Székes-Fejérvári Naptár, 1928
Szépirodalmi rész
Mégis más. Ügyvéd: Tiltakozom az ellen, hogy ügyfelemet visszaesőnek minősítsék. Igaz, hogy egyszer bankrablásért elítélték, most azonban bank alapításért került a bíróság elé s a kettő között mégis csak van valami különbség ! Szerető hitves. Férj (remegve): Jaj drágám, most, ahogy hazajövök, revolvert szegez rám egy utoálló és rám ordít: — Pénzedet vagy az életedet! _ Feleség (ráförmed): És le vén szamár, amint látom, a pénzedet adtad oda! Jutalom. Professzor (a szakácsnéhoz): Ma van huszonöt éve, hogy hozzám szegődött Jutalmul az éppen ma felfedezett bacillust a maga nevéről nevezem el. A kacsa. Az öreg professzor izgatottan készülődik {'ubileumára. Személyesen keresi fel a baromficereskedöt is, akJt «elkér, hogy bankettre re xerváljon egy szép hízott kacsát. — Mekkora legyen az a kacsa, — kérdi a kereskedő — Hát jókora kell, — feleli a professzor, — mert negyvenhat vendégem lesz. Mi lehet az oka? — Hallja Erzsiké, mikor én a maga korában voltam, bizony sokkal többet tudtam már. — Leket, hogy magának sokkal okosabb kisasszonya volt. A költő. — Micsoda a maga ura, Molnáráé? — Az én uram ? Költő! — Jaj Istenem! Az enyém se akar semmit se dolgozni! A zsiráf lába. — Mama, — lelkesedik Danika, — én feleltem legjobban a természetrajzból! , — Gyere, .had csókoljalak meg, drágám 1 . * És mit kérdezett a tanító bácsi ? — Hogy hány lába van a zsiráfnak. És én megmondtam, hogy három — Akkor hát, hogyan felelhettél legjobban? — Úgy, hogy a többiek csak kettőt mondtak. Meglepetés. Feleség: Azt mondtad nekem, kedvesem, hogy tartogatsz számomra egy meglepetést arra az esetre, mikor már megtanultam főzni. Nos, most már jól tudok főzni. Ezt a mai ebédnél is elismerted. Férj; Igen . . . Tehát el fogjuk bocsátani a szakácsnőt.
