Székes-Fejérvári Naptár, 1936

Szépirodalmi rész

— 30 —

szemébe, aztán kemény hangon olvasta rá a fejére :- ... de annak a büszke dölyfösnek, aki csak kevélységből káromol engem az emberek előtt, bizony mondom neked Péter, annak nem bocsájtatnak meg soha! . . . Csend támadt a szavak után. Az ispán nem tudta hamarjában, hogy mit szóljon. Eltűrje-e a leckét ? Nézett, nézett egy darabig, aztán elköszönt. De úgy ment el, mintha

arcul ütötték volna.

Az öreg pedig csak ennyit mondott: — így kell ám evvel ténsur — és fölkerekedett — na, Isten állgya meg, elmén a gulya.

Aztán olyan nyugalommal szívta a pipáját, olyan békésen ballagott a csorda után, mintha annak a megbocsájtó Jézus Krisztusnak láthatalían lábanyomán lépkedne tovább, aki valaha itt járt a sárréti nagy pusztaságon . . .

HUMOR.

Kritika.

— Pompásan sikerült az uj énekes bemutatkozója. Igazi hőstenor, mi ?

— Hősnek hős, hogy azzal a hanggal fel mert lépni.

Mérték.

Izgatott kisasszony belép a patikába:

— Kérek vitriolt.

— Mennyit?

— Két személyre.

Az anyakönyvvezetőnél.

Boldog apa (bebotorkál): Uraim, ikreim születtek.

Anyakönyvvezető: Gratulálok. De miért mondja, hogy „uraim“, mikor csak egyedül vagyok itt ?

Boldog apa; Tyüh, akkor jó lesz otthon utánanéznem: hátha nem is ikrek ?

Asszony-beszéd.

— Nincs kellemesebb dolog, mint azzal beszélgetni, akit az ember legjobban szeret a világon.

— Oh, de hiszen a magánbeszélgetés nagyon unalmas.

Nem a név teszi.

— Hallja, pincér, miért hívják ezt teknősbékalevesnek, mikor nincs benne egy darab teknősbéka sem ?

— Nézze, uram, van nekünk Wellington-bélszinünk is és abban sincs egy darab Wellington sem.

Szándék.

Úrnő (az uj szobalányhoz): Mit gondol, meg fog maradni nálam ? A könyve szerint nagyon is gyakran változtatja a helyét.

Szobalány: De tessék elhinni, hogy egyik helyről sem a magam jószántából jöttem el.

ficj Ferenc

vaskereskedése,

Bo!űoiBSszonp-tér 12. Telefon: 551.

Legjobb bevásárlási forrás!