Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-12-21 / 65. szám

S:zelcs:z;ái:rcL "V iclélce.

folyású ülésünk megnyitása alkalmával csak pár szót szentelhetek — de csak néhány nap előtt gyógyulván fel egy makacs torokbajból nem vagyok még képes hosszassal! és hangosan beszélni.

A mai ülésünk uraim már • tisztújító természeténél fogva fontos, de fontossága még hatvá.nyo- zódik a jövőre való tekintetből; ezen meggyőződéstől áthatva tartottam kötelességemnek még múlt hóban egy nagyobb értekezletet egybehívni, mely hivatva volt, a tisztikarban netán beállandó személy változások felett higgadtan, tárgyilagosan tanácskozni, még mielőtt a bárhonnént feltámadó aspirátiok a nagyközönség véleményét mintegy befolyásolnák.

Biztosíthatom a tekintetes megyei közgyűlést, hogy ezen értekezlet jellemvonása azon függetlenség volt, mely ép oly keveset alkudott volna meg az úgynevezett központi kormányzati körök esetleges tulköveteléseivel, valamint nem engedett volna magán érdek netáni erőszakoskodásának; köszönet és elismeréssel tartozom még utólag is ezen értekezletnek tapintatos és tárgyilagos magatartásáért, melyet úgy hiszem azok sem vontak kétségbe, kik az értekezlet megállapodásaiban megnyugvást nem találtak.

Jól tudom én azt, hogy egy értekezlet megállapodása a tisztújító közgyűlés határozatainak nem praejudikálhat — de úgy hittem és hiszem most is, hogy a megyei közönség megnyugvására szol- gáland annak tudata,. hogy a tisztviselői állások mikénti betöltésének fontos kérdése nem egyedül az egyes pályázók kisebb vagy nagyobb erélylyel való fellépése, nem egyes emberek, vagy családok pártfogásától függ — hanem a megye bizottsága kebeléből kiszemelt független, a közéletben kipróbált, az embereket, helyzetet és tisztviselői kötelességeket ismerő férfiak véleményének megfelelőleg nyerjen irányt— egyszóval, hogy részrehajlatlan elemek vonattak e kérdésbe, kiket nem a klique uralma, nepotismus, politikai párt vagy vaSástekintetek. halié m tisztán a közérdek által fogadott meggyőződés vezérel.

A mai napra tán befolyással biró ezen élői 11- tézkedésem kötelességszerü bejelentése után megnyitottalak jelentem ki az ülést.

Eme, a meggyőződés és igazságszeretet melegével elmondott szavak lelkes éljenekre ragadták a bizottság tagjait.

Utána felállt .a daliás alispán S i m o n t si ts Béla és általános, lelkesült éljenek közt búcsúzott el és mondott le a maga és tisztviselőtársai nevében eddigi állásukról s átadta a pecsétet és kulcsokat a főispán kezébe.

Ez alkalommal mondott beszédét a következőkben hozzuk :

Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes Törvény- hatósági bizottság !

A törvényhatóságokról szóló törvény értelmében a jelenleg működő tisztviselői kar megbízatásának végperczei közeledvén, az önkormányzati joggyakorlatának egyik legpregnánsabb kifejezője az általános tisztujitás képezendi nagy horderejű feladatát a tekintetes törvényhatósági bizottságnak.

Beám csupán egy kötelességet ró ez az ünnepélyes alkalom: kifejezésre juttatni a távozó tisztikarnak legbensőbb köszönetét azon nagyrabeesült támogatásért, melyben egész működése alatt Főispán ur ő méltósága és a tekintetes bizottság részéről egyaránt és mindenkor részesülni szerencsés volt.

Azt hiszem nemcsak az illem sugallnának, de a meggyőződés követelményének is csak akkor teszek eleget, ha mint az alkotmányos kormány-hatalom képviselője és az alkotmányos jogokat gyakorló vármegye egyeteme közé helyezett törvényes kapocs, a tisztikar nevében kijelentem, hogy ez a támogatás épen azért volt olyan erőteljes, épen azért vo t olyan felette becses, mert Tolna vármegye közéletének ezen két fő tényezője, a törvények tiszteletében, a szabadelvű gondolkodás és elhatározásban valamint a vármegye iránti kegyelete« szerotetben egy és ugyanaz.

Engedjék meg azért méltóságos főispán ur és j tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy a mint 1 szivünk és lelkűnkben egygye forrottak, ép úgy arra kérhessük, hogy gyámolitó jóakaratukért, emberi í

gyengéink iránti bölcs elnézéséért s mindenek felett megtisztelő bizalmukért, mélyen érzett hálás köszö- netünket együttesen elfogadni kegyeskedjenek.

