Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-05-09 / 20. szám

Melléklet május 9-iki, 20. számhoz. SzelcszArcL "VicLélce— Eljegyzés. Krausz Tivadar kőbánya tulajdonos Biikkösdön, eljegyezte Spitzer Saroltát, Spitzer Vilmos borkereskedő ritka szépségű és kedves leányát Szekszárdiról.

— A fogyasztási adók felemelése miatt beadott felebbezéseket a képviselőtestület mind elutasította, kivévén Horváth Ignácz tanítóét, kinek jelenleg nem lévén háztartása, fogyasztási adója 2 írtra leszállittatott.

— Az ipartestület végre Szekszárdon is megalakult. Folyó hó 5-én délélőtt 10 órára hívta össze Gerenday Lajos főszolgabíró az iparosokat, kik úgyszólván teljes számban jelentek még. Sok ellenkezést, előítélet és roszakaratot kellett legyőznie főszolgabírónknak, mig az iparosok saját maguk érdekében belátták, hogy csakugyan hasznos intézmény az ipartestület. Az előre elkészített alapszabálytervezet az egybegyűltek csekély módosítással elfogadták, s jóváhagyás után az ipartestület végleges megalakulása s a választások is meg fognak történni. Az alapszabályok szerint a behatási dij 4 frt lesz, az évi hozzájárulás pedig 2 írt. Az iparosok felvilágosításában s a mozgalom megindításában F r a n e k János ékszerésznek oroszlán része van.

— Esküvő. Leopold Károly kedves szép leánya Eóza esküvője Bosenbaum Miksa baranyavári birtokossal folyó hó 19-én délután 6 órakor lesz a szekszárdi izr. templomban. —- A lakodalom pedig a nagyvendéglő dísztermében fog megtartatni.

— Salamon testvérek szekszárdi füszerkeres- kedők szétküldötték értesítéseiket, hogy minden nemű friss töltésű ásványvizeket, tartanak raktáron, mi által bizonyára kellemes szolgálatot tesznek a közönségnek, mert üzletükben csakugyan a legjobb és legkeresettebb ásvány és gyógyvizek mind feltalálhatok és igy a közönség e nembeli igényeit teljesen kielégíthetik.

— Szász Károly református püspök — mint értesülünk — május hó 16-án fog Szekszárdivá érkezni s innen a Sárközbe megy egyházlátogatásra.

— A szekszárdi kaszinó kertje ez idén díszesen renoválta to tt, úgy, hogy most már a közönség kellemes üdülő helyéül szolgálhat s e téren Szekszárdon csakugyan hézagot pótol. Most már csak az van hátra, hogy vasárnaponként sétahang- versenyt rendezzenek s akkor aztán a szekszárdi intelligens közönségnek is kellemes találkozó helyül szolgálhat és igy a társas életet élénkebbé fogja tenni.

— Majális. A polgári iskola tanári kara a növendékek részére majális rendezését határozta el s e czélra a sötétvölgyi szép erdőt szemelték ki.

Előzetesen múlt szombaton a tanári kar és családjaik kirándultak a sötétvölgybe Ivögl Árpád főerdész helyettes kalauzolása mellett, hol aztán szü- kebb körben kedélyes tavaszi mulatságot rögtönöztek.

— Utczai kövezés. Legközelebb Szekszárdon a Pándzsó-utczai felének kikövezésébe kezdenek, a Fejős-háztól egész az Adler házig, melynek költségeihez az érdekelt lakók részben ajánlkoztak hozzájárulni; ugyancsak az idén kikövezik a Mérey- utczát és a Bemete szurdik előtti hatalmas gödröket. így aztán mégis csak néminemüképpen haladunk, s lassan-lassan elérjük Tolnát, melynek ut- czái szép tiszták, kövezettek, a hol éjjel elégséges lámpások Világítanak.

— A vasúti menetrendben — mint illetékes helyről hallottuk, nem nagy változásra van kilátás; a mi szárnyvasutunk úgy látszik ezentúl is mostoha gyermek lesz, mert mig Pécs-Dombóvár felé 3 személyvonat közlekedését is tervezik, addig nálunk marad minden a régiben — csak változás esetleg annyiban lesz, hogy a Budapestről érkezők este 8 órakor fognak Szekszárdra jutni.

— Köszönetnyilvánítás. Leopold Lajos ur a kaszinó nyári helyiségének tatarozására 3 kocsi murvát ajándékozott, — miért is a kaszinó igazgatója lapunk utján mond köszönetét az ajándékozónak.

— Kedvezmény a tanítójelölteknek. Az uj

véderőtörvényre és végrehajtására vonatkozó „Utasítás “-ból látjuk, hogy a tanítóképző intézetek utolsó évfolyamának sikeres elvégzését igazoló tanítójelöltek a katonaságnál az egy évi önkéntesi szolgálatra jelentkezhetnek, ha saját költségükön óhajtanak szolgálni. Ez uj vívmány a tanítójelöltekre nézve.

