Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-05-16 / 21. szám
S z e lesz élt cl "V^icLéleeMellóklet május 16-iki, 21, számhoz, = Uj vasút. Pinczehelytől Mernyéig tervezett helyi érdekű vasút ügyében élénk mozgalom van Tamásiban, ügy a község, mint egyesek jelentékeny összegekkel léptek már be a törvény szerint szükséges helyi érdekeltségű részvényesek sorába. zz Pótvásár. Gazdák és iparosok figyelmébe! K ó n y i b a n folyó hó 22-én pótvásár lesz. Szász Károly Tolna vármegyében. i A nagynevű főpap és kitűnő költő egyházának látogatását ismét megkezdette S z i 1 á d y Áron egyházkerületi főjegyző kíséretében. Folyó hó 6-án indult Budapestről, honnan Gzeczére, majd Alap és Szentivánon keresztül Duna-Földvárra érkezett ; ottani fogadtatása felől következőket Írják: Ünepet ült városunk lakossága e hó 7-én valláskülönbség nélkül s ez ünnep, mint lefolyása bizonyítja, mindnyájunknak sokáig és kedves emléke marad. E napon volt u. i. szerencsés D.-Földvár közönsége körében üdvözölhetni hazánk ez idő szerint egyik legnagyobb költőjét, s közéletünk egyik legkiválóbb alakját, Szász Károly ref. püspököt, s személyéhez és érdemeihez képest móltókópen le is rőta iránta a tisztelet adóját. Megérkezés. Megérkezése délután 4 és 5 óra között volt jelezve s ez időre a város szine-java, a társulatok testületek és magánosok nagy számmal gyűltek egybe fogadására. A város határánál Daróczy Tamás kerületünk főszolgabirája üdvözölte a nagy férfiút, kifejezve örömet megyénkbe való megjelenése feletti Ezután a lovas bandérium és a fogatok hosz- szu sora a templom előtt állott meg, hol a tűzoltó egylet zenekarával és a város inteligentiája fogadta lelkes éljenzéssel. A ref. parochia udvarán Kuthy ref. lelkész üdvözölte, mint főpásztorát és a hitnek fáradhatlan igaz bajnokát. Meghatottan mondott köszönetét ő méltósága a fogadtatásért s egyszersmind kifejezte, hogy bár a d.-földvári ref. hitközség kicsiny mégis mily örömmel jött annak látogatására. Felszólítja a jelenlevőket valláskülönbség nélkül a harang hivó szavára az egyházban megjelenni, hogy közösen elmélkedjenek, az általam elmondandókról. A templom zsúfolásig megtelt hallgatókkal, hol egy órán át tartó szép beszédben mutatott reá az okokra, melyeknek tulajdonítható, hogy e hitközség évről- évre csekélyebb számra olvad le. A beszéd végeztével a hitközségi gyűlésen elnökölt, utána pedig a testületek küldöttségei és magánosok tisztelegtek nála. A lakoma 729-kor jelent meg ő méltósága a kaszinóban tiszteletére rendezett 100 teritékü banqueten, hol lelkes éljenzéssel fogadtatott. A felköszöntők sorát is ugyancsak ő nyitotta meg, megemlékezvén a 28 év előtti időre, midőn ő D .-Földvárnak a Teleky requiem alkalmával volt először vendége s midőn a magyarnak három hym- nusából csak kettő hangzott még a szivekben és nyelvekben „Az isten álld meg a magyart“ és „Hazádnak rendületlenül“, aharmadik pedig el volt feledve s ez : „A legelső magyar ember a király“. Nem hangoztatta ezt nyelvünk akkor — folytató, mert uralkodónk fejét még nem ékesitó szt. István koronája. Annál nagyobb lelkességgel hangoztatjuk ma azt, midőn legalkotmányosabb uralkodónk alkotmány — és hazaszeretettel szivében és tetteiben áll szeretett népei között. 