A vármegyének őrzésemre bízott pecsétjét és pénztárának kulcsait, azon meggyőződésemnek.hangoztatásával van szerencsém Méltóságodnak átnyújtani,, hogy a helyről, melyet annyi lelkesedéssel és odaadással foglaltunk el, a nyugodt öntudat kíséretében távozunk.

A szív mélyéből jött eme, általános hatást és roppant lelkesedést keltő szavak után ő Méltósága a f ispán a tisztújító ülés tartamára jegyzőül T o 11 h Ödönt és ügyészül Török Bélát kérte föl.

Döry Dénes melegen mondott köszönetét a bizottsági tagok nevében az alispánnak és főjegyzőnek, mint a közigazgatás két kiváló oszlopának, kik az egész tisztikarral egyetemben az ország köz- igazgatásának, a becsületes munka önfeláldozó har- ezosainak kiváló diszére'válnak, s e- köszönetét jegyzőkönyvbe venni határozták.

Ezután a - főispán ajánlatára megválasztatott felkiáltás utján a kijelölő választmány s tagjai lettek : Döry Dénes, Bernrieder József ésKra- moli n Emil ; főispán ur a maga részéről pedig: gróf A p p o n y i Sándor, P e r cz el Dezső és Stank ovánszky János urakat nevezé meg ta, gokul s negyed órára, felfüggesztette az ülést.

Ez alatt a kijelölő választmány elvégezte működését.

A negyed óra letelte után az ülést újra megnyitván a főispán felolvasta a választmány kijelöléseit, melyeket a közgyűlés egyhangúlag helyeselt s igy e g y h a n g u 1 a g felkiáltás u t j á n megválasztattak : S i m on t s i t s Béla alispánnak M adarás z Elemér főjegyzőnek, Kurz Vilmos árvaszéki elnöknek, mi közben az alispán azonnal letette a hivatali esküt, hogy a gyöngélkedő főispánt esetleg helyettesíthesse ; az alispán azután a következő lelkes éljenekkel kisért. szónoki hévvel előadott s a megye legkitűnőbb szónokainak fényes diadalaira emlékeztető nagy hatású beszédet mondotta:

Vannak lelki behatások, eszményi fellendülései a kedélynek s vannak az emberi szívnek mélyén honoló érzelmek, melyekről tanúságot tenni minden szónoki erőnél alkalmasabb a meghatottság gyengesége ; ilyeneknek hatalma alatt állok e perezben én, a ki a tekintetes törvényhatósági bizottságnak ismételve nyilvánult bizalmával lekötelezetten, teljes készséggel ismerem be, hogy érzelmeim méltó tolmácsával nem rendelkezem, s azért egyszerű, őszinte köszönetemnek elfogadását kérem.

Es mégis itt megállnom nem lehet, keresnem kell az okozati összefüggést eme bizalom s annak velem szemben való nyilvánulása között; mert a közéletnek minden faktora magával hordja azon kötelezettséget, hogy még akkor is, mikor a bizalomban nyilvánuló legmámoritóbb kitüntetésnek válik osztályosává, tudjon, vagy legalább akarjon ön- tud ato s an m éri egei u i.

De mentül igazságosabban alkalmazom az ön- birálát mértékét, mentül tovább húzom az összehasonlítás párvonalát, annál nagyobbá válik előttem az az ür, mely megbecsülhetlen bizalmuk s az én szerény egyéni tulajdonaim között van ; s nem juthatott csak azon egyetlen áthidaló következtetésre, hogy abban azon elveknek nagy értékű helyeslése nyilvánul, melyeknek zászlaja alatt én a közpályán helyet foglalok.

A közigazgatást önmagában egy nagy czélnak tekinteni, a mely 1 étjogát, súlyának lényegét a hozzá kötött feladatok sikeres megoldásában keresi ; nem kötni azt semmiféle érdek uszályához, hapcin olyanná fejlődését elősegíteni, hogy az legyen a közjónak s a jól felfogott közérdeknek leghatalmasabb emeltyűje, mely a túlzásokkal szemben mérséklő erélylyel, a szűkkeblüséggel szemben nyugodt bátorsággal bírjon ; s melynek közegei szakítva a múltak életképtelen és tarthatatlan igényeivel, kötelesség- érzettől áthatva, törvénynyel a kézben, igazságérzettel a szívben, az ainbiczió által inspirált becsületes ernyedotlen munkában ismerjék fel rendeltetésüknek egyetlen jogosult alapját: — ezek azok az elvek tekintetes törvényhatósági bizottság, melyeknek pusztán a hozzájuk való meggyőződósszerü ragaszkodásért, ma én köszönhetem a meg nem érdemelt babért.