— Szerencsétlenség. Egy kalocsai kubikost hétfőn reggel a Mérey-utczai Sárközy-féle házban házbontás közben a reáomlott fal agyonnyomott; holltestét a kórházba szállították.

— A majális vége. A vámházi korcsmában nagyon víg hangulatba jött egy polgártársaság, — 3 legény 2 leány vasárnap ; mikor aztán vágtatva haza tartottak, a széles utezában feldőltek, az egyik leány 0 s v a 1 d Julia súlyos belső sérüléseket szenvedett, a többi kisebb plezürrel menekült meg a nagyobb szerencsétlenségtől, a kocsit darabokba szedték össze a nevezett utezában.

— Főglein Jánosnak, városunk tevékeny bi- rájának a pénzügyminiszter, a közadók behajtása' körül kifejtett érdemeiért, elismerését nyilvánította.

— Visszahelyezés. A pécsi kir. törvényszék elnöke Babits Sándort, felfüggesztett mohácsi bírósági végrehajtót állásába visszahelyezte.

— Tóth István zenemüve megjelent díszes kiállításban. Czime „Két eredeti magyar dal;1 szövegét és zenéjét irta Tóth István, kajdacsi tanító. Zongorakisérettel ellátta id. Ábrányi Kornél. A jeles zenemű kapható szerkesztőségünkben is 40 krjával, úgy szintén Krammer Vilmos könyvkeres| kedésében Szekszárdon. Két szép népdal van benne megzenésítve, az egyik kezdete : „Szőke kislány eszem a két ragyogó szemedet!“ stb. stb.

— Az , Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület“ rendes tagsági joggal ruházta fel lapunk szerkesztőségét azon többrendbeli elküldött pénzadományért, melyet a „Szekszárd Vidéke“ közvetített az E. M. K. E. részére.

— Nagymennyiségű szÓLkéneg érkezik meg a napokban Szekszárdra Bomagna Grube-ból (Porosz-Sziléziából). Körülbelül 3600 márka értékű.

— Orvtámadas. Simon Takács József szekszárdi legényt, valami Szászi nevű duhaj vasárnap éjjel orvul úgy megszurkálta késsel, hogy több hétig munkaképtelen lesz. A tettest még hajnalban elfogták s hűvösre tették.

— Tűz Szekszárdon. Vasárnap éjjel fél 11 órakor a Bezerédj-utczai özv. Steiner Mártonné házában ismeretlen okból tűz ütött ki, mely csakhamar teljesen elhamvasztotta a nádtetőt, ezenkívül szénát, szalmát, kukoriczát, disznóbust, ágyneműt, gyermekruhákat, gazdasági eszközöket stb. aprólékos tárgyat 1302 frt becsértékben. A tető 600 frt erejéig biztosítva volt az első magyar ált. biztositó társaságnál. A tüzet derék tűzoltóink erős küzdelem után lokalizálták; habár a vízhiány miatt nehéz dolguk akadt.

— A mészáros boszuja. Lapunk múlt számában megírtuk, hogy Hirschfeld Gyula mészárost büdös hús árulása miatt 100 frt pénzbírságra —- esetleg 20 napi elzárásra Ítélte a szolga- biró; megneheztelt ezért rémitően a szerkesztőségre — ugyannyira. hogy a napokban — midőn fő- munkatársunk cselédje tévedésből hozzá ment husért — azt felelte, hogy az ő számára nincsen nála hús! Szerencsétlen mészáros, ebből csak az látszik, hogy még a kötelességét sem tudja ; mert bizony köteles adni mindenkinek készpénzért s panasz esetén az ilyenért szintén pénzbírságban részesül. — Bőgi közmondás, „aki haragszik, annak nincs igaza!“

— Roszsz ómen. A szekszárdi Sétet az idén a város derék bírája alaposan kitisztittatja és széle- sitteti, amiből arra lehet következtetni, hogy nagy záporra várnak. A földmunkát murgai németajkú, magyar honpolgárok teljesitik meglehetős gyakorlattal és szorgalommal, sokkal jobban, mint tavai az agárdi szittyák.

oly óriási munkát végzett, melyet eléggé csak azok tudnak méltányolni, a kik — habár csak dilettantism usból is — hasonló kísérletet tettek, mert ezek tudják és látják, mily ezernyi aprólékos dologgal, van összekapcsolva egy ilyen ásatás, és hányféle esélytől függ annak szerencsés befejezése. Mily küzdelembe kerül a munkások időelőtti tudvágyát legyőzni, mily óvatossággal kell a leletek kibontásánál, kiszedésénél eljárni és mily gondosságot igényel azoknak pontos jegyzékbe vétele és elcsoma- golása ! Mindezen körülmények oly fontosak, hogy azok bármelyikének elmulasztása a lelet értékét teljesen tönkre teheti.

