Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-01-24 / 5. szám

Az első négyest 18 pár, a másodikat ugyan­annyi, a harmadikat tiz pár tánczolta. Tánczosok igen nagy számban voltak. Általá­Rendkívüli melléklet január 24-iki, 5, számhoz, Szekszárd Vidéke. ban Szekszárdon rég volt annyi fiatal ember, mint jelenleg van. A legnagyobb kontingenst közülök az igazságszolgáltatás szolgáltatta, ele azért kijutott a közigazgatás és több ágakból is szépecskén. A történeti hűség érdekében tartozunk még felemlíteni, hogy a hölgyek egyike egy rendkívül értékes medaillont vesztett el. mely azonban sze­rencsésen előkerült. Hasztalan volt a sok udvarias tánezos részéről minden kutatás és keresés, a go­nosz medaillon olyan helyre tévedt, hogy azt nem találhatta meg senki más, mint csak éponséggol maga a tulajdonos. Végül még a jelen volt tánezosnők névsorát kell ide iktatnunk : Vidékről: Bibó Nelli, br. Jeszenszky Emma, Madarász Lauva, Fonyó Sarolta, Fonyó Margit, Láng Margit és Kempelen Szeréna kisasszonyok és Molnár Albertné urhölgy. Helyből: Elmann Elvira s Elmann Anna (hosszú szünet után most először), Nagy Erzsiké, Pap Mariska, Szendrődy Sarolta és Dömötör Ma­riska ; továbbá Dr. Sass Elemérné, Biróy Bóláné, Madarász Elemérné és Dr. Papp Józsefné urhölgyek. Annál kevésbbé volt aztán meg az összhang a zenekar játékában, a vonók, különösen az első négyes és rezgő alkalmával genialis merészséggel bántak el az ütemekkel, melyeknek száma önkénye­sen váltakozott, hogy majd több, majd pedig ke­vesebb volt a kelleténél, hasonlóan az én versiró időmből még fenmaradt verspéldányok hiányzó és felesleges lábainak biczegéséhez. Kár, hogy hiány­zik náluk a kellő tanulás, tanítás és főkép szerve­zés, mert maga Sárközi nagy ügyességgel és biz­tonsággal játszik. Simplicius jöjjön el a te hegedűd ! Kérdőjel, bíróságok köréből. Beosztása a szekszárdi kir. törvényszék biráinak, segéd és ke­zelő személyzetének 1889-ik év január hó 1-től fogva további intézkedésig. I. Elnöki osztály. Elnök: Siebenfreud Béla kir. törvényszéki elnök. Helyettes elnök: Mikos Géza kir. tszéki biró. Fogalmazó : Schneider Gábor kir. tszéki aljegyző. Elnöki iktató és kiadó : Hujdits János kir. tszéki irodatiszt. II. Polgári osztály. Elnök: Siebenfreud Béla kir. tszéki elnök. Előadó birák: 1. Mikos Géza kir. tszéki biró. 2. Borsody György kir. tszéki biró. 3. Ifj : Závody Albin kir, tszéki biró. Fogalmazók és tanácsjegyzők: Dobosfy Gyula kir. tszéki jegyző, Dr. Mittermayer Frigyes kir. tszéki aljegyző, Stancsics Béla kir. tszéki aljegyző. Polgári ülések hetenkint 1-szer és pedig szerdán tartatnak ; békéltetési el­járás váló perekben pedig hetenkint egyszer, csötörtöki na­pon tartatik. III. Büntető osztály. Elnök: Siebenfreud Béla kir. tszéki elnök. Bűnügyi előadó és felebbvit. bűnügyek előadó bírái: 1. Ágoston István kir. tszéki biró, 2. Kiss Károly kir. tszéki biró. Fogalmazók és tanácsjegyzők: 1. Kulin Sándor kir. tszéki aljegyző, 2. Schneider Gáhor kir. tszéki aljegyző, 3. Módly Béla kir. tszéki joggyakornok, 4. Di- centy Géza kir. tszéki joggyakornok. Büntető ülések boten- kint kétszer esetleg háromszor, és pedig hétfőn és pénteken esetleg szerdán tartatnak. IV. Telekkönyvi osztály. Telekkönyvi biró : ifj, Závody Albin kir törvszéki biró. V. Vizsgáló bíróság. Vizsgáló bírók: ifj. Zá­vody Albin kir. törvszékt biró, Kul Gábor kir. trvszéki jegyző. Jegyzőkönyvvezető : Kliegl Lajos kir. törvszéki írnok. IV. Fegyelmi t e n á c s. Elnök : Siebenfreud Béla kir. törvszéki elnök. Rendes tagok: Mikos Géza kir. törv­' széki biró, Borsody György kir. törvszéki biró. Póttagok: Ágoston István, Kiss Károly kir. törvszéki birák. Jegyző : Schneider Gábor kir. törvszéki aljegyző. Per tár nők: Deák Ferencz kir. törvszéki joggyakornok. írod aigaz­gató: Torday József, ki egyszersmind pénztárnok, szám­vevő, polgári és büntető irodavezető, elnöki letét kezelő és trvszéki ezég jegyzékvezető. Polgári és büntető ik­tató: Dicenty Lajos kir. törvszéki írnok. Polgári i r at- t ár nők: Maydán Miklós kir. törvszéki írnok. Büntető irattárnok: Traiber Tivadar kir. törvszéki irodatiszt. Polgári és büntető kiadó: Philippovich Zsigmond kir. törvszéki Írnok. Polgári ó s büntető kiadó s e- géd: Mehrwerth Ágoston kir. törvszéki írnok. A telek­könyvi irodának munkaköre marad az eddigi beosztásban. Kelt Szekszárdon, 1888. évi deczember hó 31-én. Siebenfreud Béla, kir. trvszéki elnök. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. A nagyszokolyi bérgyilkosság. •A szekszárdi kir. törvényszék Sieben f r eu d Béla törvényszéki elnök vezetése alatt tegnap és tegnapelőtt tárgyalta M o 1 n á r János és társainak bérgyilkossági ügyét. B i r á k voltak : M I k o s Géza és K i s s Károly, jegyzők : K u 1 i n Sándor és Módly Béla. A vádhatóságot Szerény.i Kál­mán kir. ügyész képviselte, a védelmet pedig : dr. Steiner Lajos, Geiger Gyula, T o 11 h Ödön, dr. B r a u n Bernát, dr. H aide k k e r Béla és Morvay István — utóbbi, mint Abaify ügyvéd ur helyettese. Az elnök délelőtt 9 órakor nyitotta meg a tár­gyalást, a terem hátsó részét nagyszámú hallgató­ság foglalta el — s miután megismertette a tény­állást — tekintettel azon körülményre, hogy az első tárgyalásnál részt vett birák egyike a kir. táblához hivatott be — az ügynek újból és egészben leendő letárgyalását rendelte el. A vádlottak egyenként hallgattattak ki, első­nek Molnár János, aki bámulatos nyugalommal elmondja, hogy őt az öreg Sebők megölésére annak fia István és felesége kérték fel s neki ezért 100 frtot ígértek ; háromszor jött ki hozzá a horhi pusz­tára az ifjú Sebők, még végre kijelentette, hogy az esetre, ha társat talál: vállalkozni fog, mert mint mondá: „n agy dolog az, egymaga el nem tudja végezn i. “ A tett estéjén felkereste Molnár Mihályt, a kivel azelőtt csak egyszer beszélt, vitt neki egy pint bort s utóbbi az első felszólításra nyomban engedett, kijelentette, hogy kész segíteni az öreg Sebőköt meggyilkolni s V4 órai időzós után elin­dultak a belfiirgedi pusztáról Szokolyba. Elnök: Ismerte-e azelőtt az öreg Sebők Istvánt s tudta-e, hogy hol lakik ? Vádlott: Nem láttam soha életemben, a lakását csak úgy tudtam meg, hogy a % azt mondta, menjünk csak a falu felső végén a negyedik házhoz, ott várni fog egy ember, a ki útbaigazít. Elnök: Miként tudta elhatározni magát a gyilkosságra, mikor Sebők nem csak nem bántotta soha. de nem is ismerte ? Vádlott: 100 frtot ígértek, nagyon sze­gény ember vagyok, aztán meg a szeszes italok vettek rá! Elnök: Mikor Szokolyba értek, mit csi­náltak ? V á d 1 o 11: A negyedik háznál megálltunk, zörgettünk, mire kutyaugatás hallatszott, s utánna egy ember jött ki, s kérdezte, hogy mit akarunk ? Utasok vagyunk — válaszoltam én — mire azt kér­dezte : „nem nyékiek ?“ — de igen válaszoltam ismét, s erre azzal felelt, hogy jól van, de nem fogják-e kigyeim eteket megismerni, jó lesz, ha be­kormozzák arezukat; azzal bement a szobába, ho­zott kormot, mindketten bedörzsöltük arezunkat, s elmentünk az egész közelben levő Gulyás István házában lakó Sebőkhöz, a Iiol éppen eloltották a lámpást. En és Molnár Mihály bementünk, zörget­tünk a szoba ajtón ; belülről egy hang azt kérdezte, ki az V — Utasok vagyunk, szállást keresünk, mire Lázár István kinyitotta az ajtót. Azután megparan­csoltuk, hogy gyújtsák ki a lámpást és függönyöz- zék be az ablakokat. Ennek megtörténtével egyen­ként megkérdeztem a szobában levők nevét. Öten voltak : Gulyás István meg az öreg anyja, Lázár István meg Sebők Juli és az öreg Sebők István. E közben az ablaknál egy szózat hallatszott: „ne papolj, hanem végezz!