Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-10-12 / 44. szám
IX. évfolyam. 1889. 44. szám. Szekszárcl, szombat, október 12. TO LUSTA. VÁRMEGYE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. ZTvüeg-jelenik hetenként kétszer z szerdán és szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Sétpatak-utcza 1113. sz. Széchenyi-utcza 172. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: . Főmunkatárs: Székely Ferencz. q 0 ; 0, 0 r q y n j a Lapkiadó: Ujfalusy Lajos. Előfizetési ár ; Egész évre . . . . . . 6 frt. Eél évre...............................3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A liip szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséihez küldendők. ZHIixcletési cl íj a. In : Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. A „Szekszárcl Vidéke” most már kétszer jelenik meg hetenként. Előfizetési ára mégis O frt marad. r Életbiztosítás. Örömmel konstatálhatjuk, hogy hazánkban az életbiztosítás üdvös intézménye folyton nagyobb tért hódit a közönségnél, mely tény rendkívüli horderő- vel bir úgy közgazdasági, mint erkölcsi tekintetben. Mindig halljuk a panaszt, hogy a mi magyar népünknél a takarékossági hajlam nincs oly nagy mérvben jelen, mint Nyugot-Európa népeinél. Ámde úgy látszik, hogy újabb időben ama szemrehányásra az alap mindinkább megszűnik. Az 1887. évben az Osztrák-Magyar monarchiában 111 millió forintnyi összeg erejéig köttettek életbiztosítások. E tekintélyes szám legjobban mutatja, hogy már nálunk is igen sokan vannak, a kik erkölcsi kötelességüknek tekintik családjukról gondoskodni s pontosan félre teszik jövedelmüknek megtakarítható részét. Nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy a közönség nemcsak a takarékpénztárakhoz fordul, hanem az életbiztosítás utján is gyakorolja a takarékosságot. Á takarékpénztárból a pénzt a betevő bármikor kiveheti s fordíthatja tetszésszerinti ezélra; az életbiztosításnál azonban a takarékosság már bizonyos állandósággal és egyelőre kitűzött czél érdekébsn történik. A ki életbiztosítást köt rendesen éveken át pontosan félreteszi a megtakarítandó összeget s ez mutatja, hogy az illetőben a takarékossági hajlam mély gyökeret vert s nem piltanatnyi eltöké- lésről, hanem komoly elhatározásnak állhatatos megvalósításáról van szó. A mennyire örvendetes, hogy népünknél a takarékosság iránti érzék mindinkább kifejlődik, ép oly őszintén kell azonban bevallanunk, hogy még messzeállunk takarékos ságdolgában a nyugotenrópai népektől. Francziaországban — melynek lakossága körülbelül annyi mint monarchiánké — például 1887-ben épen kétszer annyi életbiztosítás köttetett, mint monarchiánkban. Fél utón vagyunk tehát még, de népünknek józan gondolkodása biztos reményt nyújt arra nézve, hogy a takarékosság terén is csakhamar a koltur-nemzetek sorába törtetünk előre. Talán már most is nagyobb eredményt tudnánk felmutatni, ha nem csak a nép, hanem az illető tényezők is jobban működnének közre a takarékosság ápolásában. Jelen sorainkban az életbiztosításról szólván, szükségesnek tartjuk például, hogy eme takarékosság fejlesztésében egyik legfőbb emeltyűt képező intézményi a közönséggel alaposan és világosan legyen megösmertetve. Hányán vannak, a kik nem kötnek életbiztosítást, mert tájékozatlanok az ügy iránt? Sőt olyanok is vannak, a kik ellenségei az életbiz- tásnak, mert avatatlan és illetéktelen egyének magyarázatai után indulva az életbiztosításról téves fogalommal bírnak. Csak üdvözölhetünk tehát minden olyan törekvést, a mely a közönség felvilágosítását czélozza az életbiztosítást illetőleg, Hazánk első biztositó intézete az „Első magyar általános biztosító társaság“ dicséretre méltó buzgóságot fejt ki e tekintetben. Már több év óta megbízható és szakképzett tisztviselőket küld-ki, a kiknek kötelességük a közönséget az életbiztosítás czél járói és hasznosságáról felvilágosítani s egyúttal a már biztosított feleknek. esetleg kérdezősködóseikre, a választ szakszerűig megadni. Nem a ráeröltetés, nem a minden áron való biztosítás czólja ezen eljárásnak, hanem az egyszerű tájékoztatás szakavatott egyének részéről. A közönség bizalommal fordulhat ezen tisztviselőkhöz, kiktől mint egy hatalmas és legjobb hírnévnek örvendő társaság kiküldötteitől csak előzékeny