0 tehát a „legelső magyar emberre“, a legalkotmányosabb magyar királyra emeli poharát, s idézve a dal sorait a közös óhajnak ad kifejezést, hogy : „Hir, szerencse koszoruzza szt. fejét“ Ezután Eátkay László a kaszinó elnöke emelt szót, ő is a gyászos múltra az elnyomatás szomorú korára visszamenve kezdi beszédét, a midőn csak érezni volt szabad és szólni veszedelmes ; midőn a honfi hu csak elfojtott sóhajokban szállt fel az egek urához, szabadulást könyörögve. Ezen gyászos időkben megjelentközöttünk I).- földváron egy férfiú, ki nem véve számba a veszélyeket, nyilvánosan e társulat helyiségeiben kifejezést mert adni a nemzeti panasznak. Ki a nemzeti közvélemény legbátrabb harezosaként, miként egykor karddal, úgy később szóval harczolt a lealázás és elnyomatás ellen. E férfiú Szász Károly volt. Lelkesedéssel választotta e, még akkor gyermekkorában levő társulat őt tiszteleti jagjává s büszke volt rá. Nőttőn. nőtt azóta örömünk és büszkeségünk, hogy fényes „neve e társulat tagjai közt tündököl s ma, midőn 0 méltóságát ismét szerencsénk van körünkben üdvözölni, örömünk tetőpontján áll. Egy nagy társulat nevében szólok,- folytató, s annak osztatlan érzelmeit tolmácsolom tehát, midőn poharamat 0 méltóságára, Szász Károlyra, hazánk nagy költőjére s társulatunk tiszteletbeli tagjára emelve kívánom, hogy a hazának, az irodalomnak s nekünk az ég sokáig megtartsa. Erre ismét Szász Károly emelt poharat s megemlékezett arról. 23 évvel ezelőtt őt, csak kevesek által ismertet e társulat tiszteletbeli tagjává vállasztotta, név érdemek nélkül s mily megtisztelve érezte magát ez által akkor-, szégyennel válj a meg, hogy ez később majd feledésbe ment nála. Sajnálja nagyon, hogy midőn a múlt évben e társulat jibi- leumát ülte, melyre ő is meghivatott s mely meghívást az őszinte szeretet és ragaszkodás jelekint tekintett, meg nem jelenhetett, sőt ezt még illőképen meg sem köszönte. Annál inkább sajnálja ezt ma, midőn e társulat, mely azt a közönyt tapasztalta, nem emlékezik meg arról sőt ismét szeretettel fogadja vendégül s a szegény apostolt ily megtisz- tiszteltetésben részesíti. Midőn mindezért háláját rövid szavakban lerója ama óhajnak ad kifejezést, hogy e társulat emelkedni és virágozni soha meg ne szűnjék, hogy a közművelődés terén eddig szép sikerrel teljesített feladatát mind végig a legszebb eredményei és soha meg nem szűnő buzgalommal teljesítve, hogy e társulat tagjait, D.-föld vár értelmiségét s egész lakosságát az Ur sokáig megtartsa A fáklyásiiienet Az ipartestület és tűzoltóság által rendezett íáklyásmenet a tűzoltó zenekar működése mellett ekkor ékkezett meg a casinó épület elé, hol Ö méltóságát Osefkó Ferencz üdvözölte. A banquet folyamán szóltámég Szilé Zzig- mond járásbiró s czélova a társulat kedves vendégének azon megjegyzésére, hogy őt, a szegény apostolt nem illeté meg e fényes fogadtatás, kijelenti, hogy aki D.-földvárra vendégül jő, annak a vendégszeretet minden tortúráján át kell esnie, s megjegyzi, hogy a diadal ívre nem is azt kellett volna írni: „Üdv a főpásztornak nyája körében-,, hanem azt, mit Baute a pokol kapuira Írva lát, hogy: „Innen nincs szabadulás.“ Kéri azért a város kedves vendégét, hogy béküljön meg helyzetével s legyen meggyőződve, hogy őszinte tisztelet és szeretet vezérelte a város takosságát, midőn talán neki kellemetlenséget okozva de érdemeihez méltó- képen akarta körében üdvözölni. Majd ismét Szász Károly emel szót s örömmel ad azon tapasztalatának kifejezést, hogy 1).- földvárott oly férfiúval volt szerencséje megismerkedni. kinek kezében legjobb helyen látja letéve a város legnagyobb hitközségének a rom. kath. hitközségnek jövőjét Ki őt az egyszerű papot, mielőtt még köteles látogatását nála megtehette volna előbb jött üdvözölni s ez által nem csak elfogulatlanságának adta tanujelét, de Krisztusnak e szép mondatát is ; „Testvérek vagyunk az Urban“ oly szépen ér- Aényre emelte. Midőn részéről e megtiszteltetésért köszönetét mond, szerencsét kíván Dunaföldvárnak főnkéit lelkű kath. lelkipásztorához s kívánja, hogy a hitközség és polgárság érdekében őt az ég sokáig megtartsa. Bencze István apát-plebános szólva, állítja, hogy ma ismét meggyőződött arról, mily nehéz az embernek önmagát megismernie. Ezt látja ma különösen, midőn Szász Károly ur ő méltósága érdemeit, melyeket az irodalom terén magának és a magyar névnek szerzett oly parány nak tartja és csekélyre redukálja. Mi — úgymond tfeább, ismerjük és tudjuk, ki ő, s habár ő magatulszerénysé- gében érdemeit elismerni nem akarja is, — mi azt tehetségeinkhez képest méltányoljuk s ennek akartunk ma kifejezést adni. Végre poharát Szász Károlyra a költőre emelve őt élteti. Toasztot mondott még Zaáry József ügyvéd Szász Károlyra, Mészáros Jódos czeczei ref. lelkész Rátkay Lászlóra a kaszinó elnökére és végre még Dr. Spiegel Herman Szász Károlyra. 0 méltósága V2 12 órákkor búcsúzott el a jelenvoltaktól s tért lakására a ref. parochiára. Május 8-án reggel pedig foiytatva körútját Bölcskére, Madoesára utazott. Innen azután B ö 1 c s k e és M a d o c s a egyházközségeit látogatta meg, hol mindenütt hasonló lelkes fogadtatásban részesült; 9-én este pedig Paksra érkezett, ahol nagy lelkesedéssel, iinnepeltetéssel fogadták s br. Jeszenszky Kálmán a következő beszéddel üdvözölte: , Méltóságos Püspök ur! Bár hitfelekezetének nem vagyok tagja, mégis lelkes öröm és mély tisztelet szavaival üdvözlöm méltóságodat. Egykor régen vallásháborúkkal szaggaták meg őseink a drága haza testét : magyar a magyart, testvért nézte eltalál! a nyereg, vagy egyéb lószerszám díszítménye lehetett és különösen arról nevezetes, hogy a rajta bekarczolt vonalak a gömb díszítményével teljesen megegyeznek. Néhány rozsdaette vasdarab, melyek egy része csat, a másik késpenge lehetett, került ugyan még elő ezen nevezetes sírból, azonban egyéb megemlítésre méltó tárgy abban semmi nem találtatott. XII. s i r ü r e g. Gyermek csontváz lelet nélkül. XIII. s i r ü r e g. Női sir egy agyaggyönggyel. XIV. s i r ü r e g. Gyenge férfi csontváza, derekán a szijjőv elkorhadt nyomaival, hol a rozsdaette csatnak apró törmelékeit csak úgy kotortuk össze. E két utóbbi sirt egy kisebb mellék kémárokban találtuk, melyet csak a délutáni órákban nyitottunk meg, s ezen munkálat alatt Nagy István barátom puskával és kópéival odaállított. Minden kirándulásomnál a puskámat megfelelő mennyiségű patronnal magammal szoktam vinni, igy ezek itt sem