Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-04-04 / 15. szám

IX. évfolyam. 15. szám. Szekszárd, 1889. április 4. TOLIBA 'XTÁ-IRIM: JE QYE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi hetilap. A tolnamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár : Egész évre ..........................6 frt. Fé l évre...............................3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szer­kesztőséghez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Sétpatak-utcza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utoza 172. sz. lEiii-deiési díjait; Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Főmunkatárs : Séner Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Gr eiger Gr y ul el­kap kiad 6 : Ujfalusy Lajos. 100.000 akta. Érdekes közgyűlése volt törvényható­ságunknak márczius 27-én. A tárgysorozat 112 számot mutatott az „időközben beér­kezetteken'1 kívül. Két választás is volt meg­ejtendő. A dunaföldvári szolgabirói és az újonnan rendszeresített Ili. aljegyzői állá­soknál. És mert nálunk a személyi ügyek még mindig nagyobb vonzerővel birnak, mint néha a legfontosabb jelentések iránti érdeklődés, — innen volt. hogy a közgyűlés, daczára az „elkésett tavaszi mun­káknak“, nagyon látogatott is volt. Innen van az is, hogy az alispán időszaki jelen­tését a törvényhatósági bizottsági tagok nem kis része, annyira sem vette figyelembe, hogy megengedték volna, hogy legalább más figyelmet kölcsönözhetett volna annak. Folytonos mozgás, itt-ott állandó társalgás, a sok „szolgája“, „hogy van“ „kifagyott a repeze ugy-e ?“ stb. mind érdekesebb dol­got képezett, mint az -a kérdés, hogy a hivatalos Tolna vármegye egy év alatt mit végezett. Pedig az alispáni jelentés, — melyre maga az elnöklő főispán kétszer is felhívta a diskuráló bizottsági tagok figyelmét — nagyon sok és tanulságos dolgot tartalmaz. Azt az 1886. évi XXI. t. ez. 68. §-ának s) pontját nem azért alkotta a törvényhozás, hogy a hivatalos megyét ellenőrző törvény- hatóság pour-parlék közt vegye tudomásul, hogy a megye érdekei az arra hivatott kö­zegek által a lefolyt évben méltó képvisele­tet nyertek-e vagy sem ? Simontsits Béla alispán jelentése pedig valóságos remeke az időszaki jelentéseknek; sorrendben látjuk tárgyalva az egész me­gyére s annak minden ágazatára kiterjedő ügyforgalmat a legapróbb részletekig. Előttünk fekszik egész Tolna vármegye minden izében, hivatalaival, tanügyi-, gaz­dasági-, biztonsági állapotaival — szóval minden tekintetben ismertetve, úgy, a mint 1888-ban jelentkezett. Százezernél több akta várt elintézésre s a jelentés konstatálja, hogy ez óriási munka becsülettel el lett végezve. Pedig az ügyforgalom 1872-től kezdve 1882-ig 386/10< 1888-ig pedig 384%-al emelkedett. Mert p. o. mig a központi ügyforgalom — mely- lyel természetszerű arányban növekedik a járások ügyforgalma — 1872. évben 9119 darabot tett ki, addig az 1882. évben, te­hát 10 év alatt, e szám már 31,925-re, és 1888. évben már 44,257-r a emelkedett. És ezt a munkát ma — egy aljegyző s egy árvaszéki ülnök kivételével — ugyanaz a számú személyzet végzi, a mely végezte 1872-ben. Nem lehet tehát megtagadnunk, hogy a vármegye tisztviselői teljes odaadás­sal s ügybuzgalommal szolgálják a megye érdekeit. Különös fontossággal bir a jelentésnek a közúti alapokra vonatkozó része. Ez az a hydra, a mely minden évben felütötte fejét s a melylyel nem tudtak megküzdeni soká a szolgabirák. Ma a közúti alap s vele a többi 5 megyei alap hátralékainak kér­dése megoldottnak tekinthető, mert — hogy ne menjünk tovább — mig a múlt év tava­szán az összes alapok hátraléka majd 19 ezer frtot tett ki. addig ma az egész hátra­lék csak 3066 írtból áll, tehát egy év alatt csak a hátralékokból több mint 15 ezer frt folyt be. Ez oly eredmény, mely egymagá­ban elégséges arra, hogy a jelentés örven­detes tudomásul vétessék. A szoros értelemben vett me­gyei közigazgatásnak központi ügyfor­galma meghaladta a 23 ezer számot. Ebből alispáni lag elintézést nyert 16.161, a tiszti ügyész elintézett 3105, a főszámvevő 1723, alszámvevő 544, a közig, bizottság­ban és pedig ülésen 866, elnöki utón 214 stb. Az árvaszék hasonló óriási mun­kát végzett. A folyó év márczius 15-éig összesen 23.855 ügy volt elintézendő s eb­ből tényleg feldolgoztatott 21.933, tehát majd 22 ezer ügy. Ha figyelembe vesszük, hogy az árvaszék összes ügyforgalmára, mely évenként 20 ezer aktát képvisel, 4 ülnöki állás van rendszeresítve és ha egyenlő arányban osztjuk fel a munkát s látjuk, hogy minden ülnökre 5000 ügyszám esik, nem térhetünk ki azon meggyőződés elől, hogy a vármegye árvaszéke egész személyzetében a legjobb vezetés alatt áll s minden izében teljesen s egész mérvben felel meg a reá nehezedő súlyos feladatnak. Érdekes a jelentésben, hogy a gyáinol- tak száma az 1887-iki állapothoz viszonyítva hirtelen 5727-eI apadt. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a múlt évben — még Pápé Gyula alatt — a gyámoltak és gond­nokság alattiak nyilvántartása újból állítta­tott össze s az időközben nagykorúságukat elért egyének nevei töröltettek. Az árvaszék mostani elnökének intézkedése folytán e jegyzék ezentúl minden évben fog összeál- littatni. Az a vagyon, mely a megyei gyá­moltak és gondnokoltaké s mint ilyen ke­zeltetik kitesz 4 millió 730.637 frtot s eb­ből a pénztárilag kezelt tőke majd 2 mil­liót képvisel. Mikor milliókról számolnak, ez talán mégis csak elég érdekes lehet, hogy figyelemmel hallgassuk meg a jelentést. A járásokban legnagyobb volt az ügyforgalom a központban, legkisebb a völgységiben. A legtöbb igazolási jegyet ismét a központ adta ki, cseléd a dombóvári járásból került legtöbb és pe­dig 1127, a legkevesebb a simontornyaiból 343, de ez a járás adott ki legtöbb munka könyvet. A községi pótadó kérdését is be­hatóan tárgyalja a jelentés ; megtudjuk be­lőle, hogy az egész megyében csak 11 köz­ség vezeti háztartását pótadó nélkül, mig 102 csak pótadó kivetésével képes magát fentartani, ezek közt van egy köz­ség, melynek pótadója 1%-on alól van, 1 — 10%“ig 12 község, 10—20°/o-ot fizeti a legtöbb és pedig 37 község pótadóját. 50—60°/o-ig 5, — és 60—70%-ig 2 község fizet. A legkissebb pótadó van Csibrákon 7io70, a legnagyobb Mőcsényben 70°/o­A közoktatás és nép nevelés helyzetéről szólva, javulást konstatál a je­lentés. A tankötelezettek száma 1424-el, az iskolalátogatók száma 1666-al szaporodott. Iskolakerülő van 1839 s igv 142-vel keve­sebb, mint az 1887. évben. Iskola és ovoda van a vármegyében 239, tanító van 430. Ha ez a 430 tanító, annyi sokféle egyleté­ben nem huzna százfelé, hanem egyesülne, minő impozáns kart képviselne s mennyire másként tudná, nem egyszer s méltányta­lanul megtámadott érdekeit s ezáltal a kart megillető tekintélyt függetlenül megóvni. Szól még a jelentés a községek h á z- tartásáról, majd a közegészség, közbiztonság, az adók befizetése, a már méltán aggodalmat keltő fillokszera, az állategészségügy stb.-ről élénken és ér­dekesen. A jelentés megérinti, hogy Perezel Béla arczképe a tanácskozási terem részére be­szereztetett, s végre megemlékezik Vizsolyi Gusztávról. Nem fejezhetjük be méltóbban az alis­pán jelentéséről szóló ismertetésünket, mint ha a jelentésnek ide vonatkozó részét egész terjedelmében ide iktatjuk : „Es ezzel befe­jezhetném tiszteletteljes jelentésemet, ha a kegyelet és fájdalom nem tiltaná a hallga­tást. A peéli sirkert néma csendje olyan hangosan hirdeti, hogy milyen gazdagok vagyunk mi veszteségekben, hogy lehetet­len a tanácstalan benső megilletődés és sajgó fájdalom kitörésének e helyen is han­got nem adni, hiszen Vizsoly Gusztáv el- hunytával senki sem vesztett többet, mint Tolna vármegye, melynek nevében a felejt- hetlen bölcs vezér koporsójára koszorút he­lyeztem el.“ zz Tolna vármegye törvényhatóságának köz- igazgatási bizottsága április 9-én délelőtt 10 óra­kor ülsét fog tartani. TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETBŐL. Tolna vármegye tavaszi közgyűlése. Márczius 28-án gr. Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt tartotta megyénk tavaszi köz­gyűlését. Az esős idő mellett is oly élénk és népes volt a közgyűlés, hogy beillett volna egy kis restaurá- cziós közgyűlésnek, a minthogy a többféle válasz­tások meglehetősen igénybe is vették az időt. Jelen voltak a tisztikar tagjai csaknem teljes számban, igy Simontsits Béla alispán, Madarász Elemér főjegyző, Fördős Vilmos tiszti ügyész, Módly László pénztárnok, Ágoston K. főszámvevő, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, a főszolgabirák és többi tisztviselők. A bizottsági tagok közül felem­Mai számunkhoz „Tolnamegyei Hölgyek Lapja“ czimü mellék-lapunk van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents