Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-11-09 / 52. szám
52. szám. Szekszárd, szombat, november 9. IX. évfolyam. 1889. TOLUA AT^k-lRIMlEGÍ-^riE] törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Tvdleg-jelenik lietenkiéiii kétszer? z szerdán és szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. Előfizetési ár Egész évre .....................6 frt. Fe l évre.............................3 frt. Évn egyedre . . . • . 1 frt 50 k'r. A lap szollomi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Sétpatak-utcza 1113. sz. EEirrdetési díj als;; Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttórbon 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz. JLz ünnepsértés. Van az 1879. évi XL. t. ez.-ben, mint a ki- hágási büntető törvénykönyvben egy §, bogy nevén nevezzük a gyermeket, annak 52-ik §-a „az ünnep- sértés“, mely következőkép rendelkezik: „Aki az 1868. Lili. t. ez. 19-ik §-ának az ünnepre és vasárnapra vonatkozó intézkedéseit megszegi: 100 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.“ Az 1868. Lili. t. czikk 19-ik §-a pedig ezt rendeli. Vasárnapokon minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggesztendő. Úgy szintén bármely vallásfelekezetnek ünnepén a templom közelében s egyházi menetek alkalmával azon tereken és utczákon, melyeken az ily menet keresztül vonul, mind az mellőzendő, ami az egyházi szertartást zavarná. Az 1880 : XXXVIII. t. czikk 40. §-a szerint ezen kihágási cselekmények fölötti ítélethozatal a kir. járásbíróságok hatáskörébe utaltatott. Itt -meg kell jegyezni, hogy a pénzbüntetés behajthatatlansága esetén két forinttól tiz forintig terjedő összegig egy-egy napi, azon felül pedig minden tiz forintig terjedő összeg helyett egy-egy napi elzárás állapítandó meg. Vagyis magyarul ez annyit jelent, hogy ha a pénzbüntetést az elitéit vagyonából fizetni nem képes, szabadságvesztéssel, 10 napig terjedhető elzárással büntethető. A törvényhozó testület tehát gondoskodott, hogy bármely vallás szertartásai, tiszteletben tartassanak s az emberek és polgárok hite, nevetséges komédiává ne alacsonyittassék. A törvényhozó testület felismerte, hogy a valEelelös szerkesztő és laptulajdonos: Geiger Gyula. lás és erkölcs életföltótolei a társadalomnak s a vallás és erkölcs az, melyek akaratunkra határozott befolyást gyakorolnak. Nagyon jól tudjuk, hogy a mi népünk között sok azok száma, kiknek Ítélő képességük, lelkiismeretük, a jó és rósz természete között különbséget tenni nem bir. Nem azért tesz jót, mert az jó, s nem azért irtózik a rosztól, mert az rósz; hanem jót tesz azért, mert jutalmat vár s a rosztól irtózik azért, mert fél a büntetéstől. A nép ezen osztályának nagy szüksége van ama természet fölötti törvényekre, melyeket a hit alkotott, szüksége van rá főleg azért, hogy életüket erény világítsa be, hogy ezek zabolázzák vágyukat, természeti hajlamukat s ekként az által szoktassa arra, a mi igazság és a mi jó. A törvényhozás a vallás és erkölcs megóvásáról habár nem teljesen is, de gondoskodni igyekezett. A törvény azonban végrehajtás nélkül holt betű. Az 1868. 58. t. ez. 19. §-nak rendelkezéséhez semmi kétség nem fér. Vasárnap, vagyis a naptár vasárnapján minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggesztendő. A törvény világosan vasárnapot említ, s ezen vasárnapon keresztény és zsidó törvényileg vannak eltiltva, hogy nem elkerülhetetlenül szükséges munkát végezzenek. De a törvény — fájdalom — csak holt betű marad. Csoda-e azután, hogy a társadalom hű tükre, a bűnügyi statisztika évről-évre rútabb alakot vet Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. vissza szemünk elé s a társadalom egyesei mindig nagyobb számban iszaposodnak s merülnek a bűnök posványába ? Neveket tudnánk fölsorolni, hol a cselédek fölfogadásánál egyik föltétel, hogy vasárnap kimenője nincs s tartozik épp azon munkát végezni, a mit hétköznap teljesít. Hát az ilyen pária, mikor emelkedhet föl azután Istenéhez ? mikor hallhatja a szószékről, tanszékekről, a sajtó utján vagy az emberi ajkakról hirdetett ama tanokat, melyek őt Istenéhez, hazájához és családjához szorosabban fűzik, lelkét tisztítják s szivét