Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-09-12 / 38. szám
számú s válogatott közönség előtt. A szereplők nagy tetszést arattak és mindnyájan derekasan megadták helyüket. Tudósítónk a közreműködők közül megemlíti : Unger Etel, E i c h m ü 11 e r Emilia Farkas Etelka és P i n t é r Mariska kisasszonyokat; Mészöly József, Né very Endre, E a fa el Leó, ki a rendezés nehéz tisztét is viselte, s igy a sikerhez kétszeresen hozzájárult, többször derültséget idézett elő. Jóhn Győző, Pethes István, K i r á 1 y Dezső stb. urakat. K ö v e s d y János segédlelkész ismert fáradhatatlanságával és szakértelmével az egész előadást szervezte. Az előadás ösz- szes bevétele 83 frt 90 kr, mely összegből a zászló javára maradt tiszta jővedelem 55 frt 74 kr. Felülfizettek : nagys. ifj. Bencze István apát 5 frt, Fajth J., Varga Manó, Kövesdy János segódlelkészek és N. N. 1 — 1 frtot, dr. Ragályi Lajos 50 krt. IPAR ÉS KERESKEDELEM. Néhány igaz szó iparunkról. A párisi kiállítás szintén igazolja, hogy a világ ipara legutóbbi éveinkben ismét óriási haladást tett. Az emberi elme szolgájává bilincselte a természet leghatalmasabb, legféktelenebb, legrontóbb eUmeit s azok segélyével értékesíteni bírja még a leghaszontalanabbnak tekintett anyagokat is, melyek dúsgazdagokká bűvölik azon nemzeteket, melyek ezen eszközöket czéljaik elérésére használni tudják. Nehéz az átalakulás ; de e nélkül el kell a magyarnak vesznie ; — még pedig nagy ellenségeink gúnykaczaja között. Dicstelenül, nem erőszakos halállal, hanem sorvadás okozta végelgyöngü- lésben. Ugyanazon dob, mely csatákban hős tettekre lelkesité a haldokló vitézt, adja a jelt föld- birtokos kúriájának elhagyására, melyet idegenek ! foglalnak el nem aczél, de papír fegyverekkel. Újabban ugyan divattá lett az iparról beszélni és Írni. Az iparra buzdítani a szegény embereket. De azért mégis csak némi tartózkodással, némi leereszkedéssel viselkedik az iparossal a született uraság: minek következményeként látjuk, hogy az iparos ügyvéddé, bíróvá, földbirtokossá stb. neveli fiát, ha csak módja van, vagy ha némi tehetséget fedez föl benne, mivel nem kívánja neki azon társadalmi sinylődést, melyben ő maga átküzdi életét, így ezen osztály nem fejlődhetik, hanem marad a régiben. Mit is lehet várni oly szegény emberektől, kiknek Jegvagyonosabbjai más pályákra térnek. Honnét jöjjön az eszme, a találmány, a tudás és a pénz a szükséges kísérletezésekre, melyek nélkül ipari haladás, felvirágzás lehetetlen. Vagy talán pótolja ezt a kormány ? Ha itt-ott akad egy élesebb elnie az iparos körökön belül, vagy azokon kívül, és van valami gondolatja, nem-e kénytelen honi pártolás hiányában külföldön keresni támaszt ? Ott érvényesül, még pedig gyakorta nem ritkán édes hazája megrövidülésére, kárára és kizsákmányolására, mert itthon az iparos köröknek nincs pónzök vállalkozásra. így folyik ez nálunk régóta és marad minden a réginél, talán addig, a mig majd késő lesz a mulasztások fölött álmélkodni. Nem a párisi szégyenletes kiállításunkat veszem irányadóul ; mert j hiszen ott hivatalosan nem vagyunk képviselve, ámde tekintem össziparunk fejlődésének fokát s megálla- I pitom elmaradottságunkat. Hisz azon kevés, a mink van, még az sem igazán magyar; mert azt szinte kizárólag idegenek nyújtják, művelik Magyarországon ; mig a magyar faj gyermekei majdnem tüntetőleg nézik le az ipari