Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-11-13 / 53. szám
IX. évfolyam. 1889. 53. szám. Szekszárd, szerda, november 13. SZEESZiRD mH! TOLUA XT JVZRUVCE C3-YIE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ái ; Egész évre .........................6 fii. Fe l évre..............................3 frt. Évnegy edre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, ngy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez kfildondők. nVTeg-jelexiild lieten.lcéxn.'t kétszer z szerdán és szombaton. Szerkesztőség; Kiadóhivatal: Sétpatak-utoza 1113. sz. Széchenyi-utcza 172. sz. Hirdetési díjain: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ík „ „ 5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Az utolsó restauráczió. A jövő hónapban folynánk le országszerte a vármegyék utolsó restaurácziói! Sok régi, jó és rossz emlék fűződik a res- taurácziókhoz, melyek a 48 előtti leform korszak s a 61-es alkotmányos élet idején foglalkoztatták a vármegyeház termeit. Sok viharnak, de talán még több lélekemelő jelenetnek és fényes szónoklatnak volt néma tanúja a mi megyeházunk nagyterme, melyben a 48 előtti Kubinszky és Pecsovics-világban ugyancsak voltak viharos, dörgedelmes ülések, midőn a küzdő felek úgyszólván ostrommal foglalták el a gyüléstermet! Az alkotmányos élet felderülte óta megcsön- desedtek a vármegyei szenvedélyek — különösen nálunk, hol a törvényhatósági üléseken rendszeres „ellenzék“ úgyszólván sohasem volt; simán folytak le a megyegyülósek, melyre a megye ellenzéki képviselői nem is igen szoktak megjelenni, vagy legfölebb ott hallgatag szerepet vittek: tőlük tehát nyugodtan, csöndesen végezhették megye dolgát. Ha néha napján meg is próbálkozott egy elkeseredett bús hazafi konkolyt hinteni a békés gyülekezetbe, vagy pedig az országos politikai kérdések kényes fejtegetésébe fogni merészkedett : csakhamar abba hagyta a hiú, sivár küzdelmet, mert látta, hogy itt nem igen akadnak hívei! Szóval megyénk üléseinek az alkotmányos élet óta s mostani szervezetében — nem igen van valami „különös, érdekes története“ ; ami mindig jót szokott jelenteni. Nálunk a megyén dolgoztak, adminisztráltak, de országos politikai kérdésekkel nem igen foglalkoztak. Még a választások, restaufácziók sem voltak valami izgalmasak ; legtöbbnyire csöndesen folytak Felelős szerkesztő és laptulajdonos: G e i g* e r Gyula. le. A megye kiváló vezérférfiainak jelöltjeit támogatta rendszerint az egész közgyűlés. Nagy ritkán esett meg az a különös eset, hogy még rendszeres küzdelem és korteskedós is vegyült a restaurácziók csöndes napjai közé ; de az aztán csinált is ritka feltűnést, sőt néha a nyugalomhoz, békéhez szokott virilisták közt szinte megütközést keltett. Az idei restauráczióval mindezeknek az izgalmaknak végük lesz ! A restaurácziók fejfájára már rá lehet Írni e szót: „fűit!“ Csak voltak s nem hihető, hogy valaha meg legyenek. Megyénkben a jövő hónapban megejtendő tisztujitás mozgalma eddig csupán arra szorítkozott, hogy érdemdús főispánunk a megyebizottsági tagokat november 18-ára előleges értekezletre hivta egybe, „a tisztviselői állások betöltésénél követendő elvek megállapítása s a személyi kérdéseknek ehhez mérten történendő megbeszélése czóljából,“ — amelyen mint a viszonyokból és körülményekből sejtjük, szintén nem lesznek viharos jelenetek, vagy nagymérvű nézeteltérések; mert a megye fontosabb állásaiban a restauráczió — tudtunkkal — nem fog nagy változást előidézni. Csak a dunaföld vári és simontornyai járási főszolgabírói állások körül mutatkoznak némi ellentétek, melyek azonban remélhetőleg szintén az összes törvényhatósági bizottsági tagok közös megegyezése és egyetértése mellett minden különösebb rázkódások nélkül fognak eltüntettetni, minthogy ez előértetekezleten is — mint nagyérdemű főispánunk meghívójában kifejezi — a „közigazgatás fontos érdekeinek minden egyéni tekintetek fölé helyezését a vármegyénk tisztikarának a közszolgálat mai követelményeihez mért megválasztását czólzó intencziók“ fognak érvényre emeltetni ; ezek ellen pedig egyetlen bizottsági tagnak Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. sem lehet kifogása, a ki a vármegye, a közigazgatás és közszolgálat érdekeit valóban szivén hordja! Eemóljük tehát, hogy az „utolsó restauráczió“ békében fog lefolyni nálunk, nem igen fogja felizgatni a kedélyeket, mert különös változásokra nincs kilátás ; s