nemesitik ? Nem akarja azt a törvény, hogy a vasárnap „saturnáliak“, az érzéki kicsapongás, napjai legyenek, hanem hogy e napot a nép erkölcsi komolysággal ülje meg, mint azt Anglia s a szabad Sveicz népei ülik. Nálunk se volt ez mindég igy. Még néhány évvel ezelőtt is minden kis és nagyobb község megüimeplé a vasárnapot. Vasárnap volt az, melyen a nép apraja, nagyja tisztán kiöltözve, zsúfolásig megtölté a templomot s a délutáni vecsernye után pedig tánezba ugrott a fiatalság s az esti harangszó imára s nyugalomra inté a vig falu népét, hogy jövő héten Istenbe vetett bizalommal még nagyobb kedvvel kezdjenek a munkához. Akkor ugyan a népnevelós nem állott oly magas fokon, mint a mai nap, de a legutolsó parasztgyerek is el tudta mondani, hogy : Az Úr Isten a nagy égben Monda, bét nap van egy hétben, Hatot nektek általadok, Hogy azokon dolgozzatok ; A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. ó íl a. j_ Ha most itt volnál, itt mellettem, Édes mosolygó, nyájas angyalom, S szelíd kezeddel simogatnád Sötét felhőkbe burkolt homlokom. Ha most itt volnál, s ajkaiddal Hegéinél nekem tündérszép mesét, Mig szemeidnek sugarával Beám az üdvök árját hintenéd ; Ha itt volnál e kis szobában, A hol most árván, betegen vagyok, S a hol nékem a megnyugvásnak Parányi mécse sem ragyog; A hol lelkem re hű vigasztaláskint Nem hat a béke-angyalok szava, S jajongva repdes át a puszta légen ' Megtört szivemnek bánatos dala ; Oh, mennyi álom, mennyi édes ábránd Válnék valóvá e kicsi helyen. . . Ha most itt volnál s édes ajkaiddal Bégéinél tündérszép mesét nekem ! Kigoletto. 3?ista__ Innen-onnan ogy évtizede, hogy a budapesti egyetem küszöbét koptattuk én s barátom : Czit- rom Pista. Soha Pistánál vigabb fiút nem láttam. Százféle szórakozásai közepett, melyeket valóságos sports- mann módjára űzött, nem is juthatott ideje a komoly munkához. Pista urfi megjelent a túrion s a totalizateur előtt egész respectabilis korifeusnak tűnt fel; a bicyclisták traiujéről som szokott volt elmaradni, különösen ha valami bajnok-jelöltség forgott szóban, a városligeti jégpályán pedig ópen- séggel a neptuui notabilitások lajstromába tartozott és pardonnez — moi! a mit legelői kellett volna felemlítenem, a legbuzgóbb látogatója, ogy kimondott habituéje volt az „isteni Ilka“ prémier estéinek. Egy szóval gentry módon élt. Hogy a hölgyvilág bálványozásig rajongott érte, az elmondadók után említeni is fölösleges. A miből azt is megtudjuk, hogy az e körbeni bódításait, nemcsak atléta módra kifejlett szép sugár termetének s örökös megnyerő mosolyt hordozó ajkához oly festőileg illő bogár fekete selyem-íinom bajszának, hanem ezeken felül — mert hiába a szép nemnél ezek magukba véve is imponálnak — leginkább egy más tulajdonságának is köszönhető s ez : ama csaknem az utánozhatlanságig ügyes társalgási modora volt, melylyel mindenkinek azt tudta csevegni, a mi valakinek épen a legjobban tetszett. Társaságban egyik hölgytől villámgyorsasággal a másikhoz fordulva, ajkán hamiskás mo- solylyal mulattatta a hölgyközönség minden tagját, kor és rangkülönbsóg nélkül. S e czólból minden kapóra jött neki. Summa summanim Citrom Pista bovégzett Don Juan volt, ki nagyon olcsó árban szórta merész röptű agyvelejének még merészebb frázisaival garnirozott bókjait. Nem csoda aztán, ha volt is kelete, kapott rajta mindenki, a ki csak a gyüngé- debb nemhez tartozott; a nagymamájának is bátran beillő Kazaynó pl. ép oly komolyan dicsekedett Pesta szerelmi nyilatkozataival (azt csak zárjel közt súgom meg, hogy a hallgatóknak meg komolyan kellett magokat türtőztetniük, nehogy komolyan agyonkaczagják magokat,) mint az a szende kis lány nem birta eltitkolni a fölötti örömét, hogy Citrom ur őt nem csak észrevette, hanem még olyanokat is sugdozott fülecskéjébe, a mi az ilyen fesledező rózsabimbónak igen jól esik, a harmincz tavaszt meghaladott hervadozó rózsáknak pláne fölötte hizeleg. Barátai valamennyien szerettük. A kópé ellenállhatatlan vonzerővel birt mindnyájunkra nézve. Volt valami benne Machiavelli ravaszságából Fran- casso kapitány hidegvérével egyesítve ; diplomata a tökélyig s vakmerő a végletekig. E veszedelmes
