Székes-Fejérvári Naptár, 1930

Szépirodalmi rész

— 45 — gyát, amely valami irdatlan morzsát cipelt bámulatos kitartással az utón keresztül. Milyen furcsa. Mi adja annak a parányi állatnak ezt a csodálatos türelmet, amely nem engedi, hogy ott hagyja zsákmányát. Mikor elvesztette szem elől a küz­­ködő parányiságot, kiegyenesedett és Anna felé fordult. — Mondja kérem, mit akar velem ? Az orvtámadás sikerült. A leány ar­cát láng borította el, a szeme egyszerre könnyel telt meg, a szája széle vonag lőtt . . . Nem kellett volna sok hozzá, hegy sirva fakadjon. Ezt nem várta! . . Vagyis — nem ezt várta. Török most már biztos talajon moz­gott, hát — kfgyetlenkedett. — Mert hogy valami szándéka van velem, az holtbizonyos. Egy fiatal úri leány, hangsúlyozom, hogy urileány, nem kompromittálja úgy magát, ha­csak . . . — Török 11 — Nem kompromittálja magát, ha­csak . . . Mondja, mikor is mutattak be magának? — Ma hat hete. Május elsején. Csrda Margiték társaságában volt. Az also szigeten találkoztunk, — mondta enge­delmesen Anna, mintha leckét recitált volna, de olyan halkan kezdte, hogy a szavái alig lehetett hallani. — Tehát hat héttel ezelőtt. Most már én is emlékszem. — Mért hangsúlyozza ezt a hat he­tet olyan különösen? — Ne kérdezze kérem. Most én kér­dezek. Én vagyok a bíró. Vallatok. Jogom van hozzá. Végre is, amiért én minden áldott nap kibolondulok ide, magának nem szabadna olyan feltű­nően viselkednie, hogy mindenki rólunk beszél már. — Tőrök!! — sikoltott fel újra a leány. — Ahá, úgy e rosszul esik ? sérti a kényes fülecskéit, — kárörvendezett amaz. — Nem segíthetek' rajta. Tudom, hogy brutális vagyok, de készakarva vagyok az, mert tisztán akarok látni már egyszer. Hat héttel ezelőtt ismer­kedtünk meg. Akkor az udvarlók jól fegyelmezett serege testőrgárda módjára veite körül Olyannyira, hogy a banális néháry frázison kivül, ne adj Isten, hogy egy szót is tudtam volna vállaní magával Azóta ? A gárda eltűnt. Elűzte őket. Sehol senki. Maga ellenben min­den áldott délután kijön a hajóállo­máshoz és — reám vár. Mi akar ez lenni? Kacérkcdik velem? Ugratni akar? Jói vigyázzon msgára! Nem ismer még engem. Mondja csak, nem beszéltek még rólam elég rosszat az ájiatos nénikék és a jóakaró bzrátnői? Vagy talán éppen azért ? Az ilyen kis lányok, főkép ha sokat olvasnak összevissza, szívesen csapnak fel ma­guk is regényhősnőknek. Kiszemelnek Nofitzer János Női- és férfi divatáru és bőrönd raktára. Székesfehérvár, Nádor-u. 5. Telefonszám: 49.

Next

/
Thumbnails
Contents