Székes-Fejérvári Naptár, 1930
Szépirodalmi rész
— 50 — A rácson belül. Drámai jelenet.* Irta: Pálffy István. Személyek: Nagy Áron, a rab Ügyvéd Ágnes, a felesége Börtönőr Szin: szűk cella a börtönben Balról, a falhosszában padágy, pokróccal letakarva. A fenéken az ajtó, rácsos »látóká«-val (akkorával, hogy a közönség is átlásson valamenynyire rajta) jobb oldalon, fej magasságban mély rácsos ablak, a világosság ezen jön éles sávon a cellába. Különben homályos. I. jelenet. A rab fekszik az ágyon. (Amikor a függöny szalad fel, már futás zaja hallatszik az ajtóntuli folyosóról. Közben hangok »elejbe, elejbe«, »az ablak felé!« — most hirtelen üvegcsörömpölés, mintha a menekülő rab kitörte volna az ablakot. A börtönőrök szaladása közelebb hallatszik — »a farakás mellé fut!« — a futó léptek távolodnak, egy őr feje feltűnik az ajtó látókája előtt.) Hang: (izgatottan) Szekeres, maga innen nem mozdul és ha valami gyanúsat észlel, rögtön jelenti! Ha erre menekülne a fogo!y, szükség esetén a fegyverét is használhatja! Börtönön Parancsára, igazgató ur! (A belül fekvő rab már az ablak csörömpölésre felriadt, felült az ágyon és fülelt kifelé. Ottkünn ismét erősödik az orditozás. A rab — fáradtként ható, öreges ember, tulajdonképpen harminc éves, de a félévi fogság és a reménytelenség megviselte — odakúszik az “ajtóhoz, fátapad, a künnti üldözés alatt a két ökle a Iátóka felső sarkain markolász s amint háttal van is, érzik, hogy a leikével mennyire a menekülésre figyel. Kiáltás távolabbról: »a fa mögé bujt!« Csend. Puskadörrenés és kívülről, mint egy állat, elbődül a megsebesített. Mindez gyorsan pereg le. Kívül megjelenik az őr feje, most haladt volna el az ajtó előtt. Az arcot meg kell világítani. Elhízott arc, apró szemek. Megpillantotta a rabot s most a közönség felé fordul. A rab iszonyodva hökken hátra és az arcra mered, * Előadták a székesfehérvári Vörösmaity Színházban 1929 október Jg. — Az engedély nélküli előadást szigorúan bünteti a szerzői lörvény. I amely a fogát vicsorítja, majd hangnélküli nevetéssel gonoszul ijesztget) Hállottad? j (Az udvar felé int fejével. Halk gonosz röhej.) I Hallottad ?... Hát csak szökjetek, nyaj valyások! Majd mi elkészítünk benneteket ! (Szünet.) Rongy ! (A rab megrándul,) Dögök ! (A rab tétovázva hátrább lép) Na. azért mon om! (Felengedve, nevetgélve.) Szökj tek csak! Majd mi e!bár.unk ve le.ek! Rűb : (kínlódva zsugorodik [össze állóhelyében. Amint az őr nevetgél befelé, ez egy ugrással ráugrik az ajtóra, az őr hátra kapja a fejét, a rab pedig kiköp a rács között rá.) Pihá, ti meg ilyenek vagytok!... (Morog az ajtón, belekapaszkodik a rácsba, kifeszül a teste, most látszik, hogy még fiatal és erős férfi Cibálja és ráncigálja a rácsot, a lábát nekifesziti az ajtónak úgy akarja elhajütani) Eresszetek ki! .. Eresszetek ki... ártatlan vagyok (Hörög) nó, (dühösen) e;esszetek szabadon! Börtönőr: Te... kutya!... Vicso - rogsz, ugye ?... Nem mégy a helyedre! Nem takarodsz? (Felemeli a puskatust. Dühösen) Összetöröm az ujjadat, ha nem ereszted el azt a vasat! (Szünet.) Na, egy... kettő... (gyorsan) a f ne egye meg a pofádat! (Rázuhint a puskatussal.) Rab: (az őr eltűnt, ez meg lekapta a kezét a térde közé, összegörnyed) Ó . .. (A teste oldalt görbül, felemeli a balkezét és az ablak felé botorkál Nézi a kezét a világoson : véres. Ó... (nyög nehezen) Én édes Istenem... (mormog) nem lehet... (halad az ágya felé, ráül, most oldalról látszik. Balkeze a baltérdén s a jobbkezével a csuklótól az ujjak felé végig simogat rajta, igy előre hátra mozog a felsőtest, lecsüggedt fejével. Ezalatt hallatszik az ügyvéd és a börtönőr beszélgetése.) Ügyvéd: Nos, Szekeres, mi van Nagy Áronnal? Nem aluszik? Börtönőr; Éppen az előbb jött rá a bolond óra, ki akarta feszíteni a rácsot. De leintettem egy kicsit... Legjobb
