Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-09-19 / 39. szám
39. szám. Szekszárd, 1889. szeptember 19. IX. évfolyam. TOLIJA ATAlRIMIIECreiE] törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi hetilap. JL tolnamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár ; Egész évro .................... 6 fit.. Fél é vre.............................3 fii. Évn egyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, egy a hirdetési és előfizetési pénzok a szerkesztőséihez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Sátpatak-utcza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. Hirdetési díjaiar; Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz.-A. pusztai cselédlakások. Másodszor is beszéd tárgyává tesszük ez ügyet, mert egyfelől elég fontosnak tartjuk arra nézve, hogy beszéljünk róla, s másfelől örömmel tapasztaljuk, hogy az illetékes körök is figyelemmel vannak iránta s a törvény határain belül a lehetőt megteszik azon hiányok pótlására, a melyek talán sok ezer ember egészségét és ekziz- tencziáját érintik. Legalább a lapunk jelen évi január 81-én megjelent 6. számában szellőztetett cselédlakás-mizeriák habár részben történt megszüntetése is ezt tanúsítja. S ha a Szek- szárdon tapasztalható lakásviszonyok javulása a sajtónak is köszönhető, úgy a pusztai cselédlakások javításában is majdan része lesz a sajtónak. Említett bajok a Fornád pusztai cselédlakásokban mutatkoztak, s azok túlzsúfoltsága és rendezése ügyében szólaltunk fel. Azóta Szévald Mór járási főszolgabíró ur erélyes közbenjárására az alispán, köz- igazgatási bizottság és belügyminisztérium három rendbeli határozata lényegileg mind lapunknak adtak igazat, s ha e határozatok nem maradnak írott malaszt, a mit hinni semmi okunk nincs, úgy a többi puszták Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ö eiger Gr yula. hasonló nyomorúságai is egy kis jóakarattal és erélylyel meg fognak szűnni. Ezért is a közszolgálat érdekében szükségesnek tartjuk ezen említett elvi eldöntést nyert ügyet ismertetni, mert a köz- tisztviselők is nyerhetnek tájékozást hasonló esetekre nézve. A Fornád pusztán tapasztalt tultömött és a közegészségügy követelményeinek meg nem felelő cselédlakok ügyében Hónig Mór pusztai bérlő alispánijag köteleztetett szept. 80-ig oly nagyságú cselédlakások építésére, hogy minden felnőtt cselédre 20 km., minden gyermekre pedig 10 km. légürtarta- lom jusson. A tervrajzot a főszolgabírónak felülbírálás czéljából tartozván bemutatni, a f ö 1 d a 1 a 11 i 1 a k h e 1 y i s é g e k n e k k i- üritése elrendeltetett, és további lakhelyül használása eltiltatott. Ezen határozat végrehajtásának felügyeletével nevezett főbíró ur bízatott meg, valamint azzal is, hogy ha a bérlő az abban foglaltaknak eleget nem tenne, a túltömött lakásokat hatóságilag ürittesse ki. Ezzel szemben Hónig Mór a közigazgatási bizottsághoz felebbezést nyújtott be, melyet a közigazgatási bizottság 226/1889. sz. a. egy részben megváltoztatott oly forLapkiadó : Ujfalusy Lajos. mán, hogy a bérlő az egészségtelen cselé diák ásóknak teljesen, a túltöm ö 11ek n e k pedig az egészség- ügyi szempontból megkívánt mértékig való — különbeni kiüríttetése terhe alatt — kötelezte tik, teljes biztosítékot szolgáltatni az iránt, hogy e pusztán a cseléd ségi lakásviszonyok legkésőbb szep- tembér 30-ig a közegészségügy követelményeinek megfelelőkké alakíttatnak. A belügyminisztérium e megfelebbezett határozatot 24712. számú rendeletével részben jóváhagyta, részben módosította. A föld- szin alatti (putri) cselédlakra vonatkozó határozatot ugyanis, mely szerint azok ki úrit éh cLök, az 1876. XIV. t. ez. 11. §. 