Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-10-02 / 41. szám

SzeicszéircL ^V'icLélre. — Fővárosi Kalauz. Az őszi idény alkalmá­val általában gazdaságos a szinebagyott ruhakel- mék festése vagy vegyi tisztittatása. E czólra leg­jobban ajánlhatjuk Kováid Péter selyemfestő és vegyészeti tisztitó intézete Budapesten Rock Szilárd- dtcza (ezelőtt Bodzafa-utcza) 18 sz. a. E czég a legjobb hírnévnek örvend és el van ismerve hogy női és úri ruhákat, téli felöltőket fejtetlen állapot­ban fest és tisztit, oly szépen miszerint egészen újaknak tűnnek fel ; függönyök, szőnyegek, szöve­tek és minden tárgy a legszebben, legjutányosab- ban vegyileg tisztittatik vagy festetik, ezen számos kiállításon magas kitüntetésben részesített inté­zetben. Az italmérési jog kártalanítási tárgyalá­sok megyénkben folyamatban vannak s lehető leg­simábban folynak le, a dombóvári járásban már befejezést is nyertek hol 56 jogosult bűzül 53 jo­gosulttal az egyezség sikerült. Jelenleg a tárgyalá­sok a simontornyai járásra nézve Gyünkön folya­matban, vannak a hol az eddigiek szerint hasonló eredmény várható. — A harmad osztály batyui. A magyar ál­lamvasutak igazgatósága egy legújabb körözvény- ben megengedi, hogy a mint edd.g szabad volt az utasoknak a IV-ik osztályú kocsikon kézi szerszá­mokat, tarisznyákat, kosarakat, batyukat, szóval oly terhet, a mit gyalogutasok vinni szoktak, {maguk­kal vinni a kupékba, úgy ezentúl a III-ad osztá­lyú személyszállító kocsikban is szabad ezekkel utazni, csak oly sok ne legyen egy-egy utas hol­mija, hogy azal utazó társainak terhére váljék. VEGYESEK. — A mészárosok mértékére vonatkozólag itt van egy anekdota. Történhetett volna a dolog Szek­szárdion is. Egy ozsonna alkalmával beszalad a mé­száros leánya : Papikéin, a Lilioinvölgyi lánya, a Fáni kapott egy olyan karpereczet, a mi nyom öt­ven dekát. — Hol mértétek meg? kérdi az apa. — Itt a „szók“-ben. — Isten a világ fölött! Bi­zonyos lehetsz Zálikám, hogy az a karperecz nem nyom többet negyven dekánál, (x—y.) — Mi a törzsasztal ? Arra a kérdésre, mi a törzsasztal, egy „szakértő“ e választ adta : A törzs­asztal egy bizonyos vendéglő bizonyos szögletében levő bizonyos asztal, melynél bizonyos helyen bi­zonyos órában bizonyos vendégek foglalnak helyet, hogy bizonyos italnak bizonyos poharakból bizonyos mennyiségben való elfogyasztása álalt bizonyos thé- mákról beszéljenek és bizonyos órában fölkeljenek, mert otthon bizonyos időben bizonyosan várják őket. T A. ET U G- Y. A községi iskolaszék szeptember 28-án tar­tott ülésének tárgyai közül közöljük a következőket: Igazgató jelenti, hogy a polg. liu iskolába jelen isk. évre beíratott 134 tanuló, több 8-al, mint ta­valy; a felső-leányiskolába 37, kevesebb 13-al, mint múlt évben. Az isk. év szept. 