Székes-Fejérvári Naptár, 1940
Szépirodalmi rész
— 23 — s maszatos kezében erőteljesen szorongatta a lerágott farokcsonkot. Legfrissebb még a lány volt köztük, de vigyázott is az erejire. Éppencsak a hájjastésztát készítette el. Fél estére végeztek egészen. A ház körül ugyan marad még munka, de azt majd holnap. A szobában terítettek, igy szokás. A böllér levetette a kötényét, elrakta a szerszámait s megmosdott. Kis, katonafésüvel eligazította a nehéz munkában és a vastag sapka alatt elnyomódott hajat. S belépett a világosságba. — Jó estét adjon Isten ! A segéd még a konyhában állt. - Van még valami, majszter ur ? — kérdezte szívesen. A bognár jó szemmel nézett rá. — Ottbenn a java — mondta, fejével invitálva. A legény nem akarta elérteni. — Hát akkor jójcakát! - Lépjen be, Pista — biztatta a házigazda, valami kis sértődöttséggel, de barátsággal. — Inkább hazamennék én, majszter ur — tekerte a nyakát a legény, mintha nem ott járna az esze. De a bognár benyomta az ajtón. A petróleum lámpa szelíden rezgette sárga világát körégójéről. Alatta tiszta, megteritett asztal. A böllér, mintha már kipihente volna magát, elevenen magyarázott a lánynak s mint aki a tréfát komolyra veszi, úgy turkálta néha szája fölé a bajuszát. — Mintha csókra készítené — nevetett a lány. — Csakis arra — nevetett bölény hangján amaz. — Majd mingyán behozom a macskát, — szólt közbe otthonosan a kisegítő menyecske. Amire a böllér visszazöttyent a komolyabbik formájába. S már innen visszaméltóságosodva szólt a legényhez ; — Jól elcsöndesedtél, Pista! Úgy lám, a böllérkedés nehezebb, mint az esztergálás. — Nekem nehezebb volt, mert maga csak a könnyűjét fogta — mondta csendesen a legény. — No, Jóska bácsi, most jól megkapta, — kacagott a lány. A böllér azonban nem akarta hagyni magát s a maga-embere mester fölényével akarta a feltörekvő legényt alányomni. — Ládd, ha apád házánál maradtál volna, ott nem böllérkedtél volna. — Amivel a legény szüleinek a szegénységére célzott. - Jobb a tisztességes szegénység mint az alja urhatnámság — vetette az vissza. - Különben meg igaza van. Okosabban tettem volna, ha otthon maradtam volna. Erre a mondatra, amelyből a mestersége iránti elégedetlenséget olvasta ki, a bognár is megszólalt. - Ügyes kezű ember maga, Pista. Szép kenyeret kanyarithat még a mesterségiből. Kár az ilyen beszédért. — A mesterség nem hibás ebbe, majszter ur — válaszolta csüggedten a legény. S felvidult kissé. — A levágott fának is van olyan szaga, mint a fürtösnek. S mit lehet belőle mivelni! Nem azt mondom, hogy hiába Älapitv^ljill. fllapitva 1911. 4) Orsz. kiállításon ezüstéremmel kitüntetve 0 Kábái János Első Dunántúli reszelő és ráspolgvágó üzem Székesfehérvár, Horog-utca 4.
