Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-03-28 / 14. szám

— Am. kir. belügyminiszter Ö z óra község elöljáróságának, ott egy csen d ö r- s é g i őrs felállítása iránt közvetlen benyújtott kérelmét elutasítókig küldötte vissza.

— A „Budapesti Hírlap“ a lefolyt hetek politikai viharaiban, küzdelmeiben jobban bebizonyította, mint valaha hogy merész lobogta tott zászlaján ez az egyetlen jelszó áll: magyar osság. Lángoló szózatai, melyeket napról-napra kibocsátott, élénk viszhangot keltettek az országban, s fokozták a „Budapesti Hírlap“ népszerűségét; elterjedtségét pedig eddig páratlan fokra emelték. A „Budapesti Hírlap“ máris olvasói közt találja az ország legkiválóbb intelligen- cziáját, mely megértette, hogy e lapban a magyar' nemzeti politika nyer legpregnánsabb kifejezést. A „Budapesti Hírlap“ sikerének egyéb tényezői a régiek maradnak : a kitünően szervezett szerkesztőseg, s a közönségnek gyors és hű kiszolgálsza, tekintet nélkül a költségekre. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felől rendes levelezőn kiviil saját külön t n d os i t ó értesít közvetlenül; a távirati szolgálatot immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk : nem történik a világon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a „Bud'apnsti Hírlap“ arról rögtön ne adjon hű és kimerítő tudósítást. A „Budapesti Hírlap“ politikai ez ik keit Haas Ivor báró, Eáko sy Jenő Grünwald Béla, Balogh Pál írják más kiváló hazai vublicistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem, csak saját nemzeti érdékeket ismerő szelleméhez. Politikai kirei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat, a gyorsírói jegyzetek alapján szerkeszti s az ülés külsőségeit vidám csevegésekben tergyalja, Magyarország politikai és közélete felől távirati értesülésekkel látnak el rendes levelezők, minőkkel minden városban, sőt nagyobb községekben is bir a lap. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstant)nápolyig saját tudósítók vannak, a kik úgy az ott történő eseményeket, mint az elektromos dróton oda futó híreket rögtön megtáviratozzák. A külföldi rendes tudósítókon kiviil minden fontosabb esemény felől a szerkesztőség külön kiküldetési! tagjai adnak gyors és bő éltes sitést. A „Budapesti Hírlap“ e czélra havonként oly összeget fordít, mint a mennyi ezelőtt lü évvel még egy egész évi költségvetése volt egy-egy hírlapnak, — de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő orgánumé a sajtónak. A „Budapesti Hírlap“ tárczarovata a Irp- nak egyik erőssége s mindig gondot fordít rá. hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A közgazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, a mi tájékozásra szükséges. A regénycsarnokban csak kiváló irók legújabb műveit közöljük. — Az előfizetés föltételei : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr, egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről leg- czélszeriibben postautalványnyal eszközölhetők következő czim alatt: A „Budapesti Hírlap“ kiadó-hivatalának, IV. kerület, kalap-utcza 16. szám.

Melléklet márczius 28-iki, 14. számhoz,

TOLIWIECYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖRÉBŐL.

A tolnamegyei gazdasági eg}Tesület hivatalos k ö z 1 e m én y ei. *

Beszerzési források.

Eladó: egy darab 31/.1 éves tisztavérü sim- menthali bika augusztus hóban importálva, szép arányú, nagy testméretekkel, világos zsemlye- szinti fehérrel tarkázott. Megtekinthető tulajdonosnál K o v á c s Lászlónál Katalinban.

A szekszárdi kaszinó lakomája.

Kedden este tartotta meg a kaszinó szokásos tavaszi hal vacsoráját. Szekszárd intelligencziájának zöme reszt vett a kedélyes lakomán, mely az itteni társasélet egyik nevezetes eseményét szokta képezni. 8 órára már egybegyíilt a mintegy 110—120-ra menő társaság ; nemsokára megkezdte működését a dunaföldvári czigányzenekar, mely az este érkezett meg Keselyűsből; megázott a nótafájuk, s igy aztán eleinte nem fogott jól a vonójuk, de később belemelegedett a hegedű is, czigány is, s megkezdte a hangulatkeltést és kedvderitést.

