Székes-Fejérvári Naptár, 1938

Szépirodalmi rész

— 38 -Virrasztó barátom furcsa szerelmi históriája.

Irta: Vitéz MÁTÉ ANDRÁS.

Halottak napja előestjén a temetőket jártam, magam szerettem volna lenni, de a halottak máskor csendes tanyáján lüktetett az élet, mindenhol nyüzsgött a sok ember. Nagyon megkívántam a magányosságot és bemenekültem egy korcsmába, melyről tudtam, hogy halálra van ítélve, mindig üres és csendes. Itt akartam beleringani a halottak estjének hangulatába.

Nam csalódtam, magam ültem az ivóban és egy korsó sör mellett ábrándozni kezdtem az elmúlásról.

Nem tudom, meddig bámultam a levegőbe és már a harmadik korsó sört tette elibém a mindig álmos pincér, mikor körülnéztem és megállapítottam, hogy itt sem vagyok már egyedül. R korcsma szoba minden fülkéjében ültek és suttogtak, vagy a deszkaválaszfalak mögé lehuzódva csókolóztak. Egy tucat fiatal szerelmes pár lepte meg a korcsmát észrevétlenül, csendesen. Felsőbb iskolás leánykák és diákfiuk, kik az intézeti sapkájukat a zsebjeikbe rejteiték, borbély kisasszonyok, bolti leányok gavallérjaikkal húzódtak meg a bokszokban párosán.

— Hogyan kerülhettek ide ?

Megérezték ösztönszerűen azt, hogy itt most csend van és mig az öregek a temetőt járják, itt őket nem zavarja senki. Ide húzódtak ösztönszerűen, mint ahogy találkozni szoktak a Rózsáskert táján a platánok alatt, vagy a sóstói sétány padjain és nem zavarta őket az idegen párok közeli suttogása.

Rz elmúlás hangulata megszakadt és gyönyörködni kezdtem az életben. Ebből a hangulatból is kizavart valaki, aki egyszerre elzárta előlem a kilátást. Egy férfi állott meg az asztalom előtt.

Ránéztem és rögtön felismertem széles vállairól, domború melléről, bikanyakáról. Barátom volt a Virrasztó, én becéztem igy, — a sok ébren töltött éjszaka után, melyeket együtt busoltunk át. Különben intéző volt egy közeli nagybirtokon.

Sört rendelt, leült és mikor a fény az arcába esett, láthattam mindig mosolygó szürke szemeit is.

— Hát téged mi szél hajtott ide, pont ebbe a korcsmába, ahol én magam akartam lenni ?

— Öregem ne vedd rossz néven, ha megzavartalak, de én ma fordítva vagyok — felelte — azért jöttem be, hogy ne legyek a halottak estéjén magam, hogy megkeressek valakit, akit legjobban szeretek ezen a világon, de nem találtam meg ebben a mai sokirányú forgatagban. Csak úgy véletlenül nyitottam ide be a sok járkálás után.

— Újabb nő ? . . . csak nem ? . . . Tehát ismét fiatalodni akarsz, Virrasztó pajtás ? — kérdeztem tőle.

Nem felelt, hallgatott sokáig és a levegőbe bámult.

— Nagyon szerelmes lehetsz, öregem, — zavartam tovább a csendjét, de nem voltam képes megszólaltatni.

Miután három korsó sört lehajtott, megszólalt magától.

— Rzt kérdezted előbb, hogy újabb nő ? . . . Nem. Nem uj, nagyon régen ismerem, 1590-ben találkoztam vele itt Fehérvárban először. 347 esztendővel ezelőtt.

— Rábámultam, de nem fedeztem fel rajta az ismert jeleket, amiből holt biztosan következtetni szoktam, hogy Virrasztó barátom hány éjszakát töltött ismét alvás nélkül.