Székes-Fejérvári Naptár, 1928

Szépirodalmi rész

— 37 —

— Miért nem — hűlyedez a detektív, leesett az álla.

— Azért nem, mert a másik trafikban, az Icignél vettem.

Bundás uram eltűnt, mint a kámfor, cukorral sem lehetett előcsalogatni egy újabb nyomozáshoz. Hanem működésére a koszorút a patikus esetével tette le

A kis városba színészek érkeztek. Az első előadáson a kissé elvirágzott molett primadonna annyira megigézte a patikust, hogy mindig eladagolta magát Szerencsére katasztrófa csak az anyósnál következett be a duplán mért arsenicum miatt, de a patikusnak sikerült tisztára mosnia magát a hatóság, — de nem a felesége előtt. Az asszony már napok óta vércse szemekkel figyelte urának minden lépését.

Gyanúja még jobban megerősödött, amikor az aqua destillata üres szekrényében egy csokrot és — uram fia! — egy női harisnyát talált- Hiába mondotta a férj, hogy a harisnyát az utcán találta, »gondoltam Cicukám jó lesz neked«, — a cső korra meg, hogy Istenben boldo gult nagyanyja halálának a jövő hónapban lesz az évfordulója, a sirjára vette, azért vette meg előbb, mert olcsóbb a virág.

Az asszony nem hitt már férjének. Megfigyelte, hogy férje esténkint eltűnik hazulról, — városban kellemetlenül suttogtak már a patikus és a primadonna idilliéről.

A mérték akkor végleg betelt, amikor egy családi belháboru után, amelynek során egy lavór, két váza, öt tányér és egy csomó tégely összetört, a patikus könnyebb sérülésekkel, de iramodva hagyta el a csatateret — elköltözött hazulról, hónapos szobát vett ki.

Válunk — fújt nagyokat az aszszony, — amikor az utón sajnálkozó, gúnyos tekintetek kereszttüzében

ment. Fiskálishoz rohant De az feje búbjáig vakaródzott és csafc annyit mondott.

— Átmeneti tünet, de meglátjuk bizonyítékot Nagyságos asszonyon}, bizonyítékot — mormogta — akkor megpróbáljuk— Bizonyítékot, hördült fel az aszszony, hát lesz majd az is. Elrohant. Honnan vegyen ő bizonyítékot. A csokor, harisnyakötő nem elég, ő maga — lévén vagy egy mázsa testvérek között — nem állhat lesbe. Hopp meg van. Ott van Bundás uram, a detektív, majd szerez az bi zonyitékot. Sietett felkeresni a csalhatatlan nyomozót.

Amerre ment, mindenütt sajnálkozó pillantással találkozott. Az asszony olyan volt, mint a pujka. Ringott rajt a hájtömeg, apró szemei folyton mozogtak.

— No de ilyet, a város csúfjává tenni engem — morfondírozott magában.

Sándor! Sándor, miért tetted ezt. Még egy héttel ezelőtt, Sanyikéin cukromnak hívta élete párját, de hogy patikus szaknyelvvel éljek, mióta rebarbara csöppent életébe, azóta a prózai Sándornak címezte tilosba járó férjét.

Amint Bundás uram lakása felé közeledett, azonmód párolgott el szivéből a harag. Könnyek gyűltek a szemébe és mire a kapuhoz ért, sajnálta is kissé. Ki tudja, mit fog csinálni vele a detektív. Olvasott már ef élékről, szinte látta a detektívet, amint magasra emelt revolverrel üldözte férjét- Hogy szaladt a szentem-Gondolatban maga elé képzelte a jelenetet. Még biztatta is férjét — jobban fuss! Mindjárt utólér — .jaj a revolver, — csak el ne sülne. Öntudatlanul tette a kilincsre a kezét. Amint a réz hidegségét érezte, — összerázkódott, de a kárörvendő arcokra gondolt, azokra az édeskésen sajnál-