Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-03-28 / 14. szám
14. szám. Szekszárd, 1889. márczius 28. IX. évfolyam. TOLIBA VÁRMEGYE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi hetilap. A tolnamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár : Egész évre ...... 6 frt. Fél évre........................... 3 frt. Évnegyedre . . . .1 frt 50 kr. A lap szellőmi részére-vonatkozó közleménvok, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek i szerkesztőséghez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Sétpatak-utcza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. ECiretetési díjak::: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-is; „ „ 5 frt. Főmunkatárs : Séner Fereiicz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Gr eiger Gr yel 1 a._ Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Farsang után, ' Ennek is vége van ! Beállt a bojt. Ä rövid farsangnak csak édes emlékei maradnak lelkeinkben. (A nem édeseket, mint a/Vigadó társaság alkalmatlan embereit, hamar ki szoktuk utasítani.) E rövidség után hossza képet vágunk, hogy erszényünk tartalma — melynek árán az örömök poharát igyekeztünk teletölteni — olyan hamar kiürült. Ez még hagyján 1 ha örömeink poharában maradna egy-két csepp; ha holmi anyagi megerőltetés s vigyázatlanság folytán könnyen elkapott betegség nem nyomna vállainkat 1 De mikor nem marad ; mikor a fizetetlen báliruha-szárnlára rájön egy nem fizethető gyógyszertári számla ! Akkor aztán in ég it örülünk, hogy nem iarmit olyan soká az az erszényüritő s káros állapotokat előidéző farsang. Szerentf .os, ki a módosabbak utánzása miatt túlságos költekezése után még ép erővel, jó egészséggel dicsekedhetik. De annál szerencsétlenebb, ki minden boldogságát helyrepótló erejét s egészségét kevesebb, több vagy talán örök időkre elveszettnek tekintheti. Pedig merjük állítani, hogy mint a többi, úgy az idei farsang is kijelölte a maga szerencsétlen áldozatait s bogy a még csekélynek látszó bajok, a tavaszi szellő larigy fuvallatára a temető frissen felhányt hantjaiban is jutnak érzékenyen sújtó és elrettentő végre. Farsangjaink folyamán népünk zöme : a polgári osztály koczkáztatja leginkább erejét s egészségét. Azok a tulnépes lakodalmak, melyekben 70—80 ház is hivatalos; azok a soha nem szellőző tánezszobák; s kivált nejeiknél divatban levő könnyű öltözetekben s felhevúlt állapotban sokszor negyed óra járásra — esőben, hóban, fagyban, sárban és szélben — való lakodalmi látogatások mind megannyi megron- tói s elenyésztői az emberi egészségnek s életnek. Ott van példakép Nagy-Kajdacs községe, hol a múlt hetekben egy napon két házi iá1 is tartott lakod-a .Dm más napra meg- '■ betegült s még nagyobb részt most is beteg iskolás leány vendégei 20%-át teszik ki a teljes iskolai létszámnak. Roppant baj, hogy népünk fönt jelzett osztálya s különösen neme: a külsőségekre, a tetszetősségekre oly sokat ád. Ki nem tapasztalta, hogy polgári osztályunk férfi népe a legnagyobb hőségben, egész éjjel képes téli felöltőben s fentartott kucsmával tánczolni, s azután, ha arra is kerül a sor : barátját vagy ismerősét levetett felsővel s hajadon fővel kikisérni s vele a kis; ajtóban hosszasan beszélgetni ! Ki nem tapasztalta, hogy polgári osztályunk „hajadon4 leányai az egész hetet meleg szobában, meleg kendővel fejükön, töltik ; mig a hideg karácsony két napján „rétümög“-ben, hajadon fővel s vékony topánkában jelennek meg a szentegyházban, a szokott ájtatosságon kívül, a néha másfél óra hosszáig tartó pántlika- s virágbabrálás és karba tekintgetésre . . . Vagy tekintsünk népiskoláinkba, hol leánygyermekeink nyárinak mondható melegben, meleg kendővel fejükön takargatják a fésületlenség szégyenét; mig a csak fél rokonságban vagy komaságban levő lakodalmas ház körül, bent és kívül éjt-napot töltenek hajadon fővel; csakhogy a koszom virágja valahogy meg ne törődjék fejükön. Mindezen körülmények nem csekély- mérvben érdekelhetik az emberiség nemesebben érző tagjait, s első sorban a szülők, tanítók, azután a