Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-05-16 / 21. szám
Rendkívüli melléklet május 16-iki, 21, számhoz. SzekiszciircL "V^icLéke.. leány által neki nyújtott, koszorúval, két hosszú sorban felállított fehér ruhás leányok között vonult be a papiakba. I tközben a fehér ruhás leányok egyikénél levő kis Tóth. István arczának 1 nogsiinógatásával jelét adta a kis gyermekek iránt költeményében is. de kivált családi életében nyilvánuló határtalan szeretetének. A megérkezés után nyomban megszólaltak a templomba hívogató harangok s alig egy negyed órai időre következett, a templomba vonulás, Ez ismét a papiak kapujától a templom ajtajáig két sorban nagyság szerint felállított fehér ruhás leányok között történt. A templom zsúfolásig tömve volt. Az isteni tisztelet „Örül mi szivünk“ ezimü énekkel kezdődött, mely után a főpásztor a gyönyörűen felkoszo- ruzott ur-asztalánál beszédet és imát mondott. Beszédében az eddig meglátogatott egyházak közt kiemelve a nagykajdaesit; mint a mely a régi erkölcstelenség posványából a kor s a változott viszonyok intő szavára kikelt s pár évtized óta a szorgalmas munkálkodás, a becsületes és józan élet követésében nemcsak, hogy utol nem érte, de el is hagyta szomszédjait, mely által régi. romlott hírnevét önmaga döntötte romba s emelt helyette erős, uj épületet: az erkölesisóg és közvagyonosodás épületét. Az ima után a karban megható hármónium- játék, majd gyermekkarének következett, mélyeket mind a főpásztor, mind az egész közönség nagy élvezettel hallgatott. Mind a harmónium-játék, mind a karének Tóth István kántor-tanitó érdeme, ki a tulajdonát képező hármóniumnak megszólaltatásával s „Föl száll fohászunk“ ezimü zene- és szövegszerzeményével már régóta készült meglepni szeretett főpásztorát, pártfogóját s költészetének vezércsillagát, A karének után közönséges ének következett, mely után a közönség szép rendben vonult ki a templomból. A főpásztor látogatásának czélja lévén az iskolalátogatás is: ebbeli ezélját- az iskolás gyermekek jó, értelmes és szépen előadott feleleteiben s az iskolának a kor kívánalmai szerinti berendezése által teljesen kielégíthette. Az iskolában Kulcsár Sándor YI. oszt. tanuló kedves tanítója versével üdvözölte a főpásztort, melynek végeztével a maga nemében ritka szép írását nyújtotta át, mit a fő pásztor az Fjtestam ontom egy részének ajándékozásával szolgált vissza. Az iskola látogatás után az iskolában a főpásztor elnöklete alatt presbyteri gyűlés tartatott, A főpásztor által tett s az egyház régibb s újabb történetére, az egyházi közigazgatásra, az egyház jelenlegi kül- és beléletére vonatkozó kérdésekre Tantó János lelkész részletes pontossággal s teljes kielégíthetőséggel felelt; kivévén a segéd-tanitói álmagyar országgyűlésen hű birodalmi rendéinek által hozzánk intézett kérelem következtében szabad királyi akaratunktól vezetve legkegyelmesebben megerősítettük azon törvényt, melynél fogva szeretett rokonuk, fenséges Issván főherczeg, Magyarország nádora, Magyarországtól való távollétünk alatt teljhatalmú királyi helytartónkká nyilváníttatott, kinek, mint ilyennek, a végrehajtó hatalmat egyidejűleg kinevezett magyar minisztérium által kell gyakorolnia, mely minisztérium az udvari haditanács, a helytartótanács, az udvari kamara s az udvari kan- czellária minden eddigi teendőit magában egyesíti. Horvát-szlavon-dalmát királyságainak bánja köteles tehát királyi parancsainknak, ha felségárulást elkövetni nem akar, ép úgy engedelmeskedni, mint hivatalbeli elődei magyar udvari kanczelláriánknak, a helytartótanácsnak, az udvari kamarának s az udvari haditanácsnak rendeletéit követni tartoztak“*). A zavaros idő változást hozott. Előbb a bán lépett a lázadás útjára, aztán a fejedelem is támogatta a magyar államtól való szakadás törekvését. Hogy azonban a különválás jogilag érvénytelen vala, azt az eddig elmondottak bizonyítják. Magyart és horvátot csakhamar egyaránt a szolgaság borított el, midőn azonban ismét az alkotmáy útjára léphettek, a zágrábi gyűlés újra e forradalmikig szerzett alapra helyezkedett. lo másra vonatkozót, melynél a fölötti megbotránko- kozásának adott kifejezést, hogy a segéd-tanitói fizetés „csak az iskolai évre“ (9 hónap) és „csak 250 írt készpénz“ s „a lakáson kívül egyéb semmi.