Ezekkel az elvekkel vértezve fogok haladni tovább a kötelesség utján s kegyelettel őr zen dem még bizalmuk talizmánját, s hogyha elkövetkezik az idő, mely igazolni fogja, hogy az ősi választási jognak csakugyan ez volt utolsó gyakorlata; büszke önérzettel fogok reá hivatkozni, mint az alkotmány védbástyáinak azon csodaszerére, a mely egyaránt gazdagon jutalmazott kicsinyt és nagyot, a mély a gyengéből erőst, az erősből óriást nevelt, s mely erkölcsi rugója volt annyi magasztos es nagy cselekedetnek, s a mely az én életemnek legszebb kitüntetése.

Ez a tisztujitás fénypontot képező, magas szárnyalást! beszéd, mely a fenkölt gondolkodású és csodált munkásságé. alispán legigazabb, legszebb tolmácsa volt, s melynek behatása alatt a bizottsági tagok büszke önérzettel és egész enthu- ziázmnssal fejezték ki örömüket a fölött, hogy megyénk ily jellemszilárd és hivatásának magaslatán diszlő férfiút vallhat megyéje első munkásának ; frenetikus éljenzést és szűnni nem akaró lelkesedést keltett a beszéd hatása alatt átszellemült hallgatóság között.

A lelkesedés őszinte nyilvánulásai után tovább folyt a választás és pedig ismét közfelkiáltás utján megválasztattak : F ö r d ő s Vilmos tiszti ügyésznek, M ó d 1 y László főpénztárnoknak és B odná r István ellenőrnek, dr. N o v á k Sándor I. aljegyzőnek, dr. Daróczy Aladár II. aljegyzőnek, Nunkovics Ferencz III. aljegyzőnek. Az árvaszéki ülnökök, valamint a többi megyei tisztviselők is mind a régiek maradtak. A főszolgabirák között csak a dunaföldvári járásban volt szavazás, hol Orosz Endre, Mádi Kovács Jánossal szembén 137 szótöbbséggel győzött. A győztest néhány lelkes hive vállaira kapta és ugv éljenezték. A simontornyai járási főszolgabírói állásnál is szavazást kért a két jelentkező Fonyó László és Döry László, de a szavazás megkezdése előtt Döry visszalépett s igy Fonyó László közfelkiáltással mégválasztatott főszolgabíróvá. A szolgabirák szintén mind meghagyattak eddigi állomáshelyeiken. Végre a főispán törvényes jogánál fogva ólethosz- sziglan kinevezte főorvossá: Dr. S a s s Istvánt, fő- számvevőnek Ágoston Károlyt stb. állásokra mind az eddigi tisztviselőket.

Tiszteletbeli tisztviselőkké a főispán a következőket nevez'e ki: Tiszt, főjegyzővé: dr. Kamin erer Ernőt. Tiszt, főorvosokká: dr. Korbuly Sándort, dr. Györky Lajost, dr. Sántha Ee- renczet, dr. Hevessy Gyulát, dr. Láng^Frigyest, dr. Piringer Józsefet és dr. Kohn Gábort. Tiszt, főszámvevővé : Fejős Imrét. Tiszt, főpénztárnokká: Antal Ferenczet. Tiszt, tiszti ügyészekké: Török Bélát, Kés in árky Ivánt, Blochinger Károlyt, Kirch- knopf Ágostont, Bátkay Lászlót, dr. Dagályi Lajost és dr. Debreczeni Józsefet. Tiszt. Szolgabirákká: Halász Gézát és Bajó Pált. Tiszt, aljegyzővé Sörös Józsefet. Tiszt, járásorvosokká :' dr. Lévay Ig- náczot és dr. Spiegel Ármint. A főispán végül köszönetét mondott a bizottsági tagoknak a választás rendes és zavar nélküli lefolyásáért s az ülést befejezettnek nyilvánitá. A megválasztottak aztán letették a hivatalos esküt a közgyűlés színe előtt s bevégződött az utolsó népes restaur á t i ó !

Az ülés után az újonnan megválasztott tisztikar az alispán vezetése mellett tisztelgett a főispánnál s Simontsits Béla alispán ekkor a következő szép beszédet mondta :

Méltóságos Főispán ur !

Tudom, hogy a közügy iránti benső érdeklődés és vármegyénkkel szemben mindenkor élénk szeretete voltak az indok, mely lehetővé tette, hogy gyengélkedő egészsége daczára, mai tisztújító közgyűlésünket vezesse, azért csak rövid időre kérem figyelmét, hogy elmondhassam, hogy a vármegyének ujonan választott tisztviselői kara működését azon első lépéssel kívánja megkezdeni, hogy Méltóságodnál megjelenve, változhatlan tisztelete és odaadó szeretettének ad kifejezést. — De nemcsak az hozott ide Méltóságos uram, mert mi nemcsak a magas állásának bölcs betöltésével természetszerűleg Folytatás a mellékleten.