4-én „Veni Sandá­val kezdődött. Ezután a tanterv és órarend felol­vastatván, helybenhagyatott s az elnök aláírásával a felső-leányiskoláéval együtt — beterjesztetik a kir. tanfelügyelőhöz. Az énektanítás ügyében, annak minden oldalú megbeszélése után, azt határozta isk. szék, hogy — mivel a tantestület körében nincsen, a ki azt a törvény kívánalmai szerint taníthatná — feliratot intéz a minisztériumhoz egy énektanitó al­kalmaztatása végett. Addig is utasítja Bátori Dezső tanár urat az éneknek tanítására, habár a felelős­séget a hiányokért nem vállalja magára. Felolvas- tatott a minisztériumnak rendelete, mely szerint az isk. pénztárából évenként megmaradó fölösleg kellő időben beszolgáltatandó az állampénztárba. Ez ösz- szeg jelen év végén 3864 frt 72 kr. Beterjeszti igazgató a múlt isk. óv végén befolyt jutalomdijak­ról s azoknak kiosztásáról szóló számadását, mely szerint bevétel volt 74 frt 22 kr, kiadás 73 frt 74 kr, s jelen évre maradt 48 kr. Egyúttal a felment­vény ez ügyben megadatott. Jelentette továbbá, hogy az isk. fegyelmi szabályokat kinyomatva, a tanulók között kiosztotta. A tandíj jelen isk. évre elengedett szegény­ségi bizonyítvány alapján : Hanák N., Läufer Gy., Popper D., Ksemniczki I., Nemes S., Danzinger J., Deusch A., Traiber L., Landesmann I)., Schuller F\ Helfer J.. Várkonyi D., Günsz M., Reizinger G., Kremer II., Breiner B., Benkovtts I., Kálmán K. és F., Macsád J., Gsankó V., Mojzes L., Han­géi G., Kolm Ö., Szüts F., Konkoly I., (feltétele­sen), Dózsa J., Laurentsits G., (feltételesen), Stir­ling G. és ()., (feltételesen,), Goldgruber L., Nett- lau F., fiú és Németh L, Kelemen G. s Gerldein I. leányiskolái tanulóknak. A már kiosztott ingyen tankönyvekre nézve igazgató intézkedése jóváha­gyatott. Pénztárnok beterjesztette a folyó évi költség- vetést. E szerint ösztöndíjalaaokból bevétel 68 frt 56 kr, polg. isk. alaptőkéből 1308 frt 60 kr, ha­szonbérlőktől 1261 frt 39 kr, tandíjakból stb. 724 frti összes fedezet 3362 frt 55 kr, kiadás pedig: íizetesek (pénztárnok, szolga, fütő stb.) 340 frt, tan- és írószerekre 1141 frt 30 kr, szegény tanu­lók segélyezése 128 frt 32 kr, házi szükséglet 1300 frt, előre nem látott szükség 100 frt, összes kiadás 3009 'frt 62 kr, feresleg 352 frt 93 kr. A felső leányiskolának a kézi munka tanítá­sához egy Singer-fóle varógép beszerzésére (60 írtig) engedély adatott. Ujváry, isk. szolgának egy segédtakaritó ál­landó tarthatása végett fizetése havonkénti 5 írttal 1890. óv elejétől kezdve javíttatni határoztatok. A polg. iskolának kereskedelmi tanfolyammal leendő kibővítése ügyében felterjesztett Memoran­dumát tanfelügyelő visszaküldvén, annak a községi képv. testület utján — ennek véleményével leendő újból felterjesztése elhatároztatott. Egyszersmind ajánlja iskolaszék a képv. testületnek az uradalmi magtár megvételét isk. czélokra, ha az mérsékelt áron megejthető. Végül többféle számla kiutalványozását esz­közölte az iskolaszék. A tani tói fizetés minimuma. A kultuszmi­niszter közelebbről rendeletet intézett az összes tanfelügyelőkhöz. E szerint a miniszternek tudo­mása vau arról, hogy az elemi isk. tanítók f i z e t é s e a z ország számos községi és felekezeti iskolájában nem éri el a törvényes 300 f r t n y i minimumo t. Ezért felhívja a tanfelügyelőket, hogy a tankerüle­tükben azon községi és felekezeti iskolákat, me­lyekben a tanító fizetése a törvényileg megállapí­tott minimumon alul áll, az iskola jellegének fel­tüntetésével nóvszerint Írja össze ; a mennyiben a tanítói