hiányoztak, és bár minden érdeklődésemet lekötötte a folyamatban lévő ásatás, — de Pista barátomnak unszoló rábeszélése (természetesen: könnyű Katát tánezba rántani) midőn meggondoltam, hogy László barátom azért az ásatást tovább folytatni és szakavatottan befejezni is fogja, — elcsábított, s úgy a mint öltözve voltam, Pistával együtt neki indultam a nádlásoknak, hogy legalább egy pár órát vadásszunk is. Pista barátom a fürge kópékat bevezette a nádlásokba, s ő maga ott a csatakos sás között a közelben, én pedig mintegy 70—80 lépésnyire a szárazabb gyepen haladtunk lefelé, feszült figyelemmel várva a legelső „nyiff-nyaff“-ot, a mi csakhamar be is következett. A kutyák első hangadására kiugrott a mi tapsifülesünk a sűrűből és majdnem egyenesen nekem tartva hosszan elnyúlva igyekezett az országút felé. Pista barátom, ki először közelebb állt a nyulhoz, de látva, hogy az felém tart a köteles első lövést megtette ugyan, azonban csupa udvariasságból, hogy az első nyulat én teríthessem le, melléje lőtt, — erre azonban a nyúl hirtelen iránt változtatott és a nyafogó kopóktó 1 üldöztetve köztünk keresztben áttört, miközben egyik a másikunktól nem lőhetett, s mikor az én puskám eldördült, jó távolra az árkon szökött át, s még talán egészségessebbé vált, mint volt és szédületes sebességgel rohant fel a kis lesvölgybe, hol aztán az üldöző kópékkal együtt szemeink elől eltűnt. Mig Pista barátom a kópékat vissza terelendő a két lesvölgy közötti ormon sípolt, addig én lemértem a távolságot, hogy ugyan mennyire lehettem a nyultól a lövés pillanatában, és kisült, hogy bár én csak 8-as söréttel voltara ellátva, és 75 lépésnyiről történt a lövés, azt biz én elejthettem volna. Midőn Pista barátom ebeivel visszakerült, s tovább folytattuk a nádlásszélek meghajtását, még két nyulat vezetett ki. de már ekkor nem igen bízott bennem, s nehogy a kutyák újból nyakukba vegyék a határt, mind a kettőt egy-egy lövéssel leteritette. Mire ismét a sirmezőn felütött táborhelyünkre visszakerültünk, László barátom a mai nap leleteinek elcsomagolásával már készen volt, embereink az árkok betemetésével foglalkoztak, s alig üríthettünk ki egy tartalékban maradt palaczkot, midőn ismét cseperegni kezdett az eső, s ugyancsak igyekeznünk kellett, hogy a hatalmas zápor előtt, mely azt követte, még Sz.-Andrásra érjünk. (Folytatása következik.) A társországok közjogi viszonya a magyar államhoz.*) A társországok szakadása. VII. A társországoknak a magyar államhoz való ezen eddig megvilágositott viszonyát erős támadások *) Di'- Jeszenszky Béla báró, kultuszminiszteri segéd fogalmazó a inu't évi egyetemi pályázaton e munkájával a legnagyobb pályadijat, a Schwartner-félét nyerte el, s a bírálók dr. Kautz és dr. Leehner nagy elismeréssel nyilatkoztak a munkáról, mely Horvát-Szlavonországnak az anyaországhoz való viszonyát tárgyalja nagy kutforrás-tanul- mánynyal és határozó t, önálló felfogással. Több fővárosi lap is hoz az érdekes miiből mutatványokat. Mi pedig kétszeres örömmel reprodukáljuk a fenti részletet, mert a jeles szerző egyúttal tolnamegyei ember is, ki szépet ígérő | pályáján még több dicsőséget van hivatva szerezni megyéjének ! A mű Ráth Károlynál jelent meg díszes kiállításban.