Hogy ezen nagy munkát a jeles tudós a maga erejéből és saját költségén végezte-e ? azt én nem tudom, de munkája az „Archaeologiai közlöny“ füzeteiben kellőleg méltatva volt és leleteinek gyűjteménye a m. nemz. múzeumban nagy időkre hirdetni fogja buzgó munkásságának dicsőségét.

Ehhez hasonló munkálat indult meg 1887-ben Tolnavármegye Bölcske községének határában, melynek eredménye annak idején e b. lap hasábjain ismertetve lön, s akkor összesen 26 sir bontatott fel. Ezen ásatás tudvalevőleg Nagy Lajos pszt. andrási birtokos1 ur tisztelt családjának és különösen minden szép és jóért lelkesülő íiainak, István és Lászlónak kezdeményezésére vétetett munkába, melynél senki segítségére nem szorulnak, hanem egyedül saját erejükből állítanak ki mindent, fuvart, napszámost, ellátást, a mi csak ily munkálathoz szükséges, s példátlan önzetlenségüket, s azt, hogy ezen áldozatot kizárólag a közművelődés érdekében hozzák meg, elég ékesszólóan hirdeti azon körülmény, hogy a leleteket, álljanak azok bármiből, kivétel nélkül reám bízzák és szabad rendelkezésemre bocsátják.* Én pedig, mint egy régletünt homályos kor ezen érdekes emlékeinek letéteményese, minthogy Tolnavármegye történelmi és régészeti társulata máig sem alakulhatott meg, a legutolsó darabig a m. n. múzeumba küldöm be, hol azok lerajzolva és tudományosan leírva az archaeologiai közlönyben ismertek lesznek.

Az 1887-ik évben megkezdett ásatások a huszonhat kibontott sírral csak a bevezetését képezik azon munkának, melyet Nagy László t. barátom maga elé tűzött, mert nem elégszik meg a részleges és igy csak hiányos kutatásnak fóleredmónyé- vel, hanem felásatja az egész temetőt, melynek ösz- szegyüjtendő összes emlékei az egykor itt temetkezett nép életmódja, szokásai és vallási szertartásainak lehetőleg teljes kópét adják.

Ezen munkálat azonban egyfolytában azért nem végezhető, mert ezen népvándorlás kori sirmező területe a bölcskei telkes gazdák legelő illetményébe méretvén be, az apró darabokra hasittatott és majd* Pár hóval ezelőtt hazánk ärchaeologusainak egyik legkiválóbb tagja előttem ekóp nyilatkozott: „ha csak har- inincz oly kitűnő férfiú akadna az országban, minők önöknél Tolnavármegyében Gf. Apponyi Sándor és Nagy László urak, akkor mi magyarok a külföld tudós archaeologusainak irigyelt nemzetévé válnánk.

nem minden darabja más és más művelési ág alatt áll és igy ki kell várni, mig a háboritlan területek tarló alá kerülnek, midőn aztán teljes kényelemmel turkálhatok fel.

A most múlt 1888-ik évben csak két kisebb darab, Osváth Dániel és Bordács József tulajdonát képező tarlós terület állt rendelkezésre, melyekhez azonban még egy keskeny parcella járult, a hol tulajdonképen lóherének kellett volna teremni, de az aranka annyira kipusztitotta, hogy gazdája Kovács Ferencz, a bölcskei biró, Szalai Istvánnak közbenjárása szívesen beleegyezett, hogy azon is ásatást végezzünk, mert — a mint mondá — a silány lóherét úgy is kiszántani akarja.

Az ásatás foganatba vételére nehéz volt előre kitűzni a napot, mert ezen délkeletnek lejtő lankás oldal annyira ki van téve a nap égető hevének, hogy a nyári szárazság után ezen márgás és agyagos talajban csak vermelő segélyével lehetséges a a két méter mély sírok rejtett leleteihez jutni, s igy nagyon kívánatos volt, hogy előbb egy őszi erős periódust várjunk be. — Nagy István t. barátom a tapasztalt gazda döntötte el a töprengések között vajúdó kérdést, az ásatásokra 1888. október 8. 9 és 10-ik napjait tűzvén ki, mikorra — szerinte — már esőt is fogunk kapni bizonyosan.

Ha a köztársasági Bómában élünk és a ha- ruspexeket előlegesen megkérdezzük, ezek sem lettek volna képesek alkalmasabb időpontot megjelölni, mint Pista barátom, mert kiindulásunk reggelén