Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-01-17 / 4. szám
IX. évfolyam. 4. szám. Szekszárd, 1889. január 17. TOLUSTA. XT-Á-IRIMIfEa-TlE] törvényhatósági, tanügyi, közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi heti közlöny. Előfizetési áx ; Egész évre ...... 6 írt. Eél évre ....... 3 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. A lap szellőim részére vonatkozó közlemények, ugy a'hirdetési és előfizető-i pénzek r szerkesztőséihez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: S ó t p a t a k-u t c z a 1113. sz. a. Hiiadóhivatal: S z ó c h e n y i-u t c z a 172. sz. a. Hirdetési díjaik: r Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérbén 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig _______ . 5 frt. «■ '«If | TtJíeittnBíluS Főmunkatárs : Séner Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Gr eiger Cür yula. JL tolnamegyei gazdasági egyesület. Tolna vármegyének gazdasági egyesülete az elmúlt 1888. év deczember havában újjá alakulván, most találjuk a legalkalmasabbnak az egyesületnek úgy múltjáról, mint jelenéről néhány sort közrebocsáj- tani, hogy igy lehetőleg megismertesük az egyesületet mindazok előtt, kik múltja, jelene és jövője felől érdeklődnek. Az egyesület igen nehéz viszonyok között tengette életét, mig a hetvenes években is úgy, hogy midőn Bernrieder József utaz egyesületnek az elmúlt deczember havában leköszönt elnöke ezen állását' 1876-ban elfoglalta, egy oly gazdag megyének, a hol úgy a szellemi intelligenczia. mint anyagi jólét karöltve van, mint Tolnavármegye, mely nemcsak a mezőgazdaság, de az állat- tenyésztés terén, hivatva lenne példával elöl menni, — e megyében a gazdasági egyesületnek vagyona a 1000 forintot sem haladta meg. Ez anyagilag szánandó mult! S mégis mit láttunk ? Azt, hogy a vármegye birtokosai közül egyesekből nem halt ki a jó iránti érzék, mert tudták azt, hogy az egyesületet minden körülmény között fenn kell tartani. — S az egyesület bizalom teljes, tisztelet- és szeretettel környezett elnökének — a gazdaközönség legnagyobb ré- | szenek visszavonultsági közömbössége daczára — sikerült az egyesület virágzását elősegíteni, a jövő nagy épületéhez az alapköveket szilárdan lerakni. S a tizenkétéves ügy buzgalom, mellyel Bernrieder József ur mint elnök az egyesület ügyeit vitte, megtenné a várt gyümölcsöt, úgy, hogy az elmúlt deczember 19-én, midőn az állásról lelépett, az egyesület vagyona közel 5000 forintot tett ki. S ha még ehhez hozzá számítjuk azon I anyagi áldozatokat, melyeket az egyesület különböző kiállítások létesítésére áldozott, úgy a tizenkét éves múltra az egyesületnek tisztikara és választmánya nyugodt lelkiismerettel tekinthet vissza. S ugyanezen tagok bizalmat adnak úgy az újonnan választott tisztikar, mint működő választmány inni a jövőre de A ••. , r? igv a -i egyesület sorsa felett éppen nincs okunk kétségbe esni ! Kovács László uy — kit mint jeles gazdászt az egész vármegyében ismernek — méltó utód lesz az elnöki széken, ismerve már- tőle azon elveket, a melyek alapján az egyesületet a jövőben vezetni fogja. Főelv elkövetni mindent, hogy a vármegye gazdaközönsége az egyesületnek feltétlen szükségét érezze, hogy abból hasznát lássa, a mit például a mezőgazdasági terLapkiadó : Ujfa'usy Lajos. menyek és eszközök közvetítése és beszerzése által hiszem, nem lesz nehéz elérni. Hivatása leend az egyesületnek minden néven nevezendő, a mezőgazdaságot érintő mozgalomnál az initiativát mint erkölcsi testületnek megragadni, a tagokat buzdítani, ösztönözni minden kipróbált jó- és hasznosra. így maga a hadsereg ellátási kérdés, úgy a közeljövőben életbe lépő talajjá vitási kölcsön közvetítése hiszem, elég tág tér az egyesületnek, hogy életrevalóságát bebizonyítsa s csak már midőn anyagi helyzete teljesen megszilárdult, lesz hivatása a nagyobb költségekkel járó kiállítások és versenyek rendezése. így azonban a mi az egyesület jövő működésére zsibbasz- tólag fog hatni, az a gazdatiszti osztálynak az egyesület iránti merev közönyössége, vissza- vonultsága ! Azért egyik legfőbb feladatnak kell lenni éket a szent ügynek megnyom?, nemcsak anyagi, de különösen szellemi támogatásukra feltétlenül szükségük leend, mert egy gazdasági egyesületet más, mint a gazdatiszti osztály nélkül nem lehet képzelni, mert úgy elméleti, mint gyakorlati képzettségöknél fogva mai nap már határozottan reájok vagyunk uialva, ha sikerrel akarjuk hivatásunkat betölteni. Dr. Koboz Zoltán. A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. z é xv. ö r ö k ö s ö xxx_ — Elbeszélés. — A „Szekszárd Vidéke“ számára irta : Szarvas Mariska. (Folytatás.) Komolyan megnéz a magasra tartott gyertya lángjánál, azután szélit: — Hát maga kicsoda ? mit keres ilyen későn nálam? Mondhatom, bárki legyen is, alkalmasabb időt választhatott volna a látogatásra! Minden czeremónia nélkül belépek, aztán válaszolok egész nyugalommal. — Ha az ember pár órai utat tesz ilyen pokoli időben, akkor bizony nem igen ragaszkodik az illem szabályaihoz, tessék elhinni asszonyom. Különben azt hiszem, rokonokhoz jöttem. Most nézett még meg igazán. — En azonban nem vagyok hajlandó további magyarázatokba bocsátkozni, s menten kijelentem, egy meleg szobával végtelenül lekötelezne a háziasszony s ha gyakorolni akarja az emberbaráti sze- retetet, akkor adasson egy kis meleg tlieát, mert úgy érzem, mintha megfagyott volna bennem minden. Köhécselve ve/yt a sötét folyosón keresztül a jól ismert szobák fel.,, mig egyben megállapodtunk. Az asztalra helyezi a gyertyatatartót s közelebb lép. — Ön rokonnak vallotta magát, szabad tud- í nőm. ki a vendégem? . . . Azt mondják, feltűnően hasonlitok anyámhoz, ! úgy látszik azonban, hogy nagyon elmosódhatott emléke a nővér szivében, mert nem ismer reám ! — Hát nézzen meg jól Eszti néni, nem ismer ? Endre vagyok, Závody Endre. — Akh!" Ez nem a kellemes meglepetés hangja ! .— Az ám ! Csakugyan ! Szép, szép ! Végre ! Mégis! Egymásba dörzsöli kezeit s nagyon iparkodik velem elhitetni, hogy lelke mélyéből örvend jövetelemnek. — Azonnal, rögtön teát készíttetek, addig helyezkedjél el öcsém a lehető legkényelmesebben! Már megbocsáss, de én csak igy nevezlek. Bizony itt hideg van! Alig fütünk két szobát, de várj, azonnal küldöm a szobaleányt. Midőn nőném elhagyja a szobát, levetem a nehéz és nedves felső kabátot s körülnézek. Milyen szomorú kinézéssel bir itt, minden. A hosszú zöld függönyök ridegen folynak alá a fehérre súrolt padlóra, e magas támlányu zöld székekre még jól emlékszem, nagyanyám szobájában álltak, amott a szekrényen a keretbe foglalt óra. Lapja nem mutatja az időszakot, ingája áll, ki tudja mióta ! Dohos nedves a levegő itt benn, mintha régen szellőztették volna a szobát; minden olyan itt, mintha az elmúlt idők árnya lebegne felette. Félre vonom a komor függönyöket az ablakon, künn úgy látszik, megszűnt a havazás, sőt az ernyedező felhő-foszlányok közül a hold tányérja is előbuvik, egy-egy téveteg sugár betűz az üvegen, a mennyire a jégvirágok engedik. Elnézem a holdsütötte tájat, azt a sajátszerü mozdulatlanságot, mely a téli éjszakák sajátja, nézem s elérzékenyillés vesz rajtam hatalmat. Édes szüleim háza, hova először tértem haza, mint „kész ember“. Milyen ridegség fogad !.. . Nem látom az én jó anyám finom, szomorú arczát, melyet mindig olyan áttetszőnek, halványnak ismertem. Nem fogad apám erős. bátorító kéz- szoritása, üdvözlő szava. Nem szívesen látott vendége vagyok szüleim házának, igaz örökömnek.... S a kik után az én szivem úgy vágyódik, elmentek sírba pihenni, oda nagyanyám mellé, itt hagyták nekem az egész világot a ridegségével — sírjuk felett elzúg a vihar, elsüvölt a szél. Ráborulok az ablak párkányzatára s erezem, hogy könyeim megnedvésitik arezomat. Valamely ág törött le künn a kertben,, meggörnyedve a zúzmara terhétől s ón — feleszmélek.
