom. Magda érzelmeiről csak hamar meggyőződtem a mi pedig téged illet--------Je nő, Jenő, a ki Magdát ismeri és szereti, (mert őt ismernünk kell, hogy érdeme szerint szerethessük (de a ki szereli, az őt feledni többé nem fogja soha. Es ki mondja, hogy én őt feledtem ? Önkívületben beszélsz ! tőled kell ezt hallanom. tőled, ki csak kevéssel ezelőtt vezetted oltárhoz választottadat ? Két év előtt. Legyen két év, mi az a szerelem boldogsága közepeit! A házasélefben két év sok idő barátom. Ezt csak ma mondod, irigyled és zavarni akarod boldogságomat. Te, ki még tegnap állitád, hogy nőd angyal, ma mái' úgy beszélsz, mintha a nmnyországot megunva, a pokol tüzének fénye vonzana. Igazad van Ervin, M.agcla szemeiben a p.okol- tíize ragyog — égő tekintete vonz, azt keresem és még sem állhatom. Ne ítélj felettem hamisan barátom, Edithet nem érdekből, oh nem, én őt vonzalomból vettem nőül, tegnap még szerettem nőmet és ma--------— Em ber mit beszólsz ! térj magadhoz. alószi- niileg néhány pohárral szomjadon feliül hódolál Bacbus istennek és az megháborita elmédben. Tevelingen fejét kezére támasztva szótlanul nézett ki a hideg éjszakába. A teremből áthangzó zenén kívül, mely most táncz szünet alatt a saeckin- geni trombitásból ’Werner, búcsú dalát: „Es war zu schön gewesen Es hat nicht sollen sein !“/ játszotta, a beállt csendet mi sem zavará. Jenő, szólító meg végre gróf Wallen dór f merengő barátját, féltem e percztől, bár tudtam, hogy jöLnie kell. Hejh barátom, a szívvel nem lehet büntetlenül játszani és jaj annak, ki azt boszu-szerszáma- ként felhasználva sújtani kíván vele. Az adott döfés idővel beheged, de az önmagunkon ejtett seb gyógyíthatatlan. Nézd Magdát, hűtlenséged eleinte bár fájón érintő, de csak annál hamarabb belátta, hogy téged szeretve szivével balutra tévedt és távolléte meghozta számára az üdvös, a remélt hatást. ' Látod, ki betegen mint lankadt bimbó távozott, ma viruló rózsaként jelenik meg körünkbe, még te szegény barátom mit értél hát el boszud által ? kötve vagy örökre egy nőhöz, kivel egymást szellemileg megérteni nem fogjátok soha, ki hozzád idegen marad, mert minden gyengédséged daczára érzi és tudja, hogy csakis atyjának ezrei szerezték meg számára a hét czakkos koronát. Es ezt mind Magdának köszönhetem. Én csak is féltékenységét akaróm felkelteni, midőn, Edithet előnyben részesitém és ő elfordult tőlem, engem egy szóra, egy tekintetre sem méltatva többé. Menekült, évekig elmaradt és ma ismét itt terem váratlanul, mint derült égbői jövő menykő csapás szétrombolni akarva képzelt nyugalmamat. Gyűlölöm őt Ervin és mégis imádom, de nem, nem, megölhetném e kő szivtt leányt ! Ha ! ha nem én, ő van kijátszva s most én nevethetek. Csak tudnám feledni azt a tekintetet, melyet reám vetett, midőn ma az általa oly mélyen megvetett Grünhut Edithet mint nőmet mutattam be neki. Nem élvezhettem diadalomat, setét szemei lelkem mélyéig vésődtek, menekültem előle és kerülni akarom őt örökre. Es ha ő téged még most is szeretett volna, arra nem gondolái nőd bemutatása által mily könyörtelenül sebzed újból a legnemesebb szivet ? Szeretett volna ? ! ha ha ! hát te Magdát képesnek tartod valakit szeretni ? ! Hiszen ha szeretett volna ! Ah, ha azt valaha csak egy szóval, csak egy tekintettel mondta volna, hogy szeret. De távol ez őrült dondolattal végre is nekem nőm van, Edith angyal és Magda pokoltüzes szemeivel ördög a földön ! xV beszédet léptek közeledte szakító félbe. A két barát ösztönszerüleg vonult beljebb az ablak mélyedésébe, midőn a szobában két feltűnő szép hölgy alak jelent meg. Az angyal és az ördög, súgó Ervin barátjának, ki mereven fogódzott az előtte álló szók támlájába, Itt úgy hiszem legkevésbbé sem leszünk zavarva. mondó az egyik hölgy, mintegy a már előbb kezdett beszélgetést folytatva. Megjegyzem, hogy nekem semmi mondani valóm, valamint, hogy ezen beszélgetés czélja előttem teljesen érthetetlen, viszonzá a másik a tükör előtt igazgatva magasan fésült hajzatán, melynek színét nehéz lett volna kitalálni a sok szalag, toll és virágcsokor alatt, Aztán rózsaszínű atlasz uszályát oldalt terítve, fáradtan ereszkedett egy bársony fauteuil duzzadó párnái közé. E beszélgetés czélja érthetetlen ön előtt asz- szonyom ? kérdő az előbb szóló hölgy, ki egyszerit fekete csipke öltözetében hófehér karjait keblén keresztbe kulcsolva állt a beszélő előtt. Teljesen érthetetlen. Köztünk soha sem volt benső baráti viszony. Mi jogosítja fel tollút Hadisovich ezredes leányát, hogy az általa egykor megvetett sertéskereskedő leányának barátságára hivatkozzék, hja persze, az idők változnak, Grünhut Edithből azóta Tevelingen báróné lett! Az önt Tolnameg’yei Hölgyek Lapja. megvető gondolat ép oly távol volt tőlem egykor, mint. ma az ön barátságára való hivatkozás. — Benső baráti viszony csak szellemrokonok között létesülhet és----------és Magda kisasszony arra benne m nem talált. Nem asszonyom. Őszintesége csodálatot és viszonzást érdemel példáját követve én is kijelentem, hogy önt egykor ép oly lelkem mélyéből gyűlöltem, mint ma és áldom a végzetet, mely megengedte önnek legfájóbb döfést adhatni. A szép, a szellemdus Magdát elhagyta kedvese Grünhut Edith végett. Égetők e szavak nemde szép ördög ? és ha még hozzá teszem, hogy mind ennek én valók mestere és a világ állítása, mely szerint a bárót csakis atyám iránt kinemelégithető tartozásai bírák azon határozatra, hogy engem nőül vegyen — teljesen hamis. Barátja Wallendorf gróf, az a fanatikus nő- gyülölő, kinek sehogy sem vala kedvére és ki minden áron megakará hiúsítani tervemet, kétszer is vállalkozott a báró adósságainak kifizetésére, de ón találók utat, módot és a győzelem enyim lett. Meg- g.yülöltetém Jenővel, igen, igen, ő gyűlöli önt! és engem kedves angyalnak nevez és imád. Hm, igazán ? E szerint ön teljesen bírja férje szivét, lehetetlennek tartaná, hogy az önön kívül más nőt szeressen. Mit ért ez alatt, mit akar ezzel mondani kisasszony ? Ki merne kívülem a báró szerelmére számítani ? Én asszonyom. Viszonzá nyugodtan Magda. Ön, kiáltó a fiatal asszony kitörő méreggel, de hát nem hallotta, hogy a báró önt gyűlöli ? Azzal nem törődöm, én ezennel nyíltan kijelentem, hogy férjét szeretem. Ezen szavak után a keleti növényzet között támadt mozgás a két hölgy figyelmét csakis azok izgatottsága következtében kerülhette el. Edith arczán a legfékezhetlenebb düh kifejezésével kezeit ökölbe szorítva ugrott fél iilhelyéről. Es érzelmei nemes hölgy viszonzásra találnak nemde? Mert egy perczig sem kételkedem, hogy mielőtt velem, előbb férjemmel tudatta szivének titkait. Azért menekül Jenő ez este szemeim elől! A hamu alatt szunnyadó parazsat a szép ördög első tekintete lángra gyulasztá. Haha ! késő minden magas szellem gyermekei! a sertéskereskedők ezrei megtették hatásukat. A báróval első moczczanása- kor éreztetni fogom pénzem hatalmát, — különösen ezután a pokolt majd izzó melegre fűtőm számára ! Önnek pedig kisasszony, forró szerelmére hűsítő zuhatagként lebegjen szemei előtt, hogy Jenő szivét törvényes esküvel adó nejének. A szív nem ismer törvényt — viszonzá Magda elrejtett mosolylyal, — ámde ön asszonyom teljesen kiesett szerepéből. A pokolrahevités az angyaloknak nein feladata. Férje iránti ingerültsége \ e- dig teljesen alaptalan. A báró három év után ez este hallá először hangomat és csakis az ön jelenlétében. Edith némi zavarral hallgatva, végre uyugod- tabban mondd : A dolog valóban oly nevetséges, hogy szót is alig érdemel! Annak gondolja asszonyom ? Várjon csak, most jön a komolyabb része. Közöttünk liarcz fejlődött. En a tőlem elcsábított szivet vissza akarom hódítani. Az önnek sikerülni Soha, soha sem fog! Az ellenfél erősen tartja magát, — a liarcz érdekessé válhat. Lássuk tehát, a győzelem az angyalé lesz-e vagy az ördögé. Most körülbelül 1 óra; reggelig egyikünknek nyerni, a másikunknak vesztenie kell. Mit! — ki ál tá Edith — én férjem szivéért harczoljak egy idegennel ? Kérdés, hogy a báró szivében melyikünk az „idegen“? De én nem harczolok ! Asszonyom, ez fegyverletétel. Enyém a biztos győzelem. \ Azt meg fogjuk látni. Jenő önt nem fogja szeretni. Magda felegyenesedve, nehéz hajfürtéit egy