társadalom vannak hivatva megakadályozni ezen, minden földi boldogságot veszélyeztető s megölő körülményeket. Erre nézve tanács, intés, oktatás s jó példaadással sokat tehetünk s nem csekély részben fogjuk bírhatni azon szerencsétlenek háláját, kik könnyelműségük által életük boldogságának alapföltételeit: az erőt és egészséget — a másként idönapelőtt A „Szekszárd Vidéke“ tárczáia. Forstes régészeti lelet. Az országos régészeti és embertani társulat az akadémia termében nem rég tartott gyűlésén Wosinsky Mór, jeles régész, apari plébánosnak kölesdi leletéről tartott értekezése nagy elismerésben részesült. A mily kedvezően fogadta csak nem rég a közönség a Kelet, valamint Dán- és Svédországról irt utleiratait; úgy látszik, ép oly kedvezően fogadják régészeti dolgozatait a szakkörök. A felolvasásból közlünk néhány részletet. 188S. július havában — mondá — gr. A p p o n y i, mint Kölesd birtokosa arról értesittetett, hogy a historians nevezetességű csontbegy tövében utkaparás al-" kai mával az ut egy része beszakadt s egy mély pineze üregben emberi csontokra s edényekre akadtak, tovább hatolni azonban nem volt a munkásoknak bátorságuk. A gróf ur engem bízott meg a lelet, megvizsgálásával s a netalán szükséges ásatások vezetésével. E megbízásban juh 19-én indultam el Kölosdrc, a jegyzői lakban emberi s állati csontokat, koponyákat, bos prisons szarvas agancs darabokat, e.dónytöredékoket s kréta betéttel díszített ép edényeket találtam, s mindezen tárgyak a „csonthegyen“ állítólag keresztül vezető nagy pinezében voltak. Nehezemre esett első meglepetésemet e magában véve is igen érdekes lelet szemléleténél palástolnom, de rendkívül fokozta érdeklődésemet, midőn azt láttam, hogy a kirendelt munkásokkal a biró hatalmas létrát is hozat, hogy ennék segélyével ereszkedhessünk le a leihelynek mély pinezéjóbe. Ilyen apparátusra még nem volt szükségem egy ásatásnál sem, s miután jól ismert praehistorieus tárgyak képezték a leletet, jogosan számíthattam egészen különleges dologra. A lelhely Kölesdröl Puszta- Borjád felé vezető országúton közvetlenül a „csonthegy“ tövében van, úgy, hogy az' üreg még mélyen terjed az országút alá. Az országúinak másik szélén ismét meredek, körülbelül 8—d0 lábnyi mély lejtő következik, melynek alján a Sió vize folyik. A község jegyzője kirendelte a bírót, kisbirót s ugyanazon munkásokat, kik az utkaparás alkalmával legelőször akadtak a leletre s ott a helyszínén kérdeztem ki az illetőket a lelet körülményeiről. A munkások, valamint az azokra felügyelt kis- hirónak vallomása a következőkben foglalható össze: Az útjavítás alkalmával egészen a csont,hegy tövében körülbelül egy négyszög ülnyi területen, leszakadt az ut. A kiváncsi munkások kihunyták onnét a beszakadt földet s azt vették észre, hogy ez a viz partjától az országút alatt vonuló s a csonthegybe nyúló tágas pineze. Feneke ki volt tapasztva, az oldalfalakban pedig jó magasan derék vastagságú négyszögü gerendáknak helye volt látható, a melyben még korhadt fának maradványait találták. E tető gerendák négyszögü helyei szabályosan feleltek meg egymásnak mindkét oldalon s körülbelül 2—2 arasznyi távolságban voltak sorban láthatók. Edények, már a felső leszakadt rétégben is találtattak, az emberi csontok azonban a pineze aljából kerültek elő. A csontvázak fekvési helyzete s irányítására vonatkozólag nem adhattak felvilágosítást, mintán a beszakadt földből egyenként szedték a csontokat. Az üreg fenékén még őrlőké darabokat s részben a puszta földön, részben pedig edény- töredékekben apró szemű búza szemeket találtak. Eddig terjed a legelső alkalommal itt dolgozott munkások vallomása s daczára annak, hogy több ellentmondás van e vallomásban, mégis valaraeny- nyien egybebangozva nyilatkoztak. Az ellentmondás tehát téves felfogásból és kombináczióból eredhetett. A leihely felfedezőinek kihallgatása után leszálltam a létra segélyével a körülbelül másfél öl mély s ugyanoly széles üregbe, hogy személyesen győződjem meg, mi való és mi nem az eddig hallottakból s csakugyan mást is találtam.