4. bekezdése alapján jóváhagyta, ellenben a földszinti és általában Honig Mór ur uj cseléd lakok építési kötelezettségére vonatkozó részét feloldotta, utasítva a közigazgatási bizottságot, miszerint tegye meg a kellő rendelkezéseket arra nézve, hogy a megye közönsége e tekintetben egészen az 1876. XIV. t. ez. 10. §-a értelmében járjon el, s a kérdéses cselédlak minden egyes helyiségeire nézve állapíttassa meg saját egészségügyi szakértője által, hogy melyik A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Búcsú az oáztól. Szekszárd portengerének közepében van egy kis oáz. Büszkén tekint az őt környező városra; van is oka büszkélkednie, mert kicziezomázott, mint egy ifjú lány, ki kedveséért szépíti magát. Homlokát a felkelő nap első sugara csókolja és este a hold bűvös fényével rezeg a kis tájon, és e báj voDza oda az oáz közönségét. Mert ép úgy, mint a Saharaban a vándornép üdül a forrásoknál, pálmák alatt, úgy itt is gyülekeznek Adám és Éva ivadékai, csakhogy a mi oázunkban a publikum állandóan ugyanaz. Éppen annyi, hogy kényelmesen elférhessenek illő távolságban, mi azért elég közel arra nézve, hogy egyik a másik fültávlatára nézve veszedelmessé válj«n. Finom fül itt a jelszó, ki avval és egy kis kombináczióval van megáldva, roppant élvezetesnek fogja találni az oáz estéit, ha éppen nem a saját személyisége forog a szőnyegen, vagy ha annyi lelki ereje van, hogy az igazat el tudja tűrni. Mindenesetre könnyebb eligazodni ott, hol oly hangosan nyilvánítják a titkos gondolatok árját, mint egy bizonyos kis menyecske. O prakticze értésére adja a közönségnek, hogy gégéje már a bölcsőben meg lett áldva. Mily öröm azoknak, kiknél a panum quotidianumban benn foglaltatik a felebarátaink gyengéit tárgyalni. Sokkal jobb azokat egyszerűen kinevetni, van oly filozóf észjárású is. Talán szem előtt tartja az illető a nevetés egészséges voltát, mely a kedély felfrissítésére és a gyomor emésztő képességének fokozására szolgál, és szükséges is a gyomor jó karban tartása, mert nehéz megemészteni a baráth-i beszédek özönét, mik mint a hegyipatak hullámai mindig tartózhatlanul ugrándoznak, csakhogy nem mindig oly átlátszóan kristálytisztán. A finom fül mellett még igen jó útbaigazítás az oáz terrénumán egy kis geometrikus érzék. A vonalok a félhomályban sokkal határozottabb alakot öltenek és egy kis gyakorlat mellett tüstént megismerhetjük az egyes csoportokat. íme az oáz leghűségesebb látogatója, kit egy kis gombostű-eső még nem tudna a séta élvezetétől visszatartani, (Vasvilla-esőt illetőleg még a parapluie ellentálló képessége nincs kipróbálva.) mindig kellő díszben jelenik meg, felismerhető a leghosszabb kíséretről, vertikál irányban értve. Van ugyan még egy hosz- szabb alakja az oáznak, de az nem hivatva a Cyc- lopok szerepére, inkább ülve szeret maradni, mert a magassága veszedelmesen ég felé tör. Egy másik elég számos csoport is tüstént felismerhetővé válik körvonalaival. A változatosság ott kiváló nagy. A derékbőség minden variacziója képviselve van s épp igy változódik ott a skála kedélyben, észben, miben épp úgy megvan a maximum és minimum, mint a pori ph éri a különbözeteiben. A contouráktól a hangok uralmára visszatérve, itt megfelelően a helyzet poetikus signaturájával, a suttogás járja, kivéve a fentemlitett menyecskét, kinek talán nincs kivel suttognia. Bizony nem csupa smlid és vig képet tár az ábrándos táj szépsége elénk. Ellenségeskedések is léteznek, liarczok vivatnak az oly békésnek látszó területen. A féltékenység kínjai mardossák az ifjút, ki helyét kénytelen delibb alaknak átadni. Mily keserűen kell tapasztalnia, hogy „La donna e mobile“, pedig az egyszer csak jószívűség értetik félre, a kicsike csak nem hagyhatja garde de dame-ját mindig unatkozni. Az Othellócska egész nyugodtan társaloghatna a fillokszera ez Előhegy felé közeledő réméről, mert a másik párnál is csak paradicsom almáról foly a társalgás, mik pedig mindennap látható dolgok. És még egy vigasza is lehet az ifjú sajgó szivének, az, hogy bajtársa van a kinban, az övével egyidejűleg egy leány- szivet epeszt a bánat — régibb jogok és érzelmek alapján, és hogy Fortuna szekere gördül folyvást, ha még oly csinos hölgyecskék is mosolyognak rá. Ilyenek az emberek 1 Annyi a forma, akadály, külsőség, hogy ritkán mehet kiki a maga párjával. Búsan tanulja meg azt egy ifjucska, ki egyedül ábrándozik napról-napra, pedig az ő genre-ja másodszor is képviselve van, de annak bölcsőjét más helyen állította fel r végzet, mint az övét, mely utóbbi már mint a végzet nem mindig teljes megelégedésünkre cselekszi ezt a dolgot.