“ ! Nem csuda, -— monda — hogy önök e fizetésre I oly haszontalan embert kaptak az iskolai évre is. ki mind magának, mind egyházának kárára volt s kit e miatt annak idején el kellett távolítani. Ha önök továbbra is ilyen hivatalszolgai fizetést adnak segéd-tanitójuknak s nem törődnek annak az iskolai éven túl életföntartásával: készen lehetnek ilyenre máskor is. A három hónap óta rendes tanítói hivatalán kívül segéd-tanitói teendőket is teljesítő Tóth Istvánnak elismerését nyilvánította. A presbyteri gyűlés a főpásztor szívélyes búcsújával végződött, ki a presbyterium összes tagjaival kezet szorítva távozott a papiakon megtartandó ebédre. Az ebéd. melyen a már eddig elősorolta- i , , ° kon kívül (a főispán még délelőtt elutazott) Sztán- kovánszky János földbirtokos, Németh György és Lulicsek Pál gazdatisztek, Kiss Antal paksi ref. egyházgondnok, Osuthy László paksi ref. segédlelkész, Nemes Győző rom. katli. kántor-tanitó, Szobonya Dénes tanár, majd a későbben érkező Pesthy Elek szolgabiró vettek részt délután 1 órakor kezdődött. A magyar konyhának ételei vitték a főszerepet s tanúságot tettek a nyájas házi asszony Tantó Jánosné úrnő finom Ízléséről., A finom borjádi bor megalapítván a kedélyesség tündérhonát: nem maradtak el a pohár-köszöntők sem. A házi gazda vette első poharat, éltetvén a főpásztor s kíséretén kívül Sztankovánszky János földbirtokost és Mészáros János egyházmegyei főjegyzőt, mint a kiknek első sorban köszönhető, hogy az uj papiakban fogadhatja kedves vendégeit. Ezután Mészáros János az ág. ev. esperességre, Daróczy Tamás Szász Károlyra, Szász Károly Daróczy Tamásra, Sántha Károly Szilády Áronra ürítették poharaikat. A főpásztor a főhelyen ülvén, mintha csak ki lett volna csinálva, hogy megyénk két közked- veltségü költője : Sántha Károly a lutheránus pap és Tóth István a kálvinista tanító a patkó alakúra állított asztal jobbra és balra kiszögei lésénél egymással szemben üljenek s távolságuk központjába vegyék a nagy egyházi Írót, a jeles költőt, lelkűk bálványát, egykori s mostani buzclitójukat, lelkesítőjüket, A kik a két költőtől valamit vártak, várakozásukban nem csalódhattak, mert az ebéd vége felé olyan köszöntőket hallhattak a főpásztorra, melyeket a főpásztor is dicsérettel halmozott el, szokott szerénységével megjegyezvén: „Csak az a kár, hogy nem méltó tárgyat választottak ki.“ E közben érkezett Bezeréclj Pál, ki a főpásztort vendégszerető házához Szedresbe meghívta. A jeles főpásztor és költő tiszteletére tartott közebéden T ó t h István a következő köszöntőt olvasta fel: Püspök-köszöntő. Tisztelt Urak ! poliávt veszek kezembe, Mert jó kivánság kelt az én szivembe’. Még én nem értem ily szombatnapot, Nem is köszönték főpásztort s papot. Hja mert ez nálunk ritka, nagy dolog! Fejünk fölött fél század elforog, Mig látjuk ezt a ritka/ üstököst; Mig mint jó hívek, járunk piispököst. Azért szivemből mit mostan merítek, Bár dús asztalt belőle nem terítek, Mégis fölösleg nem lesz egy falat; Jó püspököm! ha én is áldalak. , Ez a falat nincs fűszerezve, Sem drága pénzért megszerezve.' Dehogy kellett fizetni erre! Szivem jó: a szám tőle kérte. Hát élj sokáig! azt kívánom. Élj boldogul, szelíd virányon. E szolid virány egyházad legyen, Hol nyáj s a pásztor egy utón megyen. Jó lelkedet ne bántsa semmi, Juhod’ ne lásd tilosba menni. Vagy ha tévelygés rossz utára tér: Botodra hulljon győzelem-babér. Aklod legyen szilárd, miként a vár, Mely égbenyúló gránit szilien áll. Isten paizsa oltalmazza meg, Ha rája törnek átkos ellenek. Régen nyngosznak már a föld alatt, Kikről te rád a pásztorság