Az Ízletes menü közben felállott a kaszinó érdemes elnöke F ö r d ő s Vilmos, ki megyénk és kaszinónk kidőlt nagy alakjai, Vizsolyi Gusztáv, br. Jeszenszky Sándor és Papé Gyula emlékének kegyelettel adózván, éltette a kaszinó minden tagját. Majd Dr, Szigeth Gábor sikerült beszédben éltette a társaság legelső vendégét, szeretett főispánunkat ; szavait lelkes éljenek követték. Utána gr. Széchenyi Sándor a kaszinó szeretett és tisztelt elnökére emelte poharát egy nagy hatást keltő és zajos éljenekkel fogadott beszédben. A belvárosi plébános a munka kiváló bajnokát, Sim outsits Bélát éltette, — B o r z s á k Endre pedig a törvényszék derék elnökére, Sieben freud Bélára mondott talpraesett tósztot. — Miké György a vidéki vendégeket, — Simontsits Béla nagy hatást keltő szavakkal a kaszinónak kedveit igazgatóját, V a r g a Lajost köszöntötte fel. P é c h y József prépost a kaszinóra és az egyetértésre emelte poharát lelkes beszéd kíséretében. — F ö r d ő s Vilmos derék elődjéről Tottli Ödönről emlékezett meg. Utápna pedig ismét gróf S z é- c h e n,y i Sándor szólott; klasszikusnak mondható, gondolatokban, eszmékben, szónoki képekben gazdag beszédjében a kaszinók eredetéről, hivatásáról szólva a szekszárdi kaszinót, mint czóljának nemesen megfelelő egyesületet éltette. Szörényi Kálmán a főispánra mondott lelkes szavai után Varga

* Ezen rovat alatt a gazdasági egyesület tagjainak az egyleti elnök vagy titkár utján beküldött közleményeit díjmentesen közöljük.

Szekszárd "VidékeLajos sikerült kadencziákban egészséges humorral tele vázolta a kaszinó tagjait, valóságos kaszinói idyllé fűzve a társaság nevezetes alakjait. Nagy tetszéssel fogadott mondókája után még folyt a szellemes tósztok árja s a hangulat mindmagasabb hullámokban gyürüdzött. 11 óra felé távozott a főispán az alispán s többek társaságában. A vigalom pedig folyt egész a reggeli órákig, sőt még tovább is. — A vidékről jelen voltak Stankovánszky János, Póchy József, Forster Ferencz, Jeszenszky Andor, Csontos Jenő, Bóbits Antal, dr. Varga (Tolnáról), dr. Kovács (Báttaszókről), Lóvay István (I).-Földvárról), Horváth György (Harcz), Lunova János (Zomba) stb.

JL fővárosból.

Utóhangok a budapesti nagy körmenetről.

Tiszta szerencse, hogy az irás feltalálója semmi jelentékenyebb közreműködést nem juttatott e műveletnél az emberi könyöknek, mert ha véletlenül ennek is juttat valamely ténykedést én még ma sem lehetnék ama szerencsés helyzetben, hogy a múlt vasárnapi monstre körmenet lefolyásáról pár szóval referálhassak, mert a könyökömet fedő bőr oly folytonossági hiányokat mutat, melyek annak használhatóságát hónapokra lelietetlenitették.

Mint minden igaz hazafi, aki nemcsak titokban érez, hanem érzelmeit bármikor és bárhol kimondani s vallott elvei mellett ha kell tenni is mer, úgy én is örömmel üdvözöltem a nagy tüntető körmenet eszméjét s midőn annak megtartása ténnyé vált, habozás nélkül határoztam el, hogy abban részt veszek. Hát hogy ne vennék ! Tiz év óta lakom a fővárosban s az azóta lefolyt sokféle de- monstrátiókban mindig activ részt vettem ; nem tartozom a dühös tüntetők sorába, csak abcugolok s énekelek, de ott vagyok mindenütt. Hazafiságom mellett azonban én ovatos is vagyok s miután tüntetési alkalmakkor már többször forogtam komoly veszélyben, elhatároztam, hogy a jelen esetre asz- szekurálom magam minden bekövetkezhető sorscsapás ellen.

Elmentem tehát a F o n 9 i e r h e z s bejelentettem, hogy a pech ellen akarom magam biztosítani.

— Életveszélyes foglalkozása van uraságod- nak ? Kórdé a hivatalnok az általános kérdések között.

— Nincs, — hanem részt szándékozom venni a nagy körmenetben.

— Úgy rósz helyre méitóztatott jönni. Tessék feljebb haladni egy emelettel, a lépcsőtől jobbra első alatt van a „Rendőrség ellen biztositó osztály“ ©da méltóztassék fordulni.

— Hát ilyen osztálya is van az intézetnek, — kérdém álmólkodva.

— A tüntetések idejére állította fel az igazgatóság ezen emberbaráti intézményt s mondhatom a frequentia óriási s az eddig kifizetett biztosítási összeg meghaladja a másfél milliót!

Felmentem. Tizenkét gyors kezii hivatalnok eszközölte a kötéseket s mégis olyan tolongás volt, mint a leves osztó intézetben a déli harangszókor. Nagysokára én is végeztem s boldogan siettem haza folytatni az előkészületeket. Útközben azonban beszóltam még egy korona-utezai masamód üzletbe, hol egy fenomenális kokárdát rendeltem nemzeti szalagokból.

Haza érve, édes anyámat nagy munkában találtam, — vékony aczéllánczocskákból pánczél-inget horgolt számomra. Kértem hagyja abba a fárasztó munkát, mert a rendőrségnek az az elve „csak a fejét, hogy meg ne s á n t u 1 j 0 n, “ — inkább készíttettem hamarjában egy Cilinder alá rejthető pléh sisakot ez sokkal czélszerübb lesz.

— Próbálnád fel a rózmozsarat, tán illik a fejedbe ? Vagy legjobb lesz, kibéleltetem a czilin- dereclet pléhhel ! szólt anyám siránkozva.

— Helyes !

Az ige testté vált. Estig Z e 11 e r i n bádogos mester remekül sisakká alakította a henger-kalapot.

Vacsoráig a „Budapesti Hírlap“ és a „Pesti Napló“ két heti számaiban megjelent vezércikkeket rekapituláltam s az „Abczug Tisza“ kezdetű dalt kottára tettein.

Vacsora után ágyain, fölé akasztottam Kossuth arczképét, hogy hazafias álmaim legyenek s tüstént elszencleredtem. Almomban rendőrök rohantak rám, vérfagyasztó brutalitásokat követtek el rajtam úgy, hogy teljesen agyonkinozva ébredtem reggel hét órakor.

Emberevő hangulat vett rajtam erőt, ember helyett azonban egész délelőtt nyers tojásokat ettem s gyakoroltam magam az „Abczug Tisza“ mentül harsányabban való kiáltásában. Olyan lármát csaptam, hogy a házmester feljött a pinezójé- ből s a háziúr nevében felmondott.

Fél egykor felfűztem az óriási kokárdát, édes anyám egy amulettot, melyet egy jeruzsálemi müzlimtől vásárolt, s mely a mozlim szerint biztos szer a kardvágások ellen, akasztott a nyakamba, feltettem a sisakká kinevezett cilindert és kirohantam.

Az utczán óriási tömegekben hullámzott a kokárdás nép. S mikor én rengeteg kokárdámmal közibük keveredtem, a serdületlen kézmüiparosgyakornokok siketitő Abczugokat süvöltöttek a fülembe.

A sarkon leibhordárom, a János vitatkozott egy kartársával. Mindkettő keblét kokárda diszité. Egy pillanatra megálltam, hallgatni őket.

— Mondom, többen leszünk a tüntetésen egy milliónál! szólott János.

— Már hogyan beszélhet ilyen bolondokat János ? Egész Budapesten nincs több fél millió lakosnál. Érvelt a kolléga.

— Az lehet, — vágott vissza János fölénynyel, — de itt benn lesz egész Rákospalota, Soroksár és Budaörs.

A kolléga letromfolva hallgatott.

Leibhordáromra büszkélkedve, haladtam tova. A keeskeméti-utezán már alig lehetett tolakodva is haladni. A kálvin-tóren pedig ott állt egy olyan impozáns tömeg, a minőt még életemben nem láttam.

— Tessék elhinni, ha ennek a tömegnek fegyver lenne a kezében, nem állana meg Berlinig! Hangoztatá lelkesedve egy körszakálas magyar.

A legsűrűbb tömeg közé furakodtam, oda, a honnét elementáris erővel harsogott az Abczug- nóta. Mindjárt mellettük álltak a budapesti tüntető hölgyek, körülbelül kétszázan. — Hej, ha belenéz abba a sok gyönyörűséges, haragtól villogó szembe, ha rákacsint az érzelemtől kigyuladt arezokra, ha hallja azokat a duzzadt cseresznye ajkakról fakadó ezüst csengésű „Abczug Tiszá“-kat, a miniszter- elnök — én úgy hiszem — legott lemond. Sajnos, nem volt ott.

Azonközben mindig sűrűbb lett a tömeg, — a Calvin-térre torkoló utezák öntötték a népet, szorultunk összébb. Rövid időn az önálló mozgás abszolúte lehetetlenné vált, a tömeg uralta az egyént s az emberek atomjaivá váltak ez óriási testnek, a mely hullámzott és zúgott, mint a viharkorbácsolta oczeán.

Rendőrnek nyoma sem volt.

Egyszerre, mikor már azon a ponton voltunk, hogy valamennyien összenyomattatunk, felhangzott a muzeum felől „j önnek a képviselők!“ Százezer ember clördiiletes ordítása rázta meg a levegőt: „éljenek!“ Kétszer annyi zúgta vissza, mint az orkán a közeli utezák, ablakok erkélyekről: „Abczug Tisza !“

Ekkor jött nyolez lovas rendőr, — ezek megpillantásánál az irtóztató tömeg tombolt dühében. „Nem kell rendőr !“• „le velők!“ „távozzanak vagy izekre törjük valamennyit“ — hangzott a polgárok ajkáról. Már a brutalitásokkal bemocskolt gyűlölt egyenruha megpillantása is izgalomba hozott mindenkit, mely csak akkor csillapodott, midőn egyik képviselő megmagyarázta, hogy csak a menet akadálytalan haladása érdekében lettek kirendelve. Nem is volt itt rendőrre szükség, mert büszkén elmondhatjuk, hogy a ki a körmenetben részt vett, azt csak szive hazafias érzete s nem a „heczcz“ utáni vágy hozta oda.

A zután beszélt valaki; szépen, lelkesen beszélhetett, mert a körülötte állók sűrűn éljeneztek, de mi nem hallottuk, — valaki felelt rá a mérsékelt ellenzék clubbjából, —az ő beszédét is éljenekkel és abczugokkal tarkította az ablak alatt álló tömeg, de mi azt sem hallottuk ; — nem is volt itt szükség lelkesítő beszédre vagy a körmenet czélját kimutató magyarázatokra, tudta mindenki, hogy a nemzet legszentebb öröké, legdrágább kincse, édes anyanyelve mellett tüntet s ez a tudat gyújtott olyan lelkesedést, a melynek széthullott szikrái lángra lobban- tották az egész országot.

Csak jelszók kellettek, az pedig volt elég ! ott lobogott a menet élén harmincz nemzeti szinti zászlón : „Le a 25. §-al“ stb.

Hanem nekem csakugyan jobb lett volna a pech ellen biztosítanom magamat, mert nekem csakugyan kijutott belőle. Kiváncsiak rá önök, miképpen ? Elmondom.

Mikor besózott halként nyomattunk össze a tömeg szorítása által, egy emberséges tót-magyar polgártárshoz szorított a végzet. A polgártárs nem volt egyedül, elhozta magával két ficsemetéjét, a nyolez éves Jankót és a hét éves Vendelt is. Jankó a jobb, Vendel a bal karján ült a papának, ki roppant bőbeszédűséggel adta elő, hogy őt Stahulyák Vendelnek hívják, a feleségét Rozinak, s van kilencz élő gyereke, de csak ez a kettő fiú, azért hozta csak el ezeket, hadd tanuljanak lelkesedni már ifjú korukban. „Úgy van-e gyerekek?“ xA két kölyök fülliasitó abczuggal válaszolt. Ekkor határoztam el, hogy többé vatta nélkül a fülemben nem tüntetek.

Jankó azonban nem azért volt tüntető növendék, hogy észre ne vette volna ama jelentékeny elvi különbséget, a mely az ő és Vendelbe állás-, illetve üléspontja között létezett. Vendel is érezte, hogy most ő ül a helyzet magaslatán s nem is késett Jankó irányában! mély megvetését „Te Tisza“, „Te pecsovics“, „Te Csáky“ és más ily szavakkal tolmácsolni, minden kifejezését ejry rúgással kisérve. Jankó egy darabig, érezve helyzete nyomorultságát, békén tűrte az inzultusokat, de egy érzékenyebi) rúgásnál úgy rúgta vissza Vendelkét, hogy ez tüstént bőgni kezdett s követelte atyjától Jankó erélyes megfenyittetését.