Székes-Fejérvári Naptár, 1928

Szépirodalmi rész

TT 48 -sehogy sem értette a fejleményeket. A férfi fel-alá járt a szobában- Hirtelen a művésznőhöz lépett, megragadta csuklóit.

— Vallj, vagy megöllek téged is.

A művésznő sikoltott, a detektív

reszketett — mozdulatától megroppant a szekrény. A férfi összerezzent, felállott.

— Goromba — nyöszörögte a művésznő.

— Van itt valaki a szobában ? kérdezte a férfi fojtott hangon. Csend válaszolt. Haligatózott. A folyosóról most óvatos léptek hallatszottak. A férfi arcára kárörvendő mosoly ült, szemét, amelyből a fékeveszett harag lángjai lobogtak, a színésznőre szegezte.

— ]ön! Hát mégis— Te őrült. Biztosan a szobapincér lesz.

— Majd megnézem én azt a szobapincért.

Kopoptatnak— Szabad — mondja gúnyosan a színésznő és diadalmasan néz lovagjára. De arcára fagy a mosoly - az ajtóban Pukhy ur állt, a csokor küldője. A fehér szarvasbőr keztyüjében meglepetten forgatja a kobakját. Csak néz, hol a férfire, hol a művésznőre, ajkai mozognak, de hang nem jön ki a torkán.

— Bo . . . csánat — nyögi, a másik pillanatban mint egy hiuz ugrik rá a művésznő lovagja — civilben tornatanár és vivóbajnok. Berántja a szobába, dögönyözi, üti, rúgja a szerencsétlent, de az mint egy holdkóros, még csak kísérletet sem tesz a védekezésre. Azután felállítja.

— Itt a névjegyem — fogja! — kezébe nyomja a néggszögletü papirost. Ma, hajnalban négy órakor a színház mögötti ligetben találkozunk. Kardot hozzon magával. Segédekre nem lesz szükség, egyikőnk felesleges ezen a cudar világon — ehhez

tanúra nincs szükség. Ne felejtse, négy órakor a színház mögötti ligetben. Ha ott nem lesz, délben a nyílt utcán fogom addig korbácsolni, míg innen el nem szökik.

Gyorsan, lihegve hadarta el, harapta a szókat. — Tehát reggel négy órakor, pont négy órakor, kardot hozzon — azzal kilökte.

A patikus azt sem tudta, hogy került ki a folyosóról, néhány kiváncsi szolgáló, legény súgott össze, amikor a iolyosón végig támolygott. A barátai meglepetve fogadták, ők a művésznővel együtt várták, úgy egyeztek meg, hogy innen indulnak együtt a vacsorára. Mit jelent a betört ingmell, a lóggó nyakkendő, szétszakított, gyűrt gallért és Uram bocsáV mind a két képe olyan dagadt. Nem asszonyi kéz nyomai. A patikus egy hangot sem szólt, csak lehorgasztolt fejjel, a kezében tartott névjegyet nézte.

Barátai kiveszik a kezéből, részvéttel támogatják, olvassák; »Kemény Balambér okleveles tornatanár és vivómester.

— Biztosan orvul támadott meg.

— Párbaj.

— De legalább megmutatod neki, hogy máskor nem köt belé hozzád hasonlókba egy ilyen jött-ment.

A patikus csak bólogatott és engedte, hogy a kaszinóba vezessék, ahol felvirágozott asztal várta a művésznőt vacsorára. Mohón felhajtott egy pohár bort. Barátai körülülték. Valahogyan furcsának, gúnyosnak találta tekintetüket, amint a dagadt arcát nézték. Kihúzta magát. Felhajtott még egy pohár bort,felállt, meghajtotta magát. Arcán hősi póz ült.

— Egészségetekre fiuk, — lehet ez az utolsó pohár!

— Enyhült a gúny az arcokon, nyolcán is ajánlkoztak segédekül.

— Nem, küszönöm. Halottaknak nincs szükségük tanukra. Ezt már