Székes-Fejérvári Naptár, 1929

Szépirodalmi rész

Mese egy gazdag lányról

Irta: Vécseiné Jankovich Luiza.

— Tetszel nekem, pajtás, kedves gyerek vagy! — Kocintotta cognakkal teltpohárkáját Deécsy Miklós a kis Stoff Jancsi poharához.

A júniusi nap teljes pompájában emelkedett a hainali éere, néhány aranykévét dobva be a nyitott ablakon.

A nagy teremnek is beillő legényszoba fenekestő fel volt forgatva; felforgatták a mulató cimborák, akik itt ünnepelték a házigazda nevenapját végérvényesen, de már letörtek.

Azokat a vendégszobákba dirigálták, hogy mámorukat kialudják. Az agyon yuzott cigánybanda is elkotródott a szép számú bankókkal egyetemben, amit a gáláns házigazda nyomott a pdmás markába. Csupán ők ketten tartottak ki rendületlenül: Stoff Jancsi és szeretett barátja : Deécsy Miklós.

Deécsy, az bírta is Erős szervezete nem sinyiede meg az átdőzsölt éjszakát. Szép antik szobrokra emléke tető arca alig egv árnyalattal volt pirosabb, nagy, szürke szemei delejes mámorban ragyogtak, gesztenyebarna haja, kuszán omlott magas homlokára és izmos, magas termete, ha megingott is olykor-olykor, csak annál inkább kiegyenesedett a következő piilana ban. Szóval látszott rajta, hogy még mindig leütötte volna puszta ököllel, aki egy ferde tekin ettel is sérteni merte volna a becsületet, amire annyira kényes volt.

De nem is lehetett most erről szó. Stoff Jancsi, az elhunyt »kiflikirály« egyetlen fia és örököse igazán nem. Mert ő a szószoros érteimében oámulója volt előkelő barátjának és ugyancsak meggyűlt volna a baja bárkinek, aki egy szalmaszálat keresztbe tesz Miklós lábai előtt.

Deécsy nagy kegyesen fogadta ezt a tömjénezést, jól esett neki, hálás is volt érte az ő maga módja szerint, azért már tudja az Isten, hányadszor isméte'te tegnap este óta: tetszel nekem pajt s, kedves gyerek vagv! — Ma;d leplezetlen bámula tál nézett korül a teremnek beillő szobában, mintha csak most, a hajnali napsütés káprázatos fényében látua először a stilszerü bu'oro<at, a kincseke érő perzsákat, a monumentális könyvtárt a hires művészek remekeit képekben és szobrokban, a legdrágább ezüsttel és kri-tállyal megrakott asztalt, szóval mindent, mindent, amit a sors kegyeltjei megszerezhetnek maguknak a mindenhát- pénz segi ségével.

— Teringettét, ez aztán igen 1 Ilyen berendezés ! Még ami vele jár I Ez a gyönyörű villa itt, a Balaton partján, meg Isten tudja, hány bérpalota a fővárosban! Meg versenyistálló. Autó 1 Gyár, ami csak úgy ontja a pénzt. így már érdemes élni!

— Nem voltunk ám mi se mindig ilyen gazdagok, ne gondold. Mesélte boldogult édes apám, hogy volt olyan idő . . .

— Amikor még nagyapádnak száraz kenyérrel kellett beérnie vacsorára és ünnepszámba ment, ha tejeskása került az asztalára, — vágta el Deécsy a barátja mentegetődzé ét. — Tudom. Vannak és főképen voltak ilyen emberek. Száraz kényé- en kezdték és strassburgi ilbamájpástétomon végzik. Látod, a mi apáink fordítva csinálták. Ők ették meg a strassburgi libamájpás'étomot, nekünk az unokáknak pedig felkopik az állunk. F-am ha elgondolom, hogy nagyapámnk még 6000 hold földje volt

Somogybán és én.....................Eh, jobb ezt

végig se gondolni! — Még mindig megmarad az ősi név. Úgy tudom ... te mondtad, hogy a Deécsyek leányágon az Árpádokkal tarthatnának rokonságot, — mondta szinte áhitatosan Stoff Jancsi, mintha dicsfénnyel körülvéve látta volna szemei előtt elvonulni a Deécsy nemzetség vitéz dáliáit csótáros.paripáikon.

— Igen, az ősi név, — hagyta helyben Miklós. — Tény hogy az ősanyám családfája még a honfoglaláskor vert itt gyökeret, az ősapám pedig Keme vitézt, a kunok rettenhetetlen vezérét vallja ősének. — Hátlátod... Ez az, amit venni, de semmi pénzen megvásárolni nem lehet. — Mondasz valamit, fiam. Aztán a külsőmre se volnék utolsó legény, mi ? Igaz, te Jancsi, van neked nővéred ? Úgy értem, hogy van-e eladó sorban levő lány a háznál ? Nagyon szeretném t i ha volna. Nem gondolod, hogy — miért ?

Stoff Jancsi agya nagyon ködös lehetett már, hogy az ilyen természetű puhato ódzásnak beugrott,

— Van, — válaszolt mohó készséggel, mint ahog/ válaszolt volna bizonnyára arra a kérdésre is. hogy van e e adó paripád ? Van. Oh, hogyne vo na ? Egyik Hizesebb, délcegebb a másiknál. Rendelkezzél kérlek. Boldoggá teszesz — ha elfogadod valamelyikéi. — Aztán szép-e ? — Következett erre a másik, még otrombább kérdés. (Deécsy is részeg iehetett már nagyon, ha nem is látszott meg rajta.)

— Oh, dehogy, — ti takozott szinte szégyenkezve Jancsi, — egy cseppet sem. Olyan vékonyka, semmi termete van, mint nekem. Az arca sápadt. Azt hiszem, vérszegény a gyerek. A szeme? Na, az m g megjárja. A hajának is szép fénye van és tömött. Különben agyon fiatalka még, hiszen februárban múlt 16éves!