maradt. És lásd : az Isten téged bíza meg, Hogy őre légy hazánk egy részinek. Hát élj soká, viseld pásztorbotod’ S legyünk mi hívek veled boldogok! Tisztelt urak! Mást is beszélek. Tudjátok-e, hol kél az ének ? Költői szivben, költő ajkain ; Az ihletett lant zengő húrjain. Mint fennebb mondám, ritka és nagy ut, Hogy püspök érje ezt a kis falut. De az sokkalta nagyobb ritkaság, Hogy a költőt, kit majd a íélvilág Ismer dicsér: e hely s e szívek itt Kedves vendégül ünnepelhetik. Szivem (hiszem, hogy a tiétek is, Mert nem színes, s kevésbbó sem hamis) Szivem felgyűl, ha rája néz szemem : Nagy szellemének lángját órezem. E láng mondatja, jó urak, velem : Osztozzunk meg egy szives éljenen. Főpásztorunk! költője szép hazánknak Üdvözletét fogadd el a mi szánknak. Fel a pohárt! egymáshoz érjen! És mig felhajtjuk, mondjuk: éljen! Ebéd után kellvén a fő]nesztornak egyházlátogatási útját tovább folytatni, a társaság csakhamar szétoszlott. A főpásztor néhány perezre még ezután meglátogatta Sztankovánszky Jánost, kinek fogatán s jobbján, Pesthy Elek 'szolgabiró, a helybeli lelkész, tanító és presbyterium s a községi elöljáróság kíséretében, kedves emlékeket vívón magával, távozott Kölesdre. Innen elmentek B o r j á d r a is a boldogult B a 1 o g li Imre nyug. ev. lelkész temetésére, melyet szintén Sántha Károly végzett s megható beszédet tartott a sokak által siratott drága halott felett. — Estefelé azután megérkezett Köleseire, a hol Kálmán Dezsőnél a jeles Írónál szállt meg; itt már az egybegyült papság es roppant nagy közönség fogadta, kiknek megújuló örömnyil- vánitásai közt ért a községbe. Köleseiről aztán másnap 12-én meglátogatta Szedrest, a hol először lépett a központi járás területére. Itt nagyszerű fogadtatásban részesült, D ö r y László központi járási szolgabiró a következő sikerült beszéddel üdvözölte : Méltóságos és főtisztelcndö Püspök ur ! Csak rövid idő előtt jött a tolnai ev. reform, vallásu hívőknek tudomására, Méltóságodnak nagyrabecsült látogatása s az e fölötti öröm már is eltölté egész valójukat, mert az emberi természetben fekszik, hogy kimagasló nagyjain- kat szívesen látjuk szerény sorainkban. Engem is hasonló öröm érzete fog el, hogy nekem jutott a szerencse a központi járás nevében annak területén üdvözölhetni Méltóságodat. Nem lehet ezélom, hogy a dicsőítő frázisok hosszú lánczolatával Méltóságodnak az amúgy is nagyon igénybe vett figyelmét lekötve, türelmét próbára tegyem, de az sem lehet ezélom, hogy Méltóságodnak áldásos működéséről szólva érdemeit kiemeljem. Méltóságodat mindenki ismeri, mert a közélet minden terén találkozunk Méltóságod nevével. Mind főpap, mind kitűnő iró, mind jó hazafi egyaránt ismeretes s mint drágakő a koronát, úgy minden tette Méltóságodat ékesíti. S midőn Tolna vármegyében szokásos s a régi gyakorlatához képest Méltóságod kíséretéül megjelentem, arra kérem Méltóságodat, hogy fogadja azt oly szívesen, mint a mily szívesen én teljesítem. — Isten hozta, Isten éltesse Méltóságodat ! Szász Károly megköszönte a szolgabiró figyelmét s aztán kíséretével, kik között ott voltak Szi- ládi Áron, Csekey István esperes. Kálmán Dezső, Mészáros János, Horváth Ignácz, Bezerédj Pál, Gyurkovits J. számtanácsos, Pleszky Antal, Garay család, Geng család, Arany Antal s közel 800 ember lelkes fogadása mellett a templomba ment, hol predikácziót tartott, majd az iskolákat látogatta meg és a szedresi tanítónak elismerését fejezte ki a tapasztalt szép eredmény fölött. — Estére aztán Bezerédj vendégeként Hídjára rándult, — honnan másnap reggel Medinára érkezett, hol az eddigieket is majdnem túlszárnyaló szives fogadtatásra talált — s A r a n y Antal ottani lelkész vendégszerető házába szállt. A nép is roppant lelkesedéssel fogadta a püspököt, mert már 73 év óta Medinát nem látogatták meg az egyházfők. Itt is — mint minden helyen — először a templomban tartotta meg egyházi beszédét, *) St. Pejakkovics. Aktenstücke.