állomás be van töltve, a tanító nevét is em­lítse meg; továbbá mindenik iskolára nézve a ta­nítói állomással egybekötött fizetés pénzértékét pon­tosan tüntesse ki. Örvendetes körülmény minden­esetre, hogy valahára magának a miniszternek fi­gyelme is kiterjed e visszás állapotra s lehet kilá­tás, hogy talán nemsokára annyi száz meg száz tanítónak legalább a törvényes szolgai fizetése nemcsak papíron, hanem a valóságban is meglesz. Az iparos-tanoncziskolában a tanítás szep- I tember 29-én — a szüret nagy részben már be­fejeztetvén — kezdetét vette. A tolnai tanítók a képviselő testülethez fize­tés javításért folyamodtak, mert eddig csak 500 frt fizetéssel kellett beérniük. Remélhetőleg a gaz­dag Tolna nem engedi meg, hogy a népnevelés bajnokai továbbra is silány fizetés mellett tengőd­jenek. Pályázatok. Ó-Dombováron a r. k. iskolához egy rendes és segéd-tanitó, Pleszky Antal kajraádi gazdatisztnél pedig nevelőnői állás van üresedés­ben. A szakályi tanítói állomásra szóló pályázat meghosszabbittatott. Jegcnyés pusztán Bezerédj Andor cs. és kir. kamarás és birtokos teljesen felszerelt iskolát építtetett tanítói lakkal, melynek felszentelése múlt hó 22-én ment végbe P é c h y József prépost ve­zetése mel ett. Az ünnepségek után pedig Gaval­lér G. gazdatisztnél fényes lakoma következett. EGYLETEK, TÁRSULATOK. A Tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének vezetői az egyleti élet élénkí­tése és a tagok érdeklődésének és buzgal­mának emelése érdekében az alábbi fontos körlevelet bocsátották az egyleti tagokhoz, melyet közérdekű voltánál fogva egész ter­jedelmében közlünk, s reméljük hogy eme meleghangú és a nemes ügy felvirágozta­tását czélzó fölhívásnak meg lesz a mind­nyájunk által óhajtott sikere. Igen tisztelt Kartárs urak ! Egyleti közgyűlésünk nagyrabecsült szives bi­zalma bennünket ajándékozott meg azon megtisz­telő kitüntetéssel, hogy az egylet ügyeinek — alap­szabályainak rendelkezései szerinti — három egy­másután következő évre kiterterjedő vezetését keze­inkbe tette le. Igen tisztelt Kartárs urak ! Erezzük lelkünk egész mélyében azt a felelősséget, mely ezen a közbizalom által reánk ruházott s általunk erkölcsi kötelességből elfogadott tisztségből csekélységünkre nehezedik ; érezzük pedig annyival is inkább, mert csak a kötelesség parancsolta őszinteséggel szólunk akkor, midőn nyíltan ki mondjuk, hogy a lefolyt évek szomorú tapasztalatai — fájdalom — arról győztek meg bennünket, hogy az egyleti életében hiányzik a megfelelő ügybuzgóság, hiányzik az akaraterő, hiányzik a lelkesedés, hiányzik a köl­csönös bizalom és ragaszkodás, — szóval : hiányzik majdnem minden feltétel, mely egy testület sike­res czélhoz jutásához elengedhetetlenül szükséges. Reánk nehezedik igen tisztelt Kartárs urak, az általunk egész őszinteséggel feltárt hiányok le­hetőleges pótlásának nagy munkája. És bár a legközelebb megtartott egyleti táncz- vigalom alkalmával újból arról kelletett meggyő­ződnünk, hogy igen t. Kartárs urak mindinkább, napról-napra közönyösebbek lesznek saját ügyök iránt, még is nem vesztve el minden reményt, bí­zunk egyrészt Tolna vármegye intelligens