Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-12-04 / 60. szám
aranyos középút es a társadalmi bonton kínjára van kitalálva, mert véleményét nem tudja eltitkolni soká eg'y helyben maradni nem tud. Ha felugrik a székből, ruhája bizton ott akad. Tánczolni is csak azért nem szeret, mert az egy meghatározott ryt- mus szerint megy. Helyes ítélete, erős önérzetet teremt benne, hozzá élénksége — teszi, hogy legtöbbször iszonyú disputára ragadtatja magát, olyankor a gyengébb vélemónynyel szemben nem ismer kíméletet, de ha valakinek elismeri fensőbbségét, érzelme tüstént rajongássá válik. Mindenhez van ügyessége, tehetsége, de csak alkalom-adtán értékesíti. Legtöbb készültségéről a maga meglepetésére jut tudomásra. Jó ízlése van, de nem törődik sokat külsejével, úgy, hogy néha a külső rendetlenség szignálja a világgal szemben genialitását. He ha gondot fordít öltözékére, meglepően jól választ. Egyetlen ránéz, szál virág-, csokorral tud tetszetős hatást érni. De az neki mind mellékes. Eszmék foglalják el és elvei vannak. Hangoztatott elveiben bízni lehet, mert a legtöbb genialis nőnek szive arany, jelleme vas. A magasztosabb női eszmékért küzd, pályát akar választani, de minderről rendszerint eltéríti a szerelem. Egy mély odaadó szerelem, miben leg- többnyire csalódik, mert fennkölt ábrándja nem valósulhat. Mindenkinek óhajt kedveskedni, A gyermekeket szenvedélyesen szereti. Az egész ifjú ifjúság képezi bámuló táborát, a házasulandóktól húzódik. Az öreg urakat mulatatja, azok kegyeltje. Asszonynak biz ez legjobban beválik — talán mert legritkább. Virága a gyöngyvirág, szövete a csipke, színe a ragyogó napsugár. VI. Az elismert szépség. Ahhoz mindenekelőtt szépnek kell lenni, igen szépnek. Szabályos arczél, tömött gazdag hajzat, hamvas arczbőr, tündéri termet. Az estély, bál, korcsolyatér, majális, fürdő- saison királynéjának koronáztatása, mindig a család kebléből indul ki. Ott dolgozik helyette az anya, hogy a hófehér kis kéz kárt ne szenvedjen, ott viseli el letett ruháit a kevésbbé szép nővér és teszi ki magát a- konyhatüz rongáló hatásának a testvér arczáit megkímélendő. Legjobban csodálja apja, mint a család leg- szakértőbb közege. A szépségnek az apa is szívesebben izzadja a szabókontot, gyönyörködhetik TÁRCZA. Szabó Kata. — Irta: Várkonyi Endre. — Szegény, egyszerű kis lányka volt Szabó Kata. Egyszer egy színtársulat érkezett a kis városba s a súgó éppen az ő öreg édés anyjánál fogadott szállást. Ez többször hallotta énekelni a kis Katát, felismerte hangja értékét s rábeszélte az özvegyet, hogy adja lányát színésznőnek, ott nagy jövő, fényes fizetés vár rá. Mindennap ingyen belépő jegyeket hordott haza s az özvegy leányával naponta hűségesen megjelent az előadáson ; igy járták le a súgó lakásbérét, mert pénzéhez úgy sem juthattak. S a koczka el volt vetve. Az egyszerű iparosnak a leánya többé nem találta meg nyugalmát a csendes lak szűk körében ; a színpad világa csalogatta, ábrándjai ott jártak a festett falak között s álmodozott fényről, dicsőségről, kábító diadalokról. Egész nap énekelt; a színházban hallott dalokat mind sorban ajakára vette, melybe néha belerecsegett a súgónak borízű hangja, mikor ott pipázott a konyhaajtó küszöbén ! Kata a tükör előtt cziczomázgatta