Székes-Fejérvári Naptár, 1930

Szépirodalmi rész

?hogy bíznom is kellett. Most azon ban már megmondhatja, édes fiam, minden félelem nélkül: (halkan) csakugyan nem maga ölte meg az anyósát ?

Rab: (nem mártirkodva, inkább csak komolyan) Hát még az ügyvéd ur se bízott meg bennem ?... Oyan igaz, minthogy Isten van az égben, hogy ártatlan vagyok... Mondtam én és most is mondom: haragudtam az anyósomra. Mert én békében akartam élni, békességet akartam a házamban. Nem lehetett. Az anyósom minduntalan acsarkodott rám. Nem sziveit vőlegénykorom óia. Ha tehetős ember nem lettem volna, nem kaptam vo na meg a lányát De a föld az köllött neki is. Én nem. Mi, a feleségemmel... (most jut eszembe) a feleségem,.. féléve nem

láttam a feleségemet......... mi lesz

velem, mi lesz itt....................(gyorsabban, mert végezni akar) a fe’eségem mel szerettük egymást, de az anyósom mindétig áskálódott .. . Gyűlölt, de, hogy: mért? — azt ma se tudom / .. Ha előfordult, hogy az asszonynak rossz szót veiettem, rögtön fölágoskodott az anyja, aztán szidott előtte, mint a bokrot, hogy meglát d bo dog alan leszel vele, mert igy, mert úgy, mert benne van az apja vére. . . Pedig szegény apám is csak szerencsét.en volt... Kijöttem a béketuiétből és azt mondtam neki, ha, nem fc gja be a száját, befogom én, de akkor nem nyitja ki többé. . . Pár nap múlva holtan találták ... De nem en öltem meg, Istenemre nem 1 Volt más hara gosa is, hiszen anyós-vér vol. benne I

Ügyvéd: Ne haragudjon már rá, édes fiam!

Rab: Nem haragszom, ügyvéd ur! Odakün patakzik az élet, süt a nap, itt belül négy lépés jobbra, négy lépés balra . . . Néha rátapadok az ab lakra, becsukom a szememet és szívom, szívom a levegőt, m.lyen be a tüdőmbe, ilyenkor azt hi zem, hogy a hazai mezőkön járok, mellettem a párom és a

markombafogott kasza harsogva dönti a búzát. .. Amikor kinyitom a szememet és meglátom a benti sötétet, (irtózva mutat maga elé) megszédülök és nekirohanok a falnak, hogy összetörjem a fejemet... Négy lépés erre, négy arra ... Ezt kaptam az anyósomtól. En kérem (egyszerűen) nem haragszom rá... (határozottan) csak legyen neki nehéz a föld!

Ügyvéd: (feláll és a vállára teszi a kezét) LeteH a beszélgetési időm, Áron! Gondolkozzék, kíván e még valamit tőlem ?

Rab: (leugrik az ágyról és megragadja az ügyvéd karját) Ne hagyjon el, ügyvéd ur! O yan szerencsétlen vagyok . . _ Megaztän: lenne még egy nagy kérésem .. .

Ügyvéd: Mondja csak, ha teljesíteni lehet, megteszem:

Rab: Kérem szépen ... egy éves házasok voltunk, amikor behoztak ide. A ... feleségem akkor hordozta a gyerekünket. . . most már négy hónapos lehet. .. Ügyvéd ur kérem ... én még nem láitam a gyerekemet... én még nem búcsúztam el a feleségemtől... (rimánkodva) ha lehetne ügyvéd ur kérem ...

Ügyvéd: Lássa, Áron, milyen jó szívvel vagyok magához. Az asszonyt a gyermekkel együtt berendelem, csak azért kérdeztem magát, mert azt hittem, hogy nem akar senkit se látni Isten vele, majd kieszközlők egy félórát. (Kezetnyujt.)

Rab: (küzködik, határtalan felindultsággal) Ügyvéd ur . .. ügyvéd ur... keret fogott velem az ügyvéd ur! (meghatva) Keret fog >tt velem ..

Ügyvéd: Mért ne, én ártatlan embernek tartom magát, Áron »(szintén meghatott) No, Isten, vele barátom! (el)

Rab: (egyedül, meggörnyedt háttal áll, úgy. ahogy meghajolt az ügyvéd előtt). _ AZ Isten . . . áldja meg . . , (most egy pillanatig igy áll még, a szája hangtalanul mozog, aztán megélénkül. A pokrócot megigazítja, lesimitja. Az ágya végébe ül, igazitja a da- 1 rócruhát, megryálozza a kezét és a haját