jegyzői karában, mely az egyleti élet szükségességét kell, hogy egész teljeségóben átérezni tudja, bízunk másrészt akaraterőnk és ügybuzgóságunk érzetében ; a legnagyobb lelkesedései fogunk e nagy mun­kába ; bizalomteljesen számítunk reá, hogy köteles- sógórzetünkből kifolyó lankadatlan munkásságunk meg fogja teremni azon gyümölcsöt, melyre ilye- tónképen teljes joggal és a legszebb reménynyel számíthatunk : ugyanazért ünnepélyesen Ígérjük Önöknek, hogy mi ügyszeretetünk által lelkesített szerény tehetségünk és kitartó szorgalmunk teljes erejével mukátkodni fogunk, hogy az egyleti élet terén tapasztalt összes hiányokat lehetőleg pótol­hassuk ; nem kiméivé semmi áldozatot, készségesen a legnagyobb lelkessedésel fogunk fáradni azon ügyért, mely édes mindnyájunknak közös ügye; csak arra kérjük — de arra kérve kérjük — Önö­ket, hogy támogassák igénytelenségünkben azon jó ügyet, mely az Önök jólétének és boldogságának is egyik főforását képezi, hogy az Önök szives és jóindulatú támogatása szolgálhasson nekünk ser­kentésül, szolgálhasson buzdításul ama nagy mun­kára, melyre vállalkoztunk. A felvirágzó egyleti élet az Önök értelmi képességének, az Önök munkásságának, az Önök ügyszeretetének is fényes tanúbizonysága leend ; a felvirágzó egylet nyíló rózsáiból kivétel nélkül fog | Önöknek is jutni, hogy az Önök ügybuzgóságának j méltó jutalma legyen. S ha majd csakugyan sikerülend nekünk az egyletet, melynek jólétén lelkünk egész melegével ! csüggünk, virágzóvá tenni, s ha majd csakugyan sikerülend a közönyt legyőzve, elérni, vagy csak megközeliteni is azt a czélt, melyet kitűztünk: mi­énk lesz a legszebb erkölcsi jutalom: a lelkiisme­ret megelégedésének édes jutalma és mi ezen ju­talommal bőven — nagyon bőven kárpótolva leszünk. Félre tehát igen tisztelt Kartárs urak, félre a a kicsinyes akadályokkal, félre az utálatos szemé­lyeskedéssel, közös jó ügyünk legyen szent előttünk, melyet sem a könnyelműség, sem a közöny pré­dájává lenni nem engedhetünk, mert nem lehet köztünk *enki sem, kitől e nemes ügy — melyet mindanyijan együtt szolgálunk — joggal meg ne várhatná, hogy érte azon amúgy is jelentéktelen áldozatot — mely követelve lesz — meg ne hozza. De ha — a mint nem remélünk — minden buzgalmunk, munkásságunk és ügyszeretetünk mel­lett, minden áldozatok meghozatala daczára is arról kellene meggyőződnünk, hogy a jobb jövő sikerébe vetett reményünkben csalódunk, s ha azt kellene tapasztalnunk, hogy a részünkről teljes készséggel hozott áldozatok füstbe menénnek, s inig nekünk munkálkodásunk, óbrenlétünx s fáradozásaink mel­lett nagyobb mérvű anyagi áldozatokra is készen kell lennük, addig tisztelt Kartárs uraktól csak annyit sem nyerhetnék, hogy az egy évben egyszer — csak ritkán kétszer — tartandó egyleti közgyűlé­seinek alkalmávali szives megjelenésükkel igény­telenségünkben mindnyájunk közös ügyét támogat­nák : akkor fájó szívvel ugyan, de lelkünk megyő- ződésével egybehangzóan, le kellene tennünk azt a megbízatást, melyre a kartársi legdrágább bizalom bennünket emelt, s melyet örömmel és készségesen fogadtunk el; — le kellene tennünk annyival is

Next

/
Thumbnails
Contents