Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-11-06 / 51. szám
IX. évfolyam. 1889. 51. szám. Szuszáról, szerda, november 6. TOLUST-A. 'X^klR.IMIIEa-'XUE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár r Egész évre ...................6 frt. Fé l évre...............................3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. 1 A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, ngy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. JN/Eeg-jeleraiH: ln.etérültén.i: kétszer z szerdán es szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Sétpatak-utcza 1113. sz. Széchenyi-utcza 172. sz. Hirdetési díjain:: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. ” Bírósági árverési hirdetmények : 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: 1 G 0 i g* e r Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. A „Szekszárd Vidéke** most már jpflT' kétszer jelenik meg hetenként. Előfizetési ára mégis 0 írt marad. JLz iparos ifjúság;. Az iparos tanoncziskola múlt tanévi értesítőjében egy eszmét pendítettem volt meg a felszabaduló ifjak továbbképzését illetőleg. Feltárni igyekeztem értekezésemben ama hiányt, melyet Szekszárd iparos ifjúsága érez az által, hogy nincsen olyan helye, a hol vasár- és ünnepnapokon, vagy a munkától szabad idejében magát kipihenhetné és az alatt is nemes szórakozást, élvezetet nyerhetne. Utaltam ama morális kötelességre, mely a komoly gondolkozásu mestereket terheli, ha nem gondolkoznak módokról arra nézve, hogy a tisztességes ipar űzői fiatal koruk szabad idejét olyan hasznos, önművelődésüket elősegítő foglalkozásokkal töltsék el, melyekre férfikorukban visszagondolva a hála, elismerés és tisztelet szavaival emlékezzenek azokról, a kik őket megtartották a jóban, egy részüket megmentették a rosztól s különösen saját maguk és családjuk anyagi és erkölcsi boldogulását megteremtették. Ajánlottam, hogy egy „Legény-egylet“ vagy ha czim jobban tetszik, egy „Iparos ifjak önképző- egylete“ alakíttassák, a milyen az ország más valamirevaló városában mindenütt van. Ez egylet az ifjaknak a szó igazi értelmében nemes szórakozást, szellemi élvezetet és testi fáradalmaik után lelki üdülést, táplálékot nyújtana. — Megtartaná őket iparuknak, ha elvonná a testet- lelket ölő korcsmától s gondoskodva leven a vezetők részéről, hogy havonként legalább egyszer-két- szer alkalmas egyének az ő felfogásukhoz mérten és ipari ágakba vágó általános ismeretterjesztő felolvasásokat tartsanak és pedig lehetőleg vasárnap délutánonként, a városunkban pár százra tehető ifjak oly tekintélyes kontingenst képeznének pangó iparunk emelkedésében, melyre az alapítók megelégedéssel tekinthetnének. Könyvtár alakítása után nemes olvasmányokkal töltenék szabad idejűket, vonzóbbá lenne az irás, olvasás gyakorlása, melyeket a kézi munka miatt most annyira elhanyagolnak stb. Örömünkre szolgál, hogy a megpendített eszme lassanként a megvalósulás stádiumába lép. Az iparos ifjak maguk karolták fel az ügyet, a minthogy természetesen ők is érzik leginkább az ő elszigeteltségüket, melyen segíteni óhajtanak. Már október hónapban rendeztek egy mulatságot az óvodában, mely estélynek jövedelme is — hallomásunk szerint — az alakulási költségek fedezésére lesz fordítható. Épen ez estély rendezésével is bebizonyították, hogy érzik egy ilyen egylet hiányát egyfelől, másfelől pedig képesek azt létesíteni és fentartani, ha lesz egy-kót tapasztaltabb iparos, a ki őket útbaigazítással gyámolitja. Fránek János ékszerész, a kinek az ipartestület létrehozásában is nagy érdeme van, egész odaadással támogatja ezen egyletet is megalakulásában s ez helyén való is, mert olyan gyámolitóra szüksége lesz az egyletnek, a ki ismeri az ifjakat, tudja, kiket kell az ügy részére megnyerni, hogy — ha egyszer az alakulás megtörténik — annak felvirágzása okvetlenül sikerüljön. A ki ismeri városunk társaséleti viszonyait, az minden további indokolás nélkül átlátja, hogy az ifjaknak még jobban szükségük van egy olyan társaskörre, mint a milyen pl. az olvasókör a mestereknek. Örömmel vesszük tehát tudomásul, hogy az eszme megvalósulása érdekében mozognak s mivel Fránek ur ígéretét bírjuk arra nézve, hogy tőle telhetőleg az ügyet szolgálni fogja, az egyletnek már a közelgő téli évadban leendő megalakítását hisszük. — Az iparos ifjak a farsangon e czélra