“ — mire Molnár Mihály kétszer belelőtt Lázár Istvánba, én meg az öreg Sebőköt lőttem meg, de ez elkapta karomat, mire hátulról Molnár Mihály fejszével leütötte; — én aztán kimentem körülnézni, hogy nem jön-e valaki, s mire visszatértem, már Sebők Juli is meg volt ölve. Molnár Mihály azt mondta, hogy ezt is el kellett hallgattatnom. Gulyás Istvánt azért nem bán­tottuk, mert azt mondta, hogy régen vártak már bennünket, hogy ő tud a dologról s hogy nem fogja elárulni. Az öreg anyja süket is, vak is, azt azért nem bántottuk. Azután eljöttünk haza. Egész vallomását vádlott szemébe mondja II. rendű vádlott Molnár Mihálynak, ez azonban hatá­rozottan megmarad tagadása mellett s szenvedélyes szavakkal kiált feléje : „no hazudjál kutya! a két szemem folyjon, ki, ha ott voltam! Nem állok el az igazságomtól, ha felkötnek se ! Hazudsz kutya; ta­gadom mind halálig!“ Elnök (Molnár Mihályhoz) : Miért ismerte be a tet­tet a vizsgálóbíró előtt ? Vádlott: Mert a vizsgálóbíró azt mondta, hogy nekem muszáj elvállalni. Ekkor szembesittetett Dr. Sass István főorvos­sal, a ki előtt a tettet szintén részletesen beismerte. Elnöki kérdésre azt mondja, hogy az orvos urnák is csak azért mondta, mert a vizsgálóbíró mondotta. Következett ifj. Sebők István kihallgatása, ki határozottan tagadja, hogy Molnár Jánost életé­ben valaha látta volna volna, — hogy pénzt Ígért volna neki atyja megöléséért. Molnár János közbeszólt: „Hát akkor miért öltem volna meg, ha maga nem biztatott volna ? nem láttam én soha a maga apját!“ De ifj. Sebők továbbra is tagad. G u 1 y á s István szintén határozottan tagadja, hogy a gyilkosságról tudomása lett volna, ő maga sem tudja, hogy miként menekült meg; a gyilkosok egyike ő rá is lőtt. Mikor a gyilkosok beléptek a szobába, a na­gyobbik két lövést tett Lázárba, aztán Sebőkre lőtt, majd fejszével 3—4-szer vágott Sebők Juli fejére; neki azt mondták, hogy hallgasson, mert őt is el­némítják — stb. Osernák J. aki azzal vádoltatik, hogy ő ve­zette a tetteseket Sebőkhöz, s ő adta a kormot, határozottan tagadásban van, valamint özv. Sebőkné a ki azzal vádoltatik, hogy ő is biztatta, hogy férjét ölje meg, szintén tagadásban van. A vádlottak kihallgatása tegnapelőtt este 6 órakor fejeztetett be, tegnap kihallgattattak a tanuk. Ezek közül Budai András és Vörös István úgy ezek nejei igazolják, hogy Molnár János és Mihály a tett estéjén együtt voltak náluk, s együtt távoztak, s Molnár Mihály 9 óráig, a mikor ők lefeküdtek: — még nem jött haza, pedig a gazdaságban kinn semmi dolga sem volt. Mérges István vallja, hogy ifjú Sebők István ő tőle kérdezősködött a horhi kanász után. a gyil­kosság előtt s ezt szemébe mondja Sebőknek. Pap Károly, a ki a haldokló Lázárt kihall­gatta, elmondja a mit Lázár neki beszélt, hogy mikor bejöttek a gyilkosok Molnár János rá lőtt, a kisebbik ember meg fejbe vágta baltával, azt azonban nem ismerte fel, elmondja, hogy Sebők Julit ki szintén még élt — kihalgatta; egy ezédu- lára felirta neki, nem a nyéki János volt, — ez igenlőleg intett, mert beszólni nem tudott. A tanuk egyrésze igazolja a Sebők-családban fenállott rossz viszonyt, — egy másik része, hogy Osernák őket arra kérte, hogy ha netán őt is keresnék mondják, hogy a tett estéjén náluk volt, és szemébe mondták vádlottnak. A másnapi tárgyalás folyamán Molnár Mihály hirtelen kijelenti, hogy Molnár János a tettet nem vele, hanem az ő fiával követte el, kéri ezt meg­idéztetni. A vádhatóság ellenzi e kérelmet, mert ezt a mentséget már a vizsgálat folyamán is fel­hozta. Geiger Gyula védőügyvéd védenezónek kérel­mét indokoltan ismételve terjesztő elő, mire a tör­vényszék tanácskozás után Molnár Mihály fiának, ki jelenleg Székesfehérváron katona, sürgöny utján a törvényszék elé idóztetését elrendelte és a tárgya­lás folytatására a mai nap délutáni 3 óráját tűzte ki. Az apa és fiú fognak tehát szemben állani ma délután egy oly jelenetben, a hol az apa azért, hogy meneküljön, saját fiát gyilkossággal vádolja. A végtárgyalás lefolyásáról jövő számunkban még megemlékezünk ; a vád és vódbeszédek való­színűleg pénteken délelőtt fognak megtartatni, ha csak Molnár Mihály fiának vallomása az ujabbi vizsgálatot nem teszi szükségessé. HELYI HÍREK. — Lapunk mai száma másfélives rend kívüli melléklettel jelenik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents