Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-06-06 / 24. szám
^ . I. évfolyam. 6. szám. Szekszárd, 1889. junius 6. Mai társalgásunk. Ha inai naps ág társaságba megy az ember, miről beszélnek ott a legtöbb helyen? Kedves is- • merősökrőlj felebarátaikról. Hihetetlen, hogy még a legjobb körökben is mennyire otthon van a megszólás! Ez a szívtelen hiba oly általánosan el van terjedve, hogy a jellemteljes, ember, keserves tapasztalatai után végre is előnyösebbnek tartja a társas összejöveteket egészen elkerülni és szobájának négy fala közé. húzódni. a‘ hol könyveinek kincsei, e hallgatag barátok szivének és lelkének nem’esebb társaságot nyújtanak, mint az úgynevezett előkelő világ. • . , „Quando conveniunt Helena, Mária, Sibilla — Sermonem faciunt et ab hoc, et ab ilia.“ Ezt mondja a latin példabeszéd, a mit nfagyarul igy lehetne kifejezni: „Ha Ilona, Mariska, Sibilla összejönnek erről-amaról, mindenikről beszélnek.“ De nem csupán a kedves hölgyek nem* tesznek lakatot* a társaságban szájukra, a férfiak is ugyanígy cselekednek. Legkegyetlenebbül gyakor rolják a nők hívatlan kritikájukat természetesen a saját nemükbeliekben. Látni keli azt, mi történik, ■ha egy nő elsőben hagyja el „barátnőinek“ körét!# Alighogy selyemruhájának utolsó fodra eltűnik az_ ajtóban, a visszanaaradottak közös buzgalommal esnek neki az eltávozottnak, s ezt és amazt kifogásolják rajta, gúnyolják rajta, gúnyolják, viccelik, és a legalaposabban megkritizálják. Pedig mily csúf ilyenkor még a leggyönyörűbb arcocska is! A’ támadás pillanataiban a szem félelmesen szikrázni j kezd, az arc piros lesz vagy sápadt a belső izgatottságtól, a kis orrocska túlságosan hegyesedül kezd, az állkapocs előáll, az ajkak fortélyos külsőt kapnak, röviden: az egész arckiíejezés azt a sajnálatos kőnyomatot veszi fel, a mely belső viharokat jelez, vágy pláne valóságos fergeteget, villámlással és mennydörgéssel, a melynél aztán a menykő nem egy embertársunk jó.hírnevébe csap bele irgalmatlanul. Hogy a nőnemnek ezt a gyengéjét végkép' száműzhessük a társaséletből, az senkinek sem jut j eszébe; de már az is kiszárai thatatlan előny nyel I járna, ha a megszólás az emberbaráti, világjayitó törekvését minden társaskörben csakis az „ismeretlenekre“ terjesztené ki és a kedves „ismerősöket és barátokat“ legalább szenteknek és sérthetetleneknek tekintené. Az arabsnak az ő vendége, a ki a sót vele együtt élvezte, szent és sérhetetlen.- A művelt európai a műveletlen által nem erezné megszégyenítve magát, s nem igyekeznék azt felülmúlni ? Es nem mutat-e az a szellem 'és mulattató tehetség, hiányára, ha semmi másról nem tudnak beszólni, mint másoknak hibájáról és gyengeségéről? Hogy’ kívánhatjuk azt, hogy embertársaink szeretetremól- tóan bánjanak velünk, ha mi csak az ő hibáikat, kisebb tökéletlenségeiket látjuk, a melyből bizony inin'den emberre* ragadt valami*? Mért annak, a kin szorgosan megvizsgálva, semmi kivetni való nem' lenne, .bizony, még születni kell! Még a leghibátlanabb jellem, a kifejezett erényesség sem ment külső függelékektől, a melyek olykor- csúfolódásra alkalmat adhatnak: De hát ennek a kritikának szívtelennek kell lennie? És a mibe a legrutabb önzés rejtőzik. „En egészen má#s ember“ vagy „más asszony vágyók,“ hiszi magáról .mindannyi rágalmazó, és mások hibáit csak- azért sorolja fel, hagy saját eredőkéit annál kellemesebb világításba helyezze. Bizonyára az a kedves hiúság szívesen elrejtőzik az erkölcsi szigor mögé, -mert embertársaink minden néven nevezendő megrovásában benne van a rajté:,t öndi.-séret magva ‘ is. Másoknak szigorú mégbirálása legtöbbnyire eltitkolt, -vagy, sértett ön- szoretM, mások hibáinak és gyengengesógeinek fel- j tüntetése pedig alattomos utalás a saját előnyökre * és Erényekre. Az olyan nő, akinek hajlama van a fösvénységre, s a ki magát természetesen utánzásra méltó gazdasszonynak tartja, leghamarabb hajlandó lesz másoknak, pocsékolását és pompaságát feltüntetni; mi»- oo'v másik, aki a tudós és olvasott nőt játsza. örökösen azon fog lovagolni, hogy az ő női ismerősei mennyire „hiányos műveltségnek. “ Epen igy van a saját (esti előnyökkel is, a melyeknek feltüntetésére mások hibái használtatnak fel. Abban a tudatban, hogy kifogástalan fogai vaunak, elárulja az egyik szomszédjának valamenyi hamis fogát, míg a másik, a ki két hosszú sűrű hajfonatnak van birtokában, barátnőit folyton arra teszi figyelmessé, menyire kártékony az egészségre a mesterséges hajdisz viselése. A gyermekek erkölcsi érzékére is veszedelm.es befolyást gyakorolnak- a rágalmazás példái. A roszakarat magva — mint minden dudva — buján tenyészik és gyökeret ver az ártatlan gyermek szivébe is. —— . . "V o 1 á. Jelige : Túri vasúi' sátor nélkül. Pa gát Ultimo replikája egy öreg asszony feleletére. Asszonyom, legelőször és mindenek előtt az ’ ön által dobott harisnyát felvéve, de csak azért, hogy önnek azt q legudvariasabb bókkal átnyújthassam — miután mi férfiak rendesen csak kez- tyiit szoktunk felvenni — bátorkodom önt az öregkor iránt táplált feneketlen tiszteletem kifejezése után alázattal figyelmeztetni, hogy nő soha sqm lehet öreg! És legyen bár nagysád háromszor 25 éves, ön csak ólemedett, idős vagy koros, — de nem öreg. Ezen élőszó, valamint a modern jelige, melynek folytatása, reményiem, ismét meg fog felelni nagysád becses Ízlésének, már eléggé mutatja, hogy én kezemben olajfaággal jelenek meg kedvességed előtt! És fit kénytelen vagyok kifejezést adni korom- j setét bánatomnak nagysád és az általa felszólít olt hölgykoszorunak a t. szerkesztő úrhoz benyújtandó felebbeZése végett az én' netalán újból előforduló megtámadásomat és csipkedéseimet illetőleg.' Asszonyom, ön nem nézhette cl magát, mert a nők mindig jól látnak, — hanem a szemüvege lehetett homályos, midőn korai unit olvasta. Szavamra mondom, hogy én életemben még nőt soha sem támadtam meg; a mi pedig a csipkedést illeti, ha jelen zavaromat és biborboritott ar- ezomat látná, meg volna'győződve, hogy tolla, felőlem ilyesmit feltételezve, tévedett. Sajnos, ha fiatal embereink magaviseleté mai nap alkalmat nyújt a nőknek az efféle föltevésekre ; s csak az a kár, és még hölgyeknek is alig meg- bocsájtható, hogy e tekintetben kivételt nem téve, általánosan hoznak felettünk Ítéletet. Mi sem könnyebb egy műveletlen embernek az udvariatlanságnál, mig ellenben egy művelt ember udvariatlan még akkor sem lehet, ha akar. Ha- a bel mMUm KJ. ’ Szerkesztő-tulajdonos: Geiger Gyula, a kihez úgy. a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, mint ’a hirdetés és előfizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárd, Sétpaták- utcza 1113. Megjelenik minden búban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a „Szekszárd Vidékének“, s ennek előfizetői ingyen kapják. Külön megrendelve egész évre 2 forint 50 krajezár. Hirdető ezégeink szives flg-yelixié'be. kitldo hirdetményét a.„Tolnamegyei Hölgyek Lapjában“ kívánja felvétetni, kérjük e körülményt különösen megjelölni. A divat-, és női munkák- ruh’ák-, ékszer-pipere-czikkek, általában hölgyeinket érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési dijak: mint a főlapban. Melléklet a „Szekszárd Vidéke“ 24-ik számához.