magát, minden színésznőt utánozni próbált s egész nap a múlt esti előadások tartalmát és a színészek játékát beszélte el anyjának. Mire a színtársulat búcsút vett a várostól, magával vitte Szabó Katát is mint szerződött kó- ristanőt; még nevét is meghagyta. Megkezdődött a kóbor vándorélet. Itt pír hétig, ott pár hónapig voltak s nem egyszer éhezett, érte — remekében ! Az anya boldog. Mindennap újra örül, az ő szép leányának és szorgalmasan fűzi ábrándjait az örömhez. Egy szép leánnyal bíró anya ábrándjaiban még a királyfi is talál helyet. A környezet hódolata után kétségtelen a világ hódolata. Az arany ifjúság elismerése fait accomplit és királynői magatartással fogadtatik mint egy tartozó attributus. Leányokkal nem igen foglalkozik, legfeljebb sajnálja őket. Azok igyekeznek toilettejót kritizálni, magaviseletét unalmasnak, gondolkodását sekélynek nyilvánitani. A legtöbb esetben az is. A fenn leirt környezet, mely érte dolgozik, helyette gondolkodik teszi, hogy ha vannak is értékesebb tulajdonai — nem fejlődnek, mert nein fejlesztik. Összes gondjait a toilette képezi, de ebben remekel. Szerelme — nincs. A mama beleplántálta a fórjvadászat taktikáját, a mit ugyancsak a mama végez, a leány csak a bámulandó és választandó .medium; ki mellesleg kitűnő tánczosnő. Bálon legszebb, mert nem ismeri a leányok aggódó négyes és csárdás keserveit és igy nem torzítja el bájos vonásait a jól ismert édes, keserű, mondva csinált mosoly. — Kézi ügyességéről nem szól a krónika, legfeljebb a máma az udvarlók előtt. Egy finom hímzést ugyan mindig látni kezei közt, de a legtöbb esetben az soha sem készül el. Milyen asszony lesz ebből ? Kinek nagyon sok pénze van, és kevés igényt támaszt házi tűzhelyéhez — kivéve, ha a világ előtt csillogtatni kell. Ám vegye el. Virága az üvegház pálmája, szövete a brocat, színe -— a divatszin, ha jól áll. Véget vetek hiányos és talán nem is találó vázlatomnak. Ha jól kutatjuk minden nőben megvan minden jó és rossz tulajdon. Egy okos szerető anya, egy becsületes jó férj, és bármilyen tulajdont tett a végzet leikébe, jó asszony lesz belőle. De kétségkívül mindegyikből évek múltán. Öreg asszony. —— Erzsébet. — Népballada. — Irta: Szarvas dVEarislca— Zeng a muzsikaszó Vigad a nászsereg Vigan a báztáj, A menyasszony kesereg! Alákajlik feje Gömbölyű keblére, Tolnamegyei Hölgyek Lapja. fázott. De az ifjú leányban volt ambiezió ; haladt előre napról-napra s óráit nem léhaságban, hanem folytonos tanulás közt töltötte. Félév múlva már nagyobb szerepekben is felléptéitek, sikerei elismerésre találtak s rövid idő múlva, mint másodrangu színésznő szerepelt. Ekkor jött egy ügyes karmester a társulathoz, a ki felismerte benne az érzelmes természetet, a tiszta csengő hangot s miután zenei iskolázottsága hiányzott, a kaczérság pedig teljesen elütő volt szerény modorától, rábeszélte, hogy ne az operettekre, hanem népszinműénekes- nőnek képezze magát. Szabó Kata szót. fogadott s szorgalmasan vette leczkóit. Egy óv múlva már mint népszinműénekesnő szerepelt a dunántúli nagyobb városokban. Megfordult itt kisebb-nagyobb időközökben Váry Gyuri, a színigazgatók e proto- typje, rendesen gyenge társulatával, melyben a lelket Gyula fia, a kitűnő burlesque színész tartotta. Érdekes alak volt ez, a