már rendezhetnének a múltkorihoz hasonló estélyt, a mely úgy rendezés, mint siker tekintetében teljesen kielégíthette és elégítette is az érdeklődő közönséget. G, K, zz Tolnavármegye törvényhatóságának köz- igazgatási bizottsága ma, november 6-án> ülést tartott, melyről lapunk közelebbi számában fogunk tudósítást közölni. A pécsi kereskedelmi és iparkamara a Tolnamegye területén megalakítandó ipartanácsba Leopold Sándort és Schneiderbauer Józsefet rendes tagokul, Z s i g m o n d Ferenczet és J i 1 k Lászlót póttagokul, ismét kiküldötte. zz A borvitel előmozdítása. A kereskedelmi miszter rendeletére a m. kir. államvasutak s az északkeleti vasút összes vonalain bor és bor must k ül d e m én y e k r e nézve úgy hordókban, mint ládákban, november 6-ától a díjtételek A „Szekszárd Vidéke" tárczája. El s t A temetőnek árka Oly mély és oly setét; De a kis fénybogárka Meg gyújtja mécsesét, S a vándor, a ki ott halad, Köszöni a fénysugarat. Még mélyebb, még sötétebb A temetőn a sír ; De felgyűl a szövétnek És bíztat: ok ne sírj ! Az élet bús vándorait Vezesd fényeddel, drága hit! iSántha Károly. A kisdedek javára. Mikó óvodája ! Mivé is lett már a közéletben ? Égy csodált alkotás, korszerű haladás, mi — ráklábon jár. Fájdalom, mindenki tudja, mi okvetlen szükséges, mily áldásos, és mégis oly nehezen tud létesülni, tónynyé válni, mert mindeddig csak teng, az ujvávosi plébánia jövedelmétől függ, mit a derék Hrabovszkyék elfelejtettek úgy egy 30000 fo* Elkésve érkezett, ugyan, de mint a jeles költő egyik igen szép költeményét utólag is örömmel közöljük. rintra tenni. De ez a hiba már megvan, és ime találkozott egy jóságos mentő, ki ezen segíteni akar és segíteni képes. Miután ily szép, erélyes kézben nyugszik az ügy, talán felesleges is a toll küzdelme, de hiszen a vízcsepp is, mi a tengerbe foly: alkatrésze az egésznek. A jótékonyság ügye leginkább a társadalom kezén nyugszik, de vannak egyesek, kik azt nyugodalmukból kirántják és a felebaráti szeretet czéljaihoz vezetik. Az emberek leleményessége már oly könyüvó tette az irgalmas szamaritánus szerepét, hogy önönmagunknak nyújtjuk a legnagyobb jótéteményt, ha követjük a biztató szózatot, és visszük filléreinket a könyörület oltárára. Kisdedeink leginkább igénylik a közfigyelmet vívmányaival. Nemcsak ha nemzetgazdászati szempontból tekintjük a dolgot. Hisz azt úgy is minden művelt ember tudja, mily fontos, nagy horderejű tény egy nemzet gyarapodása. Azt is tudjuk, mily szomorúak ezen adatok Magyarországot illetőleg. A nemrég lefolyt kisdednevelési kiállítás minden törekvése, fénye, szakértelemmel való rendezése mellett, csak azt mutatta, milyen majdnem rémületes viszonyaink vannak a kisded világot tekintve. Itt Tolnamegyében is fekete kereszttel lehet e statisztikai adatot megjelölni. A sárközi egygyermek systemát és az ugyan szapora tót és német községek, szám- I tálán gyermeksirjait, nem lehet örvendetes dolognak tekinteni. Itt helyben is sok gyermek pusztul el a nagy munkaidőben kivált szüret körül, gondozás és felügyelet hiányán. Mert itt vidéken, de különösen Szekszárdon, nem kell a nagyváros baczil- lusaival és egy ezek által elsatnyult szülő-nemzedékkel vívódni. Itt csupán a szükséges gondozást sínyli a nevelendő kisded. Méltón bámulhatjuk Mikó főt. urat ezen ügy felkarolásáért, de immár kötelességünkké vált azt támogatni. Mennyi derék munkását menthetjük meg úgy is szaporátlan fajunknak. Önérzetünkhez szól még az is, hogy az itteni elem csakugyan tiszta magyar. Édes hazánk kevés helyén szántja Árpád, Tass, Huba Kund. ivadéka a rögöt. Büszkék vagyunk és méltán, fajunk sajátságaira és még sem iparkodunk, e faj fenntartására és nemesítésére áldozni. Magyarországon minden idegen szaporább, mi létüket, sőt jólétüket biztosítja. Pediglen elévül- hetlen joga földünknek az erősebb joga. Ha mi itt erősek akarunk maradni, ha odáig akarjuk vinni hazánkat, hogy az: „nem volt hanem lesz,“ első sorban fajunk fenntartására és gyarapítására kell törekednünk. Ha mi képezzük e nemzet zömét, csak akkor olvadhat be majdan a sok ide- genajku nemzetség a magyar nép kebelébe. Akkor létesül a küzdő szózat nélkül az egységes magyar állam. Tudvalevő dolog, hogy az egész államrendszer alapját közvetve a nevelés képezi. Minden nemzetMai számunkhoz „Tolnamegyei Hölgyek Lapja“ czimü mellék-lapunk van csatolva,