és helyes útbaigazítást, nyerhet. Hogy, az „Első magyar általános biztositó társaság“ intézkedése czélszerii és üdvös, azt legjobban tanúsítja azon körülmény, hogy a közönség érdeklődése az életbiztosítási intézmény iránt folyton fokozódik, a mit a fentebb idézett szám is igazol. Az aratási munkálatok már országszerte be- végződtek. Sajnos, hogy több vidéken a gazdaközönségnek az idei terméshez kötött reménye nem teljesült. Mindaz által hisszük, hogy a legtöbbnek mégis módjában lesz kisebb-nagyobb megtakarított összeget félre tenni s csak a legmelegebben ajánlhatjuk közönségünknek az életbiztosítás igénybe vételét. Csekély befizetőit összegért halálesetben a biztosító-társaság tőkét fizet, mely a hátramaradottakat megmenti a gondtól. Alkalmat nyújt, hogy gyermekeinknek kiházasitási összeget gyüjthessünk s öreg napjainkra biztos élet-járadékban részesüljünk. Szóval a legkülönbözőbb kívánalmakat elégíti ki az életbiztosítás. Az „Első magyar általános biztositó társaság“ tisztviselői ez évben is befogják az országot utazni s bizonyára ez alkalommal is mindenütt a közönség bizalmával fognak találkozni. Egy oly társaság- képviseletében jelennek meg, mely több mint 30 évi működése által fényesen bebizonyította, hogy a közönség érdekét műidig szem előtt tartja s óriási tartalékaival teljes biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az elvállalt kötelezettségnek minden időben meg tud telelni. A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Kicsiny fiam beteg. Beteg vagy lelkem, édes kis fiam ? Beteg, szegény beteg ! Láznak parázsa gyűlt ki arezodon. S kezed olyan hideg! Fagyos verejték csapkod érted át Apádnak homlokán, Erre fektessük picziny kis fejed, Lázát lehűti tán! S fázik kacsód még ? várj csak angyalom Majd j'elmelengetem ! Tedd ide szépen, ugy-e hogy hevit ?/ Forró az én Szivem ! B. 1. A függöny mögött. A modern Othellók közül aligha járt olyan csúfosan egy is, mint az a derék ur, a ki egészen mostariig kínozta a szeretetre méltó kis asszonykát a féltékenységével. Mi természetesebb, hogy terhére volt a szép fiatal asszonynak, a ki a legál 1 hatatosabb s leghűbb asszonyok közül való, a férj rut szenvedélye. Volt szcéna rendesen, de minő, ha az asz- szonyt véletlenül nem találta otthon. Hol volt? Mit csinált ott? Kik voltak ott? Hány éves az az ur? (Már t. i. a melyik a társaságban volt.) S persze, hogy sohasem tudott a menyecske megnyugtató választ adni. Ilyenkor vadul járván föl s alá, ily szavakra fakadt az Othelló : Asszony, ha megcsalsz, meghalsz ! stb. Miközben jobbra, balra hullott a konzoltü- KÖrről fölszedegetett csecsebecse. Ilyen szomorú élete volt a szép asszonynak, a ki a leghűbb asszonyok egyike. Szörnyen meglakolt most Othelló barátunk. Az asszony, bár nem terv szerint, akaratán kívül pompás leczkét adott neki. Olyan nevetséges helyzetbe juttatta, melyből az Othellók rendesen megjuhászodva a szégyen súlya alatt alaposan kijózanodva kerülnek ki. így volt a mi hősünkkel is, aki hivatalából véletlenül már d. n. 5 órakor hazaraenvén, megdöbbent az ajtó előtt., mely zárva volt. Nem a bezárt ajtó döbbentette meg, hanem az, hogy belülről a felesége hangját hallotta. Az asszony odabent és az ajtó zárva. — Hah ! Es ha ez nem földi hang, akkor én őrült vagyok ! hebegte megrendülve az ajtó előtt a szerencsétlen Othelló. A kulycslyukra illesztette a fülét.. Hangokat lehetett hallani, de a vita — mert vita volt benn, — értelme nem volt kivehető. Nyomomorult asz- szony ! Még ellentáll egy kissé. Ali, még nem késő. Miért nincs nálam revolverem ? Odanyomja a fülét a lyukhoz. A csendben kivehető már a párbeszéd. Othelló majd leroskad. Erőt vesz, végig hallgatja. Asszony : De uram, a derék itt a hónaljban majd szétpattan. Csak ne húzogassa, na! Hisz megcsíp. Férfi : Asszonyom, mitől se féljen. A ruhának semmi baja, ez a néhány ránéz nem árt, egyenesedjék csak ki egy kissé, úgy; no lássa, milyen gyönyörűen feszül. Asszony : Ah, hiszen az odabent egészen össze van gyűrve. Vigyázzon ! Nézze csak, ne húzogassa, na! Hallja, ön visszaélt az én bizalmammal. Férfi: De aszonyom, higyje meg. Asszony : Jól van no, hanem aztán titoktartás. A férjemnek nem szabad tudni róla. Férfi : Parancsa szerint. Majd akkor jövök, mikor nem lesz itthon.