vidéki színészet ösz- szes jó és rossz tulajdonaival. Pompás játékos terjedelmes hanggal, képes bárminő fajú szerep meg- játszására, intelligens megjelenés, olvasott fő, de korhely, iszákos a legnagyobb mértékben. Atyja társulatához állandóan a fiúi szeretet kötötte. Neje, kitűnő primadonna, a ki évek hosszú során át tündökölt a vidéken, elvált tőle, részeges durvaságai miatt nem tűrhette. Ez ember karjaiba vezette a végzet Szabó Katát. Gyuri bácsi — igy nevezte mindenki az ismert színigazgatót — társulatához szerződtette nép- szinműénekesnőnek. A már szép hírnévnek örvendő színésznő elhozta ide is magával azt a kedves szerénységet, melyet az alacsony szülői házban szítt Sűrű könnye omlik Fehér kendőjére! Vőlegénye nézi Vigasztalja szóval, Nem érsz messze rózsám Azzal a nagy búval! Minek az a sírás Minek az a bánat, Mikor az én szívem Vágyódik utánad. * * * Beteg vagyok anyám Fáj a szívem nagyon, Art az én lelkemnek Ez a nagy yigalom ! Fehér selyem pruszli Szűk az én szivemnek, Virágos koszorú Nehéz a fejemnek ! Ha én ezt a kettőt Még ma letehetném, De meg is gyógyulnék De nagyon szeretném! Szép virágot nyílna Kertem rózsafája, Nem fájna, nem fájna Az én szívem tája ! * , * * Csöndes az éjszaka Csak a bokor zörren, Tarlott akáe/.fákon Szaraz levél csörren! Se csillag, se mécsfény Nem téved útjába, Csak a futó árnyék Imbolyog nyomába! Kicsi falu végén Kicsi ház ajtaján Beszkető kezével Kopogtat a leány 1 „Nyisd ki édes rózsám Én jöttem, én vagyok! Eressz be, bocsáss be Megfagyok, meghalok ! Hideg az éjszaka Lelkem, testem fázik Halovány két orczám Fagyos hótól ázik! Halálmadár szállott Kis kerted fájára; Eljöttem eljöttem Hozzád utoljára! magába, a színpad nem rontotta el zománczát, sőt nevelte nimbuszát. Nemcsak a közönség, de — a mi ritkaság — magok a színészek is kedveltjök- nek tartották, az irigykedés bántó fogát nem mártották belé. De senki sem volt iránta annyi figyelemmel, gyöngédséggel, mint a rendező, az igazgató fia, a kin nemsokára nagy változást vettek észre. Többé nem dáridózott hajnalig, a kurta korcsmák elvesztették legjobb törzsvendégüket, sőt fölhagyott végleg a szeszesitalokkal. Mit az orvosok hiába tiltottak neki szívbaja miatt, melyet a folytonos tivornya okozott, leszoktatta arról a szerelem, mely e bla- zirt emberben még egyszer termékeny talajra talált. A színpad mögül csakhamar lábra kelt a fáma, hogy az uj színésznő férjhez megy a társulat bur- lesquejéhez ; volt aztán szapulás színfalakon kívül és belül. „Hogy mehet az az üde, ifjú nő egy részeges csaphoz, ahhoz a blazirt, kiélt emberhez, kit olső neje is elhagyott; mily jó parthiet csinálhatott volna a fiatal, tehetséges színésznő, még ügyvéd is elvette volna“ stb., a mint ehhez kitünően értenek ama bizonyos nyelvek, melyeknek legkedvesebb foglalkozásuk mások ügyeivel foglalkozni. Csakhogy a szivek boldogságát nem a pletyka nyelvek vezetik, még kevésbé szerzik, legfölebb feldúlják. S ez esetben is nagyon csalódtak azok. a kik jó prófétáknak gondolták magokat! Az esküvő rövid idő múlva megtörtént, s a világ elitéltjei a legboldogabb házaséletet élték. Az a blazirt ember, a ki végig própálta a világot, a ki már belecsömörlött az élvezetekbe, kinek idegeit már csak a féktelen tivornyák izgatták, most meg-