foglalkozást, mintha azt méltóságuk alattinak tartanák. Ámde e botorság mindenkit, a ki az ipart műveli, érzelmeiben nagyon sért; az lenézés, kisebbítés. Elég, ha elővesszük a budapesti gyárosok névsorát ; ott látjuk, az iparosok mily csekély töredéke bir magyar névvel ; ha köztük itt-ott találkozik ilyen, az legtöbb esetben vagy legújabb magyarosított név, vagy pedig a legszegényebb csizmadia, esetleg kovács-műhelyt nevezi magáénak. A vagyonosabb iparosok többnyire idegenek, a kik csak ideig-óráig nevezik ez országot második hónuknak, de bizonyára nem osztoznak annak örömében és bánatában. Mihelyt pár forintot szerzett e téren, zsémbelve az arisztokrata magyar szellem ellen, viszi magával munkájának eredményét téri hazájába. De hány van ezek között nem végzett akadémikus, de csak olyan is, ki az ötödik középiskoláit elvégezte V Mit várhatunk, mit remélhetünk ezen osztályról ? Nem látják még át irányadó köreink, hogy itt a 12-ik óra, melyben segíteni kell e veszélyes bajon ? Nem gondoskodnak eszközökről, melyek által az iparos osztály tekintélyének emelése által az ott fejlődő szellemi és anyagi erők ott tartassanak és a többi osztályokból újabbak oda édesgettessenck ? Nem küldenek nagyobb számú tehetséges fiatalokat külföldre, kiképeztetés végett, hogy onnét Szekszárd "V iclé!k:e_ necsak tudományt, de főleg uj szellemet és iparos önérzetet hozzanak magukkal, melylyel sikeresen kiizdhessenek a fent ecset It előítéletek ellen; mert az itteni légkörben nevekedett egyének között csak ritkán találkozik valaki, ki. ezen lenézett, hálátlan feladatra vállalkozzék ; ki pénzt és magasabb értelmi fejlettséget hozzon e térre, hogy ott vagyonával és nevével emelje az ipar tekintélyét, mely a művelt külföldön erre nem szorul, de mely nálunk — említett okoknál fogva — még mindig nélkülözi azon állást a társadalomban, mely nélkül onnét inkább szöknek, a kik tehetik, hogy sem oda vonzódnának az előkelő osztályok. Látunk ugyan újabban egyes kivételeket, de ezek olyan ritkák, mint a fehér hollók, igy Ándrássy Manó gróf foglalkozik iparvállalataival, de a mint hallatszik, az elért sikerrel megelégedve, máris el akarja adni vasbányáit és kohóit egy idegen társaságnak, sőt állítólag már meg is van a szerződés. Helyesebben cselekszik Tarnóczy Gusztáv, ki gazdasági gyárát előbb gépgyárrá és legújabban tűzi fecskendő gyárrá fejlesztette és rövid idő alatt már is annyira vitte, hogy — a mint egy folyó hóban tartott kísérletnél személyesen meggyőződtem — fecskendői nemcsak elérték az eddigi gyárakban készültek minőségét, hanem azokat felül is múlták, igy azok, melyeknek kísérlete mellett jelen voltam, a mint a gyárból kikerültek, 100 mm. czi- linderbőség mellett 33 méter távolságra levélték a vizet 12 mm. sugárcsővel. Igaz, minden uj gyárnak könnyű a régieket felülmúlnia, mert az újaknak a meglevők mintául szolgálnak. Ennek nem kell egyebet tennie, mint hogy a létező legjobb rendszereket összehasonlitsa és maga azt készítse, a mi ezek között legjobbnak bizonyult, illetőleg a különféle rendszereknek legjobb részeit összeegyeztetve egy jó egészszé alakítsa és az újabb ószleletekkel tökélyesbitse, illetőleg az újabb találmányokat ezeknél érvényre juttassa, ami a régieknél a megszokott, megrögzött konzervatív szellemen kívül még azon nehézségbe is ütközik, hogy ezek az aránytalanul sok pénzbe kerülő mintáknak megsemmisítésére és újaknak beszerzésére nem olyan könnyen határozzák el magukat; és igy bár nekik megvan régi hírnevüknek előnye, de minőség tekintetében soha sem versenyezhetnek az uj vállalatoknak tökélyesbitett rendszereivel. E nélkül soha sem keletkezhetnék uj gyár és a régiek a versenytőli félelem hiányában megörökítenék; régi, kényelmes rendszereiket és lehetetlenné tennének minden haladást, e nélkül még ma is füzfa-fecs- kendőkkel oltanánk a tüzet, ngy mint azt őseink tevék. A mint alkalmam volt arról meggyőződni, Tarnóczy nem kiméi semmi áldozatot, meghozatta a legvilághirübb fecskendőgyáraknak legújabb gépeit, hogy ezeknek alapján konstruálhassa rendszerét. E czélból személyesen tanulmányozta a párisi világ-, a vindsori országos- és a berlini mentő- és tűzoltói kiállításokat és az ott legjobbaknak Ítélt találmányokat nálunk meghonosította; saját maga részéről pedig két javítás szabadalmazásáért folyamodott ; ezek között van a valóságos hiányt pótló uj dugattyúja, mely az eddigi összes ösmert rend- / szereket messze túl fölülmúlja, különösen faluk számára, hol a feeskendőkkeli bánásmód sok kívánni valót hagy — nagy hiányt pótol ; mert ha évekig is gondtalanul áll ezen dugattyú, mindig légmentesen fog működni ; de csakis ily utánjárással, ily költség nem kíméléssel és szakgépészmérnök segélyével lehetett ezen eredményeket elérni. Eddig ezen életbevágó szakmával leginkább csak harangöntők foglalkoztak, hogy ezek nem bírták a külföldi versenyt legyőzni, az természetes. Ennek tulajdonítható, hogy ha Magyarországon valaki biztosan jó fecskendőt kívánt vásárolni, hát Décsbe, Brünnbe, vagy prágába folyamodott, ha a Noel szivattyú költségeit sajnálta. E részben a statisztika igen szomorú adatokat tüntet fel, a hazánkban működő fecskendők felénél több külföldi, többnyire rossz cseh és morva gyártmány. Most azonban már segítve van e bajon és bármit mondjanak is a megnyert úgynevezett, szakértők — még ha tűzoltói mezbe rejtőztek is — hogy ma már nem kell külföldre vándorolnunk jó fecskendők végett, sőt bizton remélhetjük, hogy a külföld is ott fog vásárolni, ha a legtökéletesebb fecskendőt kívánja bírni. Ebben a káros űr a lehető minimumra van leszorítva, a szelepház pedig oly egyszerű, hogy azt a legegyszerűbb falusi ember is 2 perez alatt felbonthatja és ismét beteheti, ha szennyes víznek használata által valami baja történt volna. Bámulatos annak szerkezeti egyszerűsége. A gyár 2 tűzoltó parancsnok szakvezetése alatt áll, melyből a fecskendő csak a legszigorúbb kísérletezés után adatik ki a .vevőnek. Ara pedig a normális általános magyar csavarral ellátva körülbelül 200 írttal olcsóbb, mint az eddigi árak voltak. Lehetetlen tehát, hogy a többi gyárak is főn tarthassák eddigi jogosulatlatlanul magas áraikat, melyekből aztán — magyar szójárás szerint — jutott is, maradt is. Már ez egymagában mutatja, hogy mily jótékonyan hat a verseny, különösen ha. azt a műveltség bizonyos fokán álló egyén érvényesíti. A 10 évi részletfizetési hitelkedvezmény pedig, melyben ezen közkedveltségü ezég évek óta részesíti vevőit, könnyűvé teszi a beszerzést; mert már a fecskendő ára bőven kikerül azon kedvezményből, melyben a tüzbiztositó társulatok részesítik azon községeket, melyek fecskendőkkel el vannak látva. Már ez az egy példa is eléggé igazolja, hogy mivé fejlődhetnék a magyar ipar, ha más téren is akadnának, kik hasonló műveltség mellett, azzal nem restellnének foglalkozni. Nem, tisztelt olvasóim igy nem fogunk nagy ipart fejleszteni; igy az iparral csak azok fognak foglalkozni, kik másként nem tudnak megélni. Ipar nélkül pedig magyar vagyonosság nem lesz ; — a mai haladásnak alapja pedig a vagyonosság ; e nélkül elmarad a jó igazságszolgáltatás,, a jó közigazgatás, a jó közoktatás, stb. stb., mert az mind csak sok pénzen szerezhető meg. Ezért vagy iparosnóppé kell lennünk, vagy össze fognak felettünk csapni a polgárosodás hullámai. Itt más választás nincs. El tehát az előítéletekkel — becsüljük mi is iparosamba úgy, mint ezt a művelt nyugotiak teszik és fejlődni fog az ipar, mint haladásunknak egyedüli hathatós eszköze. Gr. Pálffy Jenő. IRODALOM, „Történelmi vázlatok“ a czime annak a füzetnek, melyet Székely Ferencz, lapunknak főmunkatársa e napokban közrebocsátott. E viszonynál fogva behatóbb ismertetésbe nem is bocsátkozunk ; mert a kicsiny, de tartalmas füzet mind a négy értekezéséről csak elismerőleg kellene szóla- nunk, ennek pedig olyan látszata lenne, mintha prodomo beszélnénk. Tartalma: „A Széchenyiek.“ „A bátai apátságról“ és „Szegzárd-e vagy Szeg- szárd ?“ Az érdeklődő közönség ez értekezéseket élvezettel olvashatja, meit alapos kutatások és becses adatok feldolgozásának eredményei és megyénk intelligentiáját — kivétel nélkül — érdekelhetik. A füzet lapunk kiadójának, Ujfalusy Lajosnak, nyomdájából került ki, a mi magában véve is kezesség annak Ízléses, tiszta kiállítására. Ara nincs kitéve, mert korlátolt számban és nem a könyvpiacz számára adatott ki. — Mégis, mint megyénk irodalmi termékeinek egyik elismerésre méltó példányát, — a szerző tudta nélkül — lapunkban is felemlíteni kedves kötelességünknek tartottuk. A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Nyilvános köszönet. A báró Dräsche tolnai uradalmához tartozó Kajmád pusztán múlt hó 25-én este kiütött asztag- tiiz alkalmával a tolnai önkéntes tűzoltóság részéről nyújtott gyors segély elismeréséül, az uradalmi igazgatóság írásbeli köszönetének kifejezése kíséretében 25, azaz : huszonöt forintot küldött egyesületünknek. Mely szives adományáért van szerencsénk az egyesület nevében köszönetünket kifejezni. Tolnán, 1889. szépít. 2. Kelecsényi Ambró, Wittinger Sándor, egyesül, titkár. egyes, alelnök, főparancsnok. Szerkesztői üzenetek. R. J. (D.-Földvár.) Semmivel ; köszönjük és kérjük továbbra is szives támogatását. — G. J. (Tabód.) A közlendők közé soroltuk, — a lapot megindítottuk. Üdvözlet! — Hanák Miksa urnák (Paks.) Maradjon békével kérem; ha mégugy „elvárj a“ is tőlünk, azért még sem'közölhetünk ilyen sülellenségeket. Legyen kegyes mást bosszantani effé- lékkkel: mi még mulatni sem tudunk rajtok, mert ez az utóbbi siitete is nem nevetséges, hanem valósággal bosszantó. — L. J. (Duna Földvár.) Sajnálatunkra — térszüke miatt — csak kivenatilag hozhattuk. Sűrűkben kérjük szives értesítéseit. — S. F. (lvis-Vejke.) Köszönjük és kérjük ezentúl is szives értesítéseit. KYILTTÉE. farbige eetöeuftoffe jT?.“ tev — glatt uub gemuftevt (circa 250U Derjdjicbcue jyavbeit uub ©efjiná). (Écbnmrjc, uutjk inti* faringe 3ctt*ei:=£hisi!offc bon ff. 1.40 bis ff. 7.75 p. Ibiét. (18 Oual.) — t>cv)enbet vőben -• uub ftiidioeije porta* uub joKfvei bad g-abvit'd*Óepőt (v). hcuurlHUji (it. it. it. £>of(ief.) giU'idj. — SJhiftev umgepeub. — Oviefe foften 10 fr. 'povto.
