Székes-Fejérvári Naptár, 1929
Szépirodalmi rész
— 29 -megküzdeniök. És valóban, az elmúlt évek tőkepusztulása volt a bajok forrása nálunk. Tehát egy ok, mely voltakép nem a magyar mozgalom belső tökéletlenségéből ered-Ezenkívül a szövetkezetek hagyományos üzletvitele, de az állam és a szövetkezetek tagjai is és közönségük is megkövetelték, hogy szinte a végletekig ragaszkodjanak a korona fikció jához. Az uj tagok ugyanazokkal a névleges 10 és 3Q koronákkal járultak hozzá a növekedő forgalom által megkövetelt tőkeszükséglet fedezéséhez, mint a régiek, kik még az aranyértékü korona idején léptekbe. És ami az egyes szövetkezet helyzete volt tagjaival, ugyanaz volt a központé a hozzátartozó szövetkezetekkel szemben. Természetes, ha a nagy kijózanodás pillanatában azzal a megdöbbentő ténnyel találták magukat szemben, hogy nincs elég tőkéjük. Azonban az elpusztult valutájú külföldi államokban sincs szövetkezet, mely ezt a sorsot elkerülhette volna. Ekkor jött az állam, segitett ott, ahol okvetlenül kellett és ezzel magára zúdította mindazok panaszait, kiknek a szövetkezetek versenytársaik. Egy cikk kerete szűk ahhoz, hogy felölelje annak a kérdésnek az eldöntését: jogos-e, vagy nem, hogy az állam támogassa a szövetkezeteket Csak érintem, hogy épugy fel lehetne vetni azt is, jogos-e egyáltalában, hogy az állam valamely foglalkozási ágat, vagy valamely vállalatot támogasson. Mert erre is igen sok példát lehet felhozni. Pld- a Bacher-ügynél csakúgy, mint az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárnál stb valamilyen közérdek indította az államot a saját pénzügyi helyzetében nem indokolt áldozatokra Sok ilyen esetben az állam a pénzét el is veszítette, ellenben senki tem állíthatja ezt általában, melyeket az állam a szövetkezeteknek hitelezett. Nem bolygatom tovább ezt a kérdést, csak annyit jegyzek meg, hogy az állam azon a címen jött a sző vetkezeteknek segítségére, amelyen mindenütt a világon, ahol erre szükség volt és hogy a szövetkezetek az államnak tartozásukat vissza is fogják fizetni. A szövetkezeti mozgalom pedig lényegében a magukban nem hatályos kis erőknek hatályossá való egyesítése, vagyis racionalizálás, organi zálás, koncentrálás és ha úgy tetszik kartell. Amely eljárások szükségszerűségének, hasznos voltának a hangoztatása, sőt feidicsérése egyfelől, ócsárlása és jogtalanságának hangoztatása a szövetkezettel kapcsolatban, másfelől legalább is igen vastag ellentmondás és következetlenség. Maradjunk meg tehát amellett, hogy ha helyes az, amit a nagytőke, respektive az annak birtokában levő nagy kereskedelem és nagyiparerőinek egyesítése által tesz nemcsak egyegy országban, hanem a nemzetközi piacokon is, — akkor azt még inkább helyesen teszik a kis tőkék birtokában levő kis egzisztenciák, akiknek erre feltétlenül csak még nagyobb szükségük van nemcsak a szövetkezeti üzletrész értéktelenedett el és veszett el, hanem a legnagyobb bankok betéteit is elértéktelenedett állapotban kapják vissza az egykor aranyértékben betevő tulajdonosok- Nemcsak a szövetkezetek kerültek bajba, hanem az iparosok és kereskedők világszerte, de különösen a legyőzött országokban küzködnek óriási nehézségekkel és élték át hihetetlen tömegben a kény szeregyezségek és csődök korszakát s érezték a pusztulást mindazok az egyesek is, akik ezekkel a szövetkezeten kívül álló egyéb tönkrejutott ipari és kereskedői vállalatokkal öszszeköttetésben állottak. Amint nem következik mindebből az, hogy az ipar és kereskedelem most már tegyen
