Székes-Fejérvári Naptár, 1938

Szépirodalmi rész

■ — 46 -íkki A hivatás átka. — Tud maga hallgatni? — Azt már nem. Beszélő moziföl­vételeknél dolgozom. A takarékos leány. — Hallja, Mari, tegnap megint éj­félig itt volt a vőlegénye. Hallatlan pazarlás, annyit égetni a villanyt. — Nagysága kérem, a villanyt el­oltottuk. Váljunk el. — Milyen alapon kíván asszonyom elválni az urától ? — Összeférhetetlenség miatt. Én ugyanis válni akarok, ő pedig nem. Nagy várakozás. Tanító: Gyerekek, olyan csöndben legyetek, hogy még a légy röpülését is meg lehessen hallani. Az egész osztály elnémul. Egyszer csak megszólal egy vékony hangocska: — Már csöndben vagyunk, tanító bácsi. Gyühet a légy! Dresszura. Férj: Ezt a kutyát sohasem tanítod meg engedelmességre. Feleség: Dehogy is nem, csak tü­relem kell hozzá. Emlékezz csak vissza, hogy eleinte bizony te is ellenkeztél. A könyv bizonyít. Férj: Ezzel a pástétommal valami baj van. Sehogy sem Ízlik nekem. Feleség: Azt csak te képzeled. Az uj szakácskönyvemben az van írva, hogy igen kitűnő ize van. Helyszűke miatt. — Nézze csak, szerkesztő ur, én az útleírásomban egy ötvenméteres óriás­kígyóról írtam és a lapban csak öt­méteres jelent meg. — Tetszik tudni, tisztelt uram, la­punk állandóan kissé szükiben van a helynek. Biztos jel. — Miről vette észre, hogy az asz­taltársa be van rúgva ? — Mert az újságot a nyakába kö­tötte és a papírszalvétát kezdte ol­vasgatni. Jutányosán. — Elvetted azt a leányt, aki annak­idején minden megtakarított pénzét rádbizta ? — Nem én. Megúsztam a dolgot hathavi fogházzal. Háryáda. — Mikor Mezopotámiában harcol­tunk, akkora voit a hőség, hogy egy­szerűen a napon főztük a tojást. — Tudom, tudom ... És dugóhú­zóra volt szükségük, ha lélegzetet akartak venni. Nyári vendéglőben. — Mondja csak, vendéglős ur, med­dig tartanak maguk itt nyitva ? — Csak legyen nyugodt az ur. Ha arra kerül a sor, úgyis kidobáljuk a vendégeket. Szemtelenség. A bezárt pékbolt ajtaján dörömböl egy gyerek: — Kérek egy zsemlyét! A fölvert pék dühösen kikiált: — Mit képzelsz, te kölyök ? Hogy én egy zsemlye miatt kinyitom a bol­tot ? — Hát akkor dobja ki a kulcslyukon. Nehéz idők. Egy ember álldogál a munkaközve­títő hivatalban egy daxlival. Azt kérdi tőle a hivatalnok: — Mifajta kutya ez ? — Agár. — De hiszen az agárnak hosszú lába van. — Ennek is az volt, mielőtt elkezd­tünk munka után járni.

Next

/
Thumbnails
Contents