Székes-Fejérvári Naptár, 1938
Szépirodalmi rész
24 — föld porát hordja. Bizodalmám a kő, melybőlnálatokístennekoltártemeltem.“ „En elmegyek, de lelkem itt él, a szavamat örökké halljátok ! . . * Magyarok ! Magyarhon és Székes- Fejérvár népe, halljátok-e ? Érzitek-e, hogy most is üzen néktek István Ur, a legnagyobb király, kit mi szentünknek is tisztelünk ? Halljátok-e a szellő suttogását, érzitek-e a föltárt kövek leheletét ? S tudjátok-e, hogy az ünneplés éve a számadásé is ? István Ur lelke számon kéri, mit tartottunk meg abból, amit ő adott nékünk. Hogy a kövek elvesztek, nem a mi bűnünk. Ä királyi váron végigszántott a történelem rideg ekéje. A templomot, palotát, várat összerombolta a török. Ami maradt, azt széthordták az osztrák zsoldosok: morvák, vallonok, spanyolok. Még a nyomokat is eltüntették a véres harcokban kipusztult magyarság helyébe ide telepitett idegen fajú polgárok. De Szent István lelke itt simogatott, itt téritett idegen lelkeket magyar hitre, magyar szóra. A magyar földből áradó csodás erő magyarrá tette az idegen fajtát, s ma, ha nevében akad is itt idegen, idegen szóra halló nincs. Lélekben szinmagyar Szent István városa, melynek mindenegyes polgára büszke öntudattal várja ide úgy a magyar hazának, mint idegen országoknak vendégseregét. Ez a polgárság büszke a múltjára, büszke arra, hogy az élő alkotmány két pillére: Szent István törvényei és András király Aranybullája innen sugározták a nemzeti erőt, büszke a tatár, török elleni véres áldozataira, büszke a szabadságharcokban veszett martyrfiaira. De, ha nem is hivalkodón, méltó önérzettel büszke a munka alkotásaira is. Lázasan alkotott itt a mai város, hogy évtizedek, évszázadok munkáját pár év alatt pótolja. Dunántúlnak három évtizeddel előbb még szurtoslompos hamupipőkéje királynői ékességgel viaskodik az elsőségért fejlődésükben nem háborgatott nyugati testvér-városokkal. Székesfehérvár a gazdálkodásában, intézményeiben, üzemeiben az élen van, utcái tiszták, rendezettek, stílusosak. Parkjai üdék, terei hangulatosok, szobrai művésziek. A Városháztérnél, a Várkert uj panorámájánál költő sem álmodhat szebbet. Tudja e városnak minden fia, hogy Szent István lelke köztünk él s hogy e lelket híven szolgálja. A kötelességteljesítésének büszke öntudatával fogadja ezért a nemzet ajándékát: Szent István szobrát, a nemzet követeit és teljes országgyűlését, az ide zarándokló testvéreit és idegen érdeklődőket. * És ha majd elmorajlik tőlünk az ünneplés zaja, ha majd a munkának ütemes, szürke évei váltják föl a lázas rendbetételnek éveit és az ünneplésnek napjait, Szent István lelke akkor is velünk lesz. Hisszük, hogy a kilencszáz év múltán kapott megerősítés még erősebb szárnyakat ad itt az alkotó léleknek, amelyért egy büszke városnak boldog lakossága mond majd hálát. A múlt, jelen és jövő hármas ívű kapujának küszöbén alázattal és igaz szeretettel várunk minden magyart, hogy az 1938-ik évben az egész magyarsággal együtt ünnepelhessük a honalapító nagy fiának, Szent Istvánnak nemzetfentartó és alkotó szellemét. Hirdetési célokra, nagy elterjedtségénél fogva legalkalmasabb a Fejérmegyei napló. Szerkesztőség és kiadóhivatal Székesfehérvár, Bástya-u. 9. TELEFONSZÁM: 99.
