Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-08-15 / 34. szám
IX. évfolyam. 34. szám. Szekszärd, 1889. augusztus 15. TOLITA O-^iE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi hetilap. Előfizetési ár ; Egész évre ..... 6 frt. Fél évre...............................3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. A tolixamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Sétpatak-utcza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. ECixd.e'fcési őíjalac: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—-300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ 5 frt. Főműnkatárs: Székely Ferencz. Felelős, szerkesztő és laptulájdonos : Gr e i g- e i* Gr y u. 1 a_ Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. A községi jegyzőkről. A közigazgatás államosításának kérdésével, előtérbe nyomult a községi és körjegyzők qualifikációjának kérdése is. Nemcsak a közigazgatási szaklapok, hanem és főleg a megyei lapok, sőt a napi sajtó is foglalkozik e kérdéssel, Somogy vármegye törvényhatósága még külön feliratot is terjesztett fel a kormányhoz a községi és körjegyzők képzettségének magasabb niveaura emelése tárgyában. Tagadhatatlan tény az, hogy közigazgatásunk alaposzlopait a községi jegyzők képezik, s elvitázhatatlan, hogy az összes közigazgatási munkakör, mely a jegyzői hivatalban mint góczpontban egyesülve van, kizárólag mint végrehajtó közegekre a községi jegyzők vállaira nehezedik. Az adóügyek kezelése, a közadók behajtása, nem is szólva azoknak kivetéséről a jegyző idejének óriási részét igénybe veszi s főleg oly községekben, hol évenkint csak egyszer fizet adót a nép — a takarodás elmúlta után, s a hol a jegyző nem tehet egyebet, mint augusztustól egész karácsonyig adót szed. Hogy a jegyzőknek ily óriási munkakör jutott osztályrészül, mindenesetre kívánatos, hogy a kellő alapképzettséggel rendelkezzenek s elérhessék azon általános műveltséget, melyet a középtanodák nyolcz osztályának elvégzése s az éretségi vizsga letétele nyújt. A „gyakorlat az élet mestere“ ezen axiómát érvényeseik némelyek a jegyzői pályán s minthogy bebizonyított tény, I hogy sokszor a minden alapképzettség nélkül a jegyzői pályára lépett egyének közöl kitünőbb jegyzők lettek, mint a magasabb műveltséggel biró egyénekből — ez okból tehát szükségtelennek találják a községi jegyzőknek magasabb fokú képzettségét. De nem oda Buda! A törvény s a társadalom ma már oly állást biztosítanak a jegyzőknek, melynél fogva megkívánhatjuk, sőt megkövetelhetjük, hogy az ezen pályára lépők a középiskolákban elérhető általános műveltség niveauján álljanak. Mielőtt azonban megkívánnék azt, hogy a községi jegyző több iskolát végezzen s nagyobb képzettségre tegyen szert — megkövetelhetjük azt is, bogy a jegyzői fizetések rendeztessenek s a kellő munkaerő, oly községekben, hol ez okvetlenül szükséges, megadassák. Ha jól emlékszem, van megyénknek is egy szabályrendelete, mely elrendeli, hogy az 1500 lelket számláló községekben rendszeres segédjegyző legalább is egy forint napidij mellett alkalmaztassák, s mégis ezen szabályrendelet csak oly helyeken van végrehajtva, hol a képviselőtestület ennek szükségességét maga is belátta, a hol pedig ezt a képviselőtestület be nem látja, a jegyző tarthat segédet a saját zseb- I jéből s fizetheti azt azokból a Deák Fe- rencz-féle „csurran, cseppen “-féle jövödel- mekből, a melyek már nem is igen csur- rannak s nem is igen csöppennek. Ott vannak a dombóvári járási nagyobb községek: Döbrököz, Dombóvár, Szakos, melyeknek jegyzői munkaköre óriási s mégis rendszeresített segédjegyző alkalmazásáról szó sincs, mert a képviselőtestület azt megtagadta s a fensőbb hatóság ezzel mit sem törődik. A jegyzői fizetések rendezése is felette szükségesnek mutatkozik. A völgységi járásban ugyan az akkori erélyes főszolgabíró akarata folytán, ki jelenleg megyei alispánunk, rendezve vannak, de nem úgy a többi járásokban, egy-két nagyobb községet kivéve, — mert némely helyeken valóban nevetséges conventiókkal díjazzák őket. Ezen bajokon segíteni leginkább a járási főszolgabíró uraknak állana hatáskörükben, a törvény által kiszabott korlátok között oda működve, hogy az illető községek tisztességes fizetést adjanak jegyzőiknek. Vannak ugyan megyék, hol már telA „Szekszárd Vidéke“ tárczája. 61 cfátzáfioz>. Fenséges bérez! Alkotás remekje! Kővé vált isteni gondolat! Lelkem remeg, a midőn megállók Gyökeret vert szikláid alatt! Fenséges bérez! Hegyeink királya! Nemzetemnek ltd jelképe te ... . Büszke ormod: régi dicsősége .... Tiszta havad: ősi jelleme! Fenséges bérez! Gránitból irt „szózat11 Állj örökké „rendületlenül“! Aliként ékessége az imádott Honnak, mely alattad elterül! Alsó-Tátrafüred, 1889. juliux 29. Rátkay László. A sétahangverseny. Az élv mámoritó hatása nem múlik el tüstént, utó érzetet liágy, kábultan tartja még varázsával érzékeinket, mikor a tündérleány, az öröm már ellobbent, de a képe még ott van lelkünk szeme előtt, ölelésének édességét még érezzük, ha már régen kisiklott karjaink közül. A szombati est valamennyi rózsája és leventéje még itt van képzeletem előtt, látom a nagy, elegáns közönséget, egyes fénypontjaival, és mégis oly nehéz számot adnom a közel múltról. Nem tudom valóban, kegyes olvasómnak miről meséljek először, a szokatlan nagy jövedelemről (300 forint tiszta). A felebaráti sziveket örvendeztette a paksiaknak juttatott könyöradomány. Eszünkbe jut, mily sok újra épült házhoz szolgáltattunk egy- egy követ, hány könnyet törültünk le azok szeméből, kik a füstölgő romhalmaz mellett temették reményeiket, sőt jólétüket, és ha nem is épen Schiller szavaival: Einen Blick Nach dem Grabe Seiner Habe Sendet noch der Mensch zurück, nézte a gazda roskadozó hajlékát, de azért nem kevósbbé keserves volt a sóhaj és fájdalom, és ime társadalmunk egyesült erővel igyekszik embertársai nyomorát enyhíteni, megadni az eszközt egy biztos ekzisztenczia megszerzésére. Hogy mi azt vigadva tettük, hogy a könyö- rületessóg könnyét az öröm mosolya váltotta fel, az nem von le a tett értékéből semmit. A magasztos érzelemre hangolt lélek könnyen fogadja magába az örömöt és annak ártatlan élvezetére a kedély finomsága és műveltsége képesít. Ez utóbbi két faktor tette leginkább a szombati estélyt fényessé. A szivjóság valóban oly ritka tüneménye önző reális korszakunknak, hogy szinte megdöbbentő hatással bír. Boldogsággal telik el lelkünk, ha épen azokban látjuk megtestesítve, kik hivatva vannak társadalmunk ólén állani. Jobban örvendünk ennek, mintha csupán azt látjuk, mint dobálja a gazdag morzsáit azok unszolására, kik magukra vállalják a kérő szerepét, kik közvetítik az összeköttetést az adakozó és szánandó közt, kik e munka fáradságait magukra vállalják, ezzel is szolgálva a jó és nemes czélnak. Ezek közt első mindig nőegyletünk, megragad minden alkalmat hivatásának gyakorlására. Döry Dénesnó ő nagysága egyike azok közül, kik a jótékonyság gyakorlásánál nem csak a vógczélt tartják szem előtt, hanem azt is tudják, miszerint a gyakorlás módja annak kétszeres értéket kölcsönözhet ; ezt végtelen szívélyességgel mutatták be Döry Dénes s Simontsits Béla családjai. Ha még hozzáteszem alelnök és Perczel Helén ő nagysága buzgó fáradozásait, azt reményiem, hogy mind e hatalmas faktor elsorolása után nincs mit bizonyítanom a tánczmulatság sikerült volta mellett. Speczialiter a fiatal leányokról nem is merek írni. Érzem, mily hitvány toliam ennyi báj és ifjúság leírására. Nem egy rokkant vitéze maradt a szemek sugárzó tüzének. Meg is becsülte az egyszer az ifjúság e gyönyörteljes hadjáratot (melynek végczélja mindig a boldogitás). Megragadva az alkalmat, hajnalig tánczoltak ifjúi tűzzel, fáradhat- lanul. Két négyes ritka esete jegyződik fényes be-