igy megyénk úgyszólván teljesen a mostani tisztikart fogja átadni az állami admi- nisztrácziónak. Sz. = Tolna vármegye törvényhatósági bizottság igazoló-választmányának folyó hó 18-ára kitűzve volt ülése, e hó 15-én fog megtartatni. ~ A kereskedelmi miniszter a törvénykezés és közigazgatási hivatalok kellő elhelyezése czóljából felmerülő azon költségekre, melyek az u. n. Leopold-féle ház melletti épületnek megvételére, esetleg kisajátítására szükségesek, a mértókhitelesi- tési alapból legfeljebb 11.000 írtnak fordithatását engedélyezte. = Érmek iparosok számára. Az orsz. iparegyesület a hazai iparosokat előmenetelre buzdítani s az ipar előmozdítása körül szerzett érdemeiket elismerésben részesíteni s ezek által a hazai ipart előmozdítani kívánván, a kiváló iparosok számára a következő érmek kiadását határozta el: arany-, ezüst- és bronz diszérem oly iparosok számára, kik a hazai ipar előmenetelét idézték elő gyakorlati működésük által. Továbbá ezüst- és bronz diszérmet kapnak oly iparosok, kik a rendszeres műves iparban (kézművesség) ipari jelessógük által kitűntek és a kik a kor igényeinek és a külfölddel való versenyképesség feltételeinek megfelelő ipartelepet (gyár, műhely) hoztak létre s annak helyes vezetése által versenyezni képesek. Végül diszéremmel A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. A javithatlan. A marczalii kaszinóban, egyik asztalnál három ur szokott ülni. Szájukban öblös tajték-pipa, előttük az asztalon öblös literes üveg állott rendesen. Mind a háromnak mosolygós a képe, mint a paradicsomalma. Egyik a marczalii tiszttartó. Hatalmas, tiszteletet parancsoló alak. Erős fényű, nagymetszetü szemeiből határozottság sugárzik. Magas homlokán a lelki nyugalom, a benső egyensúly fönsége ül. Ha beszél mindig szónokol; classicus mozdulatokkal, választékos gestussal kisérve minden szavát, mintha született szónok volna. A másik a marczalii patikárus. Szüntelenül nevető, görlies emberke. Valóságos „Dobzse László“ modern Kiadásban. Senkinek sem mond ellent soha. Ezt sokkal kényelmesebbnek tartja, mint a dispu- tálást, a mihez mégis csak kell gondolkodni. Nagyon keveset beszél, de minden szava mulatságos, mert tótos a dialectusa. Tót származására különben sokat is ad. Megvan rajta a szlávfajnak minden ismertető jele. Vallásos egész a vak rajongásig. A harmadik a marczalii fiskális. Gonosz ve- sójü ember. Sápadt, barna arczán valami szokatlan, sarcasticus mosoly ül. Szemeit ide-oda forgatván, villogtatja, mint a martalékot leső tigris. Mintha azt lesné : kit harapjon meg ? Ért is a harapáshoz . . . szóval. Ez a három ur szokott vendége annak az asztalnak, mely nekik köszönheti történelmi nevezetességét. Ott intézik ők Europa sorsát. Világra szóló események onnan vetik előre árnyékukat. A tiszttartó és fiskális rendesen nagy oráczió- kat tartanak a keleti kérdésről. Az erős filipikák sokszor olyan éles ellentétbe helyezik a két nagyhatalmat (t. i. a marczaliit) hogy szinte hajszálon függ a világbéke egyensúlya. A két vitatkozó, jegyzékváltó nagyhatalom mellett a patikárusnak jutott a szerencse a politikai eoncertet nevetéssel kisérni. Végre már még sem állhatja. Csak bele kell már egyszer szólnia neki is. Erre a ravaszképü fiskális ágit is ad, mikor oda szól: — Hát nincs igazam, patikus barátom ? A nevető patikárus egyet, kettőt ránt a gör- hes, csontos vállain. — Persze ! persze ! De ín is mondanám valamit keleti kirdisrül. — Az-e? Na, azt már meghallgassuk! Ugy-e tiszttartó komám ? — Úgy, úgy ! Csak halljuk! — Hat ín áztat mondok, hogy keleti kir- clist lehetné megoldani pápával. Pápa kapna vissza minden juszagot, hatalmat. Pápa^ aztan csinálná igazságot nemzetközi kirdisekben is. — Hahahahahaha! — kaczagott a tiszttartó. — Hihihihihihi! — vihogott a fiskális. — Hogy lehet észszel rendelkező embernek ilyen bolondot mondani, ha mindjárt patikárus is ! Mit akarsz te a pápával ? Ilyet csak efféle bolond, bigott ember mondhat, mint te ! A kis görhes ember az agyvelején volt találva. — Micsoda ? In vagyok bolond ? in vagyok bigott ? Eztet mondtál te fiskális ? Eztet mondtál, Kalivoda ? Mig megirek, hogy maskíp besziled. Te istentelen, rossz, vallástalan vagy. Mig megirek, hogy fogsz kiabálni Istenhoz. Az utolsó szavakat nagy haraggal pattogta el a görhes emberke s ez úttal teljesen kivetkőzött arcza az örök mosolygásból. Felugrott s ott hagyta faképnél az asztaltársaságot.
