Székes-Fejérvári Naptár, 1930

Szépirodalmi rész

— 30 -haját, magára kapkodta ruháit, vállára csapta kendőjét s a kerten át futni kezdett. Szive hevesen dobogott... Kinek a csillaga hullott le az égről ? Nem mert arra gondolni, ami pedig elemi erővel ragadta meg egyszerű lelkét. Pista! Úgy érezte mintha valami ott belül rázuhant volna szivére s majd meg fulladt. Fennt az égen pedig egyforma egy­kedvűséggel ragyogtak az apró csillagok. Mari bezörgetett egy istálló pók­hálós ablakán. — Pista!! Senkisem felelt, csak a lovak zör­gették a jászol vaskarikáit. Erősebben verte a szürke piszkos üveget. Pista ébredj! Hé pista! Benn álmos hang dörmög. Mikő — ki az ? — Pista én vagyok! Kászolódás jelzi, hogy valaki lemá­szik a jászolból. Te vagy Mari? Mari már szégyenli magát, hogy amikor aludni készült, éjnek idején el­jött a legényéhez. Két szép kerek arca elpirult, mint éréskor a napsü­tötte alma. Menni szeretne, de Pista szemeiből már elszállott az álom s kézen fogja a húzódozó lányt. Mi baj van Mari ? Történt tán valami? — Nem a! Akkor jó! Oszt mért jöttél ? Mari ránéz két szerelmes féltő szemével... Mondja? Ne mondja? De mégis csak kibuggyan az őszinte szó piros ajkai mögül. Téged féltettelek. Pista csodálkozásra meresztette sze­meit. — Engem ?! — Lefutott egy csillag s olyan bo­londosat gondoltam. A legény közelebb húzta magához a piruló lányt. Vékony pruszlékján ke­resztül érezte ijedt szivének remegő kalapácsolását. A lány már nem szabadkozott, nem igyekezett menekülni. Boldogan en­gedte át magát a legény meleg, sze­relmes ölelésének, fiatalos vágyai nyúj­totta szomjas száját perzselő csókra... De aztán egyszerre kiszakította ma­gát a legény karjai közül. S elszaladt. Hirtelen, úgy mint egy váratlanul le­futó csillag, nem hagyva maga után mást, mint a káprázatot, amely talán nem is azt jelenti, hogy valahol meg­halt valaki. Hanem, hogy valahol valami szívben kigyulladt, ég a sze­relem. A szellő susogott, kergetődzőtt a zizegő szalma között, Mari már alszik. Mosolygó arcára rászállt egy éjjeli színes pillangó. A hold elbújt a felhők szürkésfehér kárpitja mögé... Minden csendes, csak Mari szive dobog han­gosan, édesen szerelmesen. Ezüst éremmel kitüntetve. SZENTES JÁNOS KÁRPITOS ÉS DÍSZÍTŐ Székesfehérvár Rákóczi~u. 6/b Elvállal bármilyen szakba vágó kár­pitos és diszitő munkát elsőrangú kivitelben a legméltányosabb árban.

Next

